PIOU.PIOU BB csónakja... azok a '60-as évek Port de Saint Tropez...

PIOU.PIOU BB csónakja... azok a '60-as évek Port de Saint Tropez...
Download
BIPHOTONEWS EVENTS
click here!

p.s. ... PIOU.PIOU BB csónakja... azok a '60-as évek Port de Saint Tropez... a többi régi halászhajó között megbújik a BB csónak, Saint Tropez egyik szimboluma, ami a régi szép időkre emlékeztet...  mindig megállok előtte, elidőzök... az akkori fotókkal képzeletben eljátszadozom ...

©KÜLÖNÖS HÁRMAS TALÁLKOZÁS AZ ART DECO NEWS SAINT-TROPEZ ELŐTT...

 "RICARD" 

IGAZ TÖRTÉNETE

p.s... tegnap nyitáskor különös találkozás volt az Art Deco News Saint-Tropez galériám előtt... éppen befejeztem a képek kirakását a szokott helyükre, amikor arra lettem figyelmes, hogy kis kutyájával hosszasan álldogál a BB portré előtt a fotón mögöttem lévő sapkája alá burkolózó... kicsit gyanús is volt nekem annyira más volt, mint úgy általában... akkor még nem tudtam, majd csak később a beszélgetésünkkor derült ki, hogy nagy tisztelője, sőt házi fotósa, jó barátja BB-nek... így ismertem meg az igazi arcát Saint-Tropez híressé tevőjének... Brunó, ezzel a mondattal vezette fel fotóit... most nem túlzok, tényleg hihetetlenül más volt, mint amit eddig ismertem a filmekből, neten található képekből, szelíd, bársonyos tekintetével megigézett... itt sokan azt mondták már nekem, hogy a világ legszebb asszonya és tényleg az... aki, az első filmjének egyik jelenetét, Vadim rendezésében éppen a galériám mellett lévő házban forgatta (1955)... lapozgattunk tovább a fotóiban... a hírességek között Belmondo is jó barátként ölelte át a vállát az egyik fotón, átjött rendesen a szeretet, fantasztikus kép volt!... most a felsorolást nem folytatom, de gondolhatod, hogy ezzel nem volt vége... majd kiderült, hogy szobrászat és festészet sem áll messze tőle... a történetnek nincs vége szerényen elmesélte, hogy az ősei találták fel a "Ricard" italt, ha nem tudnád akkor most elmondom, hogy ez az, amit vízzel felhígítanak és olyan íze van, mint a mentolos szájöblítőnek... aperitif ebéd előtt, franciák imádják... Claudy, a Moore plage bármixere meg egyfolytában itta egésznap... előttem van a vékony termete, lebarnult arca, ragyogott a barna szeme, mint két csillag estére...(1984-1992)... ördögi ital, érzésben hűsít, de egy idő után jobb ágy közelbe kerülni, keményen ledönti az embert a lábáról... most, ahogy a selfit nézegettem.., az a különös érzésem támadt, pedig nem Bruno volt a fotós, hanem én, de úgy látszik elég volt az, hogy mögöttem szeretettel átkarolja az imádottját... talán ettől lettem másabb, mint úgy mostanában... profilképnek ezért is választottam ezt a hármast... (folyt.köv.) #ilonabarnabiphotonews #artdeconewssainttropez #brunoricard #bb #brigittebardot #thisissttropez #oct062021

© GAINSBOURG és BB örök, mint Saint Tropez...

Brigitte Bardot: 

«Gainsbourg et moi...»

(forrás!)

Patrice Habans / Paris Match
BB: Gainsburg et moi 

p.s. ...2021. január 26-t írunk zajlik az élet a maszkos világunkban, de őszintén mondhatom, hogy itt Saint Tropez közepén nem telik el egy nap, hogy valaki által ne kerüljön szóba BB... napjaink és azt gondolom örökre ikonikus személyisége ennek a helynek... #ilonabarnabiphotonews

(A linkekre feltétlen egy kattintást!)

©ELŐSZÖR, BB SAINT-TROPEZ PROVENCE HANGULATÚ OTTHONÁBAN, AHOL 62 ÉVE ÉL...

 

Brigitte Bardot a vécu dans cette magnifique demeure pendant 62 ans

Cette star du cinéma française était une icône des années 50 et 60. En plus de son talent en tant qu’actrice, elle a également été mannequin et chanteuse, il y a plus de 60 ans. La femme est aujourd’hui âgée de 85 ans et se réfugie dans une maison rurale de la ville française de Saint-Tropez. Nous vous offrons un aperçu unique de sa maison.

Sachez-en plus sur la vie de Brigitte Bardot en poursuivant votre lecture sur la page suivante et découvrez les photos de sa maison à St. Tropez.

“Je voulais juste être moi-même”

Bien que l’actrice des années cinquante ait eu une grande carrière de star de cinéma, elle-même n’est pas toujours positive à propos de cette période de sa vie. Elle a cessé de jouer à l’apogée de sa gloire, en 1973. Elle a tourné le dos au monde du cinéma et a finalement commencé, comme elle l’appelle : « sa vraie vie ». « Toute ma vie, avant et après, Et Dieu créa femme, je n’ai jamais été ce que je voulais être, directe et honnête », dit Brigitte. Elle a fait fureur à l’international comme un vilain « chaton » et pin-up. « Ce n’étais pas scandaleux du tout mais je ne voulais pas être vue comme ça. Je voulais être moi-même, juste moi-même. »

Vivre dans la nature

L’endroit où Brigitte Bardot a passé ces dernières années a été entièrement conçu selon ses souhaits. Il rayonne de tranquillité et se situe au milieu de la nature avec ses animaux bien-aimés. Elle vit à La Madrague avec son mari, Bernard d’Ormale. Ils ne reçoivent pas beaucoup de visites, parce qu’ils sont toujours très friands de leur vie intime.

Intérieur des années 70

L’intérieur de la maison de Brigitte Bardot semble chaleureux, avec de nombreuses influences des années 70. La technologie du XXe siècle c’est du gâchis pour l’ancienne actrice. Avec un stylo et du papier, elle maintient le contact avec le peuple et avec sa fondation qui travaille pour les droits des animaux. Depuis des années, Brigitte s’engage pour le bien-être animal. « Il y a plus de lois pour les voitures que pour la protection des animaux », a déclaré Brigitte lors d’une interview antérieure. « Je pense que c’est ridicule. Je vis pour ça, c’est pourquoi je ne me sens jamais vieille ou superflue. » Et ça se reflète clairement dans sa maison. Autour de la maison, il y a de nombreux animaux tels que des chèvres, des poneys, des moutons et même un sanglier.

Chapelle dans La Garrigue

Brigitte Bardot a passé ses années en isolement à Saint-Tropez avec ses animaux, et toujours en vêtue de noir. Pas de jupes, pas de robes. Elle souffre de certains problèmes de santé, y compris de l’arthrite, c’est pourquoi elle doit marcher avec une canne. Pour célébrer la vie, elle boit encore un ou deux verres de champagne par jour. À côté de sa maison à La Madrague, elle tient également une chapelle dans les collines de La Garrigue. Ici aussi, vivent divers animaux comme des ânes, des vaches et des porcs, dont elle s’occupe.

La vie de Brigitte Bardot

La femme de 85 ans ne visite plus le centre-ville de Saint-Tropez. « Je suis attachée au Saint-Tropez du passé, que je connaissais », dit-elle. « Le vieux Saint-Tropez. » Elle se fait livrer ses courses à domicile, et son coiffeur vient régulièrement chez elle pour lui couper les cheveux. Elle passe son temps libre à résoudre des mots croisés, à écouter de la musique et à regarder de nombreuses émissions de télé. Parfois, elle regarde encore ses films du passé avec émotion, et après quelques minutes, elle dit: « Je peux voir que je n’étais pas mauvaise, mais c’est comme si je regardais une autre chaîne. J’ai mieux à faire. »

Brigitte Bardot házának belseje meleg otthonnak tűnt, sok befolyással a 70-es évekből. A huszadik századi technológia időpocsékolás az egykori színésznő számára. Papírral és tollal tartja a kapcsolatot az emberekkel és az állatjogokért dolgozó alapítvánnyal. BB évek óta elkötelezett az állatok jóléte mellett. 

Brigitte Bardot 

- Több törvény van az autókra, mint az állatok jólétére" - mondta  egy korábbi interjúban. 

- Szerintem ez nevetséges. Ennek élek, éppen ezért soha nem érzem magam öregnek vagy feleslegesnek.  - ... ez egyértelműen tükröződik a házában. A ház körül számos állat él, mint például cica, kecske, póni, birka és még egy vaddisznó is. (forrás!)

p.s... 1984-ben találkoztam Saint-Tropez utcáján személyesen Les Deux Freres Boulangerie (pékség) előtt BB-vel, megakadt a szemem a tekintetében... pontosan emlékszem, hogy megálltam és hosszasan  néztem utána... előttem most is a kép, ahogy a szél meglibbentette őszes haját, büszke emelt fővel lassan ballagott megtelt kosarával a kezében... akkor voltam itt először és ez megmaradt örök, szép emlékként számomra ... a fenti cikket mikor megtaláltam, nagyon megörültem, mert itt mindenki tudja, hogy otthonába, csak a szűk baráti körét hívta meg, talán mostanáig és évek óta nem mutatkozott a "halászfaluban"... állataival békében éldegél a provence hangulatú otthonában, ahol az idő vasfoga már nyomott hagyott, de Ő ragaszkodik mindenhez ahogy annak idején megálmodta...  megmaradt annak a természetes szépségnek mélyen a lelkemélyén, akit megismerhettünk az 1955 évben Roger Vadim rendezésével az első filmjében a mezítlábos, vidám, táncolni, #ÉLNIVÁGYÓT! ... majd világhírűvé, különleges hellyé varázsolta ezt az ékszerdoboz falut... fenti fotóit nézegetve az idő, mintha megállt volna ott az utcán.., pontosan ez az arc, haj, ragyogó szempár, ami mély nyomott hagyott bennem... 

#ilonabarnabiphotonews

©BB 2020 SAINT TROPEZ

BB 2020 SAINT TROPEZ © BIPHOTONEWS

©SAINT TROPEZ KARANTÉN IDEJÉN... BB * LA VIE REPREND * FLORIST MARTINAUD *NIKKI BEACH

 Wizzair megint arrébb tolta az utazásomat ...

Saint Tropez, France 2021. április 21. (szerda)

p.s... azt vettem észre, hogy itt azért el lehet adni mindent még ebben az időszakban... izgalommal készülődnek a szezon nyitására... Hogy mikor lesz?... azt persze nem lehet tudni... nagyon sok üzlet üresen áll, de aki leleményes és van egy kis anyagi háttere is ehhez, az bizony szorgalmasan tevékenykedik... zúzza szét a falakat, újra építi az üzletét... ma nagyon sok gyermeket láttam itt a teraszom alatt, örültek a halaknak a vízben... harsogott tőlük a kikötő... Barbarac fagyizója előtt kígyózött a sor... úgy tűnik az élet nem állt meg... La vie reprend...

... ebéd után a kimentem a Le Club 55 plage-ra... végig sétáltam a NIKKI BEACH-ig szépen lassan készülődnek, kezd látványos lenni, a dobozok provence dizájnt kaptak... gondolnád, hogy néhány hét múlva a legdivatosabb hely lesz itt és rengetegen lesznek, legalábbis a remény megvan erre... ezerrel sütött a nap, de levegő mégis hűvösnek tűnt, nem maradtam sokáig... jobb a békesség, ismerem ezt a sunyi jó időnek látszó mégis nyomod az ágyat utána napokig... azért ma is volt aki nem érezte, csak a meleget ebből, megértem volt szépen tartalékja, kofferból elvolt engedve rendesen, az építőmesterek rá is ugrottak ezerrel... balra láthatod a fotón... 

... visszafelé beugrottam vettem ezt, meg azt a Casinoban, alig voltak... ennek örültem... kimentem a stégre és leültem a végére, vártam a naplementét...

 NAPLEMENTE A RÉGI KIKÖTŐBEN...

... Florist Martinaud megint remekelt... nem mertem megkérdezni, hogy kinek köti ezeket a szép hatalmas díszeket... ez most talány maradt, de nem bánom, így azt gondoltam amit én akartam...

© NIZZA KARNEVÁL IDEJÉN, TÉLBŐL A TAVASZBA A MIMÓZÁK FÖLDJÉN SAINT-TROPEZ BB HALÁSZFALUJÁT ÉRINTVE ...

 💯🔝 Bormes-les-Mimosas, kiindulópont a Mimosa útvonalon.

A naptári év kezdetének megünneplésére Bormes-les-Mimosas falu, amelyet gyakran Franciaország egyik legszebb virágos falujaként tartanak számon, sárga virágos kendőbe burkolja magát. Egyszerű, Bormes-les-Mimosas village artistique a @Var mimóza fővárosa, és több mint 90 fajt sorol fel. Nyilvánvalóan ez a természetes kiindulópont a Mimosa útvonalon. Nehéz kihagyni, hiszen a Fort de Brégançon, a köztársasági elnök nyaralója Bormesban található. https://routedumimosa.com/les-etapes/bormes-les-mimosas/

COTE d'AZUR, SAINT-TROPEZ februártól - márciusig illatozik a mimozák mézédes illatától  (DOWNLOAD PRO.PHOTOS)

 

 

p.s... NIZZA városában karneváli hangulatban mulattathatod az időd úgy, mint Szicília királya 1294-ben. Igaz akkor zártkörű, exkluzív partikra nem igazán volt könnyű bejutnia a földi halandónak. Ez 1830-ban megváltozott, mikor Szardínia Királya és  Szicília Királynője megérkezett a nizzai karnevál idején. Ennek örömére  nyilvános felvonulást rendeztek, amit azóta is minden évben megrendeznek.

Andriot Saëtone 1876-ban hozta létre az első virágos felvonulást a Promenade des Anglais-n Alphonse Karr, a virágok iránt szenvedélyes költő és Comte de Cessole, a Fesztiválbizottság elnökének tanácsára. 1947-ben Ms. Azais átvette a jelmezműhelyek vezetését és Lamét, szatént és tollat dolgozott Cauvin úr tervein. Utódja Micheline Renault és Simone Buchet, Francis Carols és Fabienne d’Alessandry lett; ma Caroline Roux.

 

PROGRAM ITT TALÁLHATÓ!

 

Időd engedi és kedved is úgy tartja, na meg a pénztárcád nem utolsó sorban SAINT-TROPEZ BB halászfaluját érintheted és végig járhatod a mimozák földjét 130 km át az út két oldalán roskadoznak a virágoktól a fák ... 

 

Mimoza útja Cote d'Azur

... télből a tavaszba az aranyló mézédes mimoza illatú Cote d'Azur tájait bebarangolva... Ez indulhat, akár Grasse városától a GALIMARD parfümkészítés fellegvárából... ez a kedvenc évszakom itt a Földközi azúrkék tengere mentén, évek óta kihagyhatatlan számomra...  különleges program mit gondolsz erről...?

#ilonabarnabiphotonews

©ART-DECO-NEWS-SAINT-TROPEZ 2022

 

2022. évben is kinyitottuk az Artdeconews Sainttropez kapuit, szeretetünk a művészet, művészek felé és úgy általában mindenkinek határtalan ❤ ..., aki erre jár ebben a "háborgós" világunkban, örömmel látjuk. ❤ ... közkívánatra kibővítem és köszönet a megjegyzésért Oláh Emese, mert nekem elkerülte a figyelmem, hogy tájékoztatásul röviden elmeséljem, hogy mi is ez valójában... cca. 100 m2-es luxus adottságokkal rendelkező, kikötőre panorámás galéria Saint-Tropez BB régi halászfalujában, ami mára várossá nőtte ki magát és kedvenc nyaraló helye a Cote d'Azur szerelmeseinek és a világsztároknak... évente a statisztika szerint megközelítőleg 5millió turista halad át és élvezheti egyedi adottságait...én, 1981. év óta kedvelem és szeretek itt élni... megemlíteném nem utólsó sorban, hogy művészek által is igen kedvelt hely... Paul Signac festőművészt a múltból, kortársművészként, a magyar származású Ivan Hor festőművészt, aki 50 éve alkotóhelyévé választotta ezt az ékszerdoboz helyet... tavalyi év és a mostani is a kortárs művészek alkotásait mutatja be, amit meg lehet vásárolni, egy kiállítás keretén belül szezonálisan 2022. évben főleg az aranyozott kerámiák, inoxból készült szobrok, piros müanyag hengerekből képek, szobrok kerülnek kiállitásra, bemutatásra, amit a galéria értékbecsüse dönt el... a hangsúly azon van, hogy egyedi darabok legyenek és kizárólagosan, csak a galériánkban lehessen megvásárolni... idén az én képeim is megtalálhatók a falakon... 2021. évben POP'Art volt a jellemző, főleg azok a képek arattak nagy sikert, ahol visszatükröződés érezhető volt Saint-Tropez, Franciaország hírességeire, mint például BB, Delon, de ide sorolhatnám még Romy a Piscine c. filmből képre álmodott szerelmes jeleneteket vagy akár a Rolling Stones legendás zenészeit, Jimmy Hendrix, Prince és ez akár lehetett klasszikus papír fekete-fehér vagy plexiglass, vászon...

Üdv * Dobrodosli * Welcome * Bienvenue

SAINTTROPEZ GALERIE NEWS

6. Rue du Cepoun-Sanmartin

83990 Saint-Tropez, France

e-mail: adnsttropez@gmail.com

Üdv * Dobrodosli * Welcome * Bienvenue

SAINTTROPEZ GALERIE NEWS

6. Rue du Cepoun-Sanmartin

83990 Saint-Tropez, France

e-mail: adnsttropez@gmail.com

LC

#ilonabarnabiphotonews

©BB 2020 Saint Tropez, France

 "Je n’ai pas besoin de la voir, ni de l’appeler tous les jours pour l’aimer."

PIOU-PIOU BB BATEAU PORT DE SAINT TROPEZ FRANCE © #ilonabarnabiphotonews

"Jamais l’amour d’un homme ne m’a donné envie de continuer de vivre. C’est la détresse animale qui me porte et me donne envie de me battre, de continuer"…

"Saint-Tropez est devenu une horreur, un endroit pour milliardaires, sans âme, sans charme, défiguré" (forrás!)

©OLLÓZVA SORAZATOMBÓL...SZTÁROK PORTRÉI RÉGEN ÉS MA ...

 

"BB: -Actuellement, elle vit sans sa villa à Saint-Tropez avec ces animaux de compagnie." (Napjainkban, Saint tropezban él a háziállataival.)

p.s... ha több híres ember portréja tegnap és ma érdekes lehet számodra, akkor kattints : (forrás!) 

©ÁTSUHANTAM A TIHANYI LEVENDULA MEZEIN, ZAMÁRDI IRÁNYÁBA A KOMPPAL...

5*

EAU DE TIHANY   

&

ZAMÁRDI HIRSCHMANN FAGYIZÓ

 #mindigutonsorozatombol 

BIPH'ART * Tihanyi Napraforgó © #ilonabarnabiphotonews 

 

 

 

p.s...tegnapi Balaton körutamról ez az egyik kedvenc fotóm... napraforgó, ahogy a szél megborzolta a ragyogó napfényben... talán azért, mert visszatükrözte a hangulatomat, amit végig éreztem a kalandos kirándulásom során... nem terveztem ezt a kirándulást... reggel felébredés után, azt gondoltam vétek lenne kihagyni ebben az évben is a levendula mezejét Tihanynál... évek óta nem jártam arrafelé és őszintén mondom kíváncsi voltam milyen érzéseket vált majd ki látványa... nem bántam meg, mert elővarázsolta a régi szép emlékeket... lassan haladtam a kanyargós, de szinte üres régi hetes úton, élveztem a tájat, az idő megrekedt hangulatát... a budapesti elágázásnál, ezért is esett erre az irányra a választásom, mert bele akartam szagolni a magyar tájba, nem jártam már errefelé 2018. óta... elég hosszúra sikerült a levezető utam, biztosan benéztem egy kereszteződést... ez valahogy mindig így történik velem, nem számít melyik országban vagyok, viszont sosem esem kétségbe, mert előbb vagy utóbb mindig odaérek, ahová szeretnék és a cél most Tihany volt... megálltam egy hatalmas napraforgó mező szélénél, látványa lenyűgözött, olyan gyerekkoromat idéző hangulatot teremtett... gondolhatod a CANON azonnal előkerült a táskám mélyéről... körös-körül mosolygós napraforgó fejek épp felém fordultak, persze a nap irányát követték, de én azt gondoltam én vagyok az, ahogy a mesében...  rohangáltam közöttük és kattogtattam a fényképezőgépemet... az elrobogó autókban ülők biztosra veszem azt gondolták, hogy egy őrült ámokfutó, de én nem bántam, imádtam ezt... 

 

#ilonabarnabiphotonews

 

... egy rövid pihenés közben igazi magyar sárgabarackot falatoztam, amit még Érd után vettem az út szélén áruló Sz.Annától, akit örülök, hogy megismertem, mert kedvessége végig kísérte az utamat...  a SMART, ha nem tudnád most elárulom, egyik luxus érzetű hangulatát, lenyitottam a tetejét és a szél, napfény keveréke kellemesen simogatta arcomat, jó hangulatban folytattam az utamat... bekacsintottam Balatonfüredre, de nem volt kedvem parkolót keresni, elég volt így kocsiból felidézni a régi emlékeket, gondolhatod van bőven... lebontották a kedvenc és egyetlen igazi magyar lángos és keszeg sütödét, új panel förmedvények váza uralta a terepet, ettől egy kicsit elkedvetlenedtem, de legközelebb azért beköszönök a Karolinába, imádtam a Nagyijuk túrós sütijét... lassan vezettem, mert emlékeztem, hogy itt végig radaroznak és nem akartam még azzal is a kedvemet megváltoztatni... végre elém tárult a levendula mező és a Tihanyi Bencés Apátság a kanyargós nyárfasorral... ez bizony látványban jóval kisebbnek tűnt, mint emlékeimben, de akkor még nem ismertem Provence Valensole, Franciaország hatalmas levendula mezeit... néhány autó velem együtt megállt a bekötőúton... gyönyörködtünk a szokatlan nem mindennapi látványban... volt olyan aki először látott levendulát... tudod miből tudtam, mert egy hasonló lilaszínű virágot morzsolgatott az újjai között és szagolgatta, ami ott volt közvetlenül a levendulamező előtt... mondtam is neki, hogy az nem levendula, az beljebb van... rám nézett csodálkozva ragyogó szemeivel, halvány mosoly és köszönet... majd elém tárult egy megható látvány,  hogy a szerelmével a levendulák között szerelmesen ölelkeztek... kicsit bátortalanul, de megkért, hogy fagyasszam le az iPhone-jával ezt a boldog pillanatot... gondolhatod, örömmel tettem...

#ilonabarnabiphotonews

  

... végig suhantam Tihany főutcáján, egyszer megálltam, hogy néhány felvételt készítsek az Alamy Live News hírforrásomba, hamár itt vagyok... remélem megérint néhány nemzetközi újságírót... a komp előtt egyet gondoltam és elkanyarodtam balra, eredetileg át akartam kelni a másik oldalra... ez közvetlenül a Balaton mellett húzódó út és karnyújtásnyira a türkiz zöldes víz... megálltam egy parkolóban, ahol épp egy nem magyar nyelvet beszélő család fóliában sült krumplit sütögetett a kocsijuk mögött kialakított camping hangulatban... először azt gondoltam odaköszönök és viccesen megjegyzem, hogy úgy látom épp jókor érkeztem, kész a kaja, de aztán meggondoltam magam, mert lehet, hogy ez, csak nekem lett volna humoros... átsétáltam a vízhez, épp egy halász kivetette a horogját kapásra ehhez az idillikus látványhoz még két hattyú is csatlakozot, ott úszkáltak előttem békésen a vízen és a távolban lebegő vitorlások, egy szóval, elkápráztattak és homályba került minden, ami ezt megtörte volna... aztán felocsúdtam, jó lesz, ha sietek, mert mikor idefelé jöttem láttam egy szokatlan dolgot, amit évekkel ezelőtt sosem... nem hagyott nyugodni így folytattam az utam arrafelé és bekanyarodtam a "Eau de Tihany" mesés, mély lilába öltözött levendula mezejére... ez most szebbnek tűnt nekem, mint Valensole, Provence Franciaország környékén néhány hete, igaz ott még nem nyíltak ki a virágok, hidd el nem túlzok, érzésben mindenféleképpen... talán azért is, mert magyar földön először láttam ilyen lenyűgöző látványt és kedves emléktárgyakat, amik egytől-egyig visszatükrözték ennek a csoda növénynek a szépségét, gyógyító erejét... köszönet ezért, hogy beleszagolhattam az igazi tihanyi levendula illatába Katikának és férjének külön, akik 9 éve vigyázznak a hagyományt őrző mezőn és óvják... kedvesen kínálják a termékeket, megmutatják, hogy a sétautakat a réten hol lehet megtalálni, ahonnan közelről fotózható az összes virág... és talán utóljára az elbeszélésük szerint, mint ahogy látható együtt hárman a lenti képen... remélem azért jövőre is találkozunk és még sok-sok éven át... én meg örültem, hogy aratás előtt még elkaptam ezt a pillanatot...

#ilonabarnabiphotonews

 

... visszakanyarodtam a komp felé, szerencsémre nem kellett sokat várnom... a jegy vásárláskor óvatosan megkérdeztem, hogy van-e nyugdíjas kedvezmény és tudod miért, mert Franciaországban ilyen nincs a tömeg közlekedésért mindenki teljes árat fizet... kicsit meglepődtem a válaszon, mert képzeld el, hogy volt, igaz nem nagyon sok az eltérés összegben, de arra jó, hogy ettől mosolygós lett a kedvem... sajnos az átkelés egy röpke pillanat alatt elillant, nagyon gyorsnak tűnt, mintha régen ez hosszabb lett volna, legalábbis emlékeimben biztosan... és máris a Táncsics utca végén álltam a stégen Zamárdiban... most itt nem túlzok bűzlött a Balaton vize és olyan zavaros volt, hogy még a lábamat sem mertem megmártani... néhány héttel ezelőtt Ville de Saint-Tropez Plage des Salin tengerpartján éreztem hasonló undorító szagot... tudom, tudom ott is azt mondták, hogy ez normális, de valójában nem az... sőt az úszómester, aki felügyelte a rendet, nem is érezte ezt a szagot, legalábbis ezt mondta nekem hangosan nevetve és kacsintott egyet... az is lehet, hogy ezt én képzeltem be magamnak, csak a nap sütött a szemébe... tudod nem jellemző rám, hogy szó nélkül hagyom az ehhez hasonlókat, mert akkor az nem is én lennék... hangosan kell kimondani azt, amin változtatni szeretnénk, azt már megtanultam... hát én ilyenkor elég hangos szoktam lenni... remélem tesznek is annak érdekében az illetékesek, hogy ez ne legyen végleges... 

... nem is gondoltam volna, hogy a SMART-omnak ilyen nagy sikere lesz... főleg a gyerekeken láttam, mindegyik szerette volna hazavinni... rángatták az anyjuk fürdőruháját és hangosan kérlelték, hogy: 

- Anyu én is szeretnék egy ilyent... - gondolom a mérete miatt, na meg a nyitott tető is nyomott ezen egyet, mert tényleg egy cukorfalat... egy fiatal srác Borsodi dobozos sörrel a kezében álldogált egyik-lábáról a másikra épp a kocsim mellett és a szája körbeért a fején, annyira vigyorgott rám... várta, hogy megszólítom, de ekkorra már kicsit elfáradtam és ehhez nem volt kedvem... különben biztos nagy kaland lett volna, neki tutira... addigra már megéheztem, gondoltam eszem egyet a régi megszokott helyen a büfében az utca elején... annak idején a Bátyámmal voltam ott, írtam is neki egy sms-t, hogy itt vagyok ugorjon át egy italra... valamiért nem reagált, nem kaptam választ, úgy hogy ez kimaradt... a Patkó Büfé pultja előtt töprengtem, hogy mi legyen az áldozat... végül is a véres, májas hurkát választottam, de erről most nem regélnék sokat, mert nem szeretném a büszke hurkamestert megbántani, aki már 2015. óta  uralja a terepet és saját kezűleg készíti a hurkáját... itt most az elmondására hagyatkoztam..,

- ... hogy ezelőtt milyen volt fogalmam sincs, én azóta vagyok itt... - ezt kaptam válaszul a kérdésemre... hát eléggé pökhendinek sikeredett... én meg közben egyre kisebb lettem, próbáltam meghúzni magam... mert ugye meg mertem kérdezni, hogy a hurka olyan finom-e, mint évekkel ezelőtt volt... jó szándékból ez most csupán egy javaslat tőlem, de az igazság az, hogy én a véres hurkát vérrel és szegfűborssal megbolondítva, a májasat majorannával és a bőrét ropogósan szeretem... még gyerekkoromban Jászfényszarun a Nagyapám és Nagymamám hagyománya, szájíze szerint, amit mai napig sem tudtam elfelejteni olyan nagyon finom volt... de az Ő hurkájából bocs, de többet nem kérnék az biztos... úgy hallottam sajnos később, hogy a helyiek is elkerülik rendesen...  a kenyér, ami úgy tűnt házilag készült, de még gyakorolnia kell a péknek, úgy mint nekem, ezt tapasztalatból tudom... a szagáról, mert illata az nem volt nem igazán volt aznapi, inkább mélyhűtöttnek tűnt... a punnyadt kovászos uborka sem volt az igazi, pedig aztán ahhoz nem kell nagy tudomány, elég a víz, só, kapor, talán néhány fokhagymagerezd, ahogy Nagyim csinálta annak idején és a végén a tetejére rábiggyesztett egy szelet kovászos kenyeret,  majd 3 napig hagyta a napon...máris kész volt az isteni, igazi kovászos uborka... a lángost kihagytam, mert az csak Termelői Piackor kapható és az másnap volt esedékes, de az is mértékkel... így javasolt időben érkezni, de az mikor van, arra választ nem kapott, az hölgy aki tört magyarsággal visszafogott udvarisságal kérdezte mellettem... sajnos így utólag már késő bánat, de a balatoni keszegről lebeszéltek vagyis elbizonytalanítottak, mert nagy és drága kb 4200 egy darab és fél kiló minimum, na ezt kórusban mondták szinte egyszerre az ott dolgozók, a megkérdőjelezett tisztaságú sütödében... erre, a válasz kicsúszott a számból:

- húúúhaaa, azért már halat is lehet kapni... láttam az arcokon a ledöbbenést, ezért most itt egy kis magyarázattal tartozom van egy olyan érzésem, mert különben nem egyértelmű és az gondolható, hogy  megjátszom az eszem, ezért most belemerülök a részletekbe... Saint-Tropez puccos és főleg luxus övezetként nyilvántartott BB halászfalujában, ahol igazán nem olcsó az élet, ha nem ismered jól az őslakók életformáját őszintén mondhatóm, még drágább... viszont, a hasonló kategóriába sorolható étkezőnél vagy mondjuk magyarosan büfénél a Le Traiteur de l'Auberge des Maures halai és egyéb finomságai jóval kedvezőbb áron kaphatóak, mint Balaton Zamárdi Felső büféjében...  a hurka, ami kiváló negyed áron, csak úgy halkan mondom... és azt is, hogy a szakács Michelin*... (itt most zárójelben tettem, hogy a hurka is annyiba került, ez utólag derült ki fizetéskor, mint a keszeg került volna... és hiába sajnálkoztam késő bánat, hogy talán mégis csak jobb választás lett volna a "balatoni keszeg", ami persze sosem látta a környék vizét, ezt megsúgták nekem... így kénytelen voltam megbirkózni a hurkáimmal, ami kemény harc volt őszintén mondhatom, de nem hagytam magam... tudod minden egyes falat után azt reméltem, hogy tévedek és a következő biztosan finomabb lesz, hát nem volt az... a főnök megértően bólogatott a fizetésnél, de azt gondolom, hogy ezt másképpen kellett volna intéznie, de látszatra az akarat megvolt, ami ebben az esetben nem nyújtott vígaszt...)... különben bocs, hogy megjegyeztem a Michelin*, de azt olvastam ott, hogy a tavalyi év büfé győztese a Balaton környékén, ez a büfé volt... hát van egy olyan érzésem, hogy a "csókos" haver lehetett, aki elbírálta ezt... viszont, a Dreher citromos a háromnegyedig kitöltött pohárban, na ne gondold, hogy csordultig, az már nem járt nekem... végülis ezt elfogadtam, mert eléggé kukacoskodtam, szóval az kiváló volt és kellemes hideg... külön köszönet a csinos pultos csajszinak, mert Ő ajánlotta... ja, amit meg kell még jegyeznem, hogy igazán kerek legyen ez a hurkás történetem, hogy a mustár mennyisége, amit a Főnök látványosan rányomott két hatalmas evőkanállal a papír tálkára a két hurka mellé, az megtette a hatását utólag... igaz a másodiknál kicsit hezitált érezhetően és rám nézett, hogy figyelem-e, de megérdemeltem végülis úgy döntött és kivételesen nagyvonalú lesz vagy talán ezzel akarta az egyre kínosabb helyzetet fellazítani még az is lehet... végül ennek köszönhetően a tégla érzet kioldódott a gyomromban, igaz nem rögtön vacsora után, kellett várnom egy darabig... most megint előttem a kép, kicsit tétovázva a hurkákkal megtömött műanyag piros tálcámmal bevonulok a kerthelyiségbe... körülnéztem és azt hittem alaposan átgondoltam, hogy hová üljek le... volt bőven hely vacsora időben, mert szinte üres volt, de nem én lennék, ha nem a WC-vel szembeni fapados asztalnál foglaltam volna helyet... ez nem tűnt fel mindaddig, míg egy férfi fel nem hívta erre a figyelmem... na, ezen már ki sem borultam, csak mosolyogtam magamban... majd  pozíciót váltottam és tovább turkáltam a hurkáimat... közben arra gondoltam, hogy nem nagy trükk és sok pénz kellene ahhoz, hogy egy paraván virágokkal feloldaná ezt az étterem közepén lévő klozet hangulatot... végezetül kikapartam a kukába a tálcámról a maradékot és a felette lévő polcra helyeztem, úgy mint az előttem lévő... láthatod felvettem a helyi szokásokat rögvest, gyerekkoromban utóljára a menzán volt ilyen, de az bizony nem tegnap volt és egy másik korszakban, rendszerben... azt nem mondanám, hogy sokszor megismételném és nemcsak azért, mert nem nyújtott kulináris élményt... egy biztos, hogy tanulságos volt...

 

... ezután a kaland után, kicsit elbizonytalanodtam, hogy ki merjem-e próbálni a néhány házzal feljebb lévő fagyizót... vajon az olyan-e, mint régen volt még talán 2018. környékén, de végül is úgy döntöttem, hogy bátor leszek... most utólag, milyen jól tettem, mert igazi kulináris élmény volt a Hirschmann fagyi Zamárdi Város Táncsics utcájában...

 

#ilonabarnabiphotonews

... nagyon tetszett fekete-fehér régi fotó felkasírozva a falra még az eredeteket jelképezte a tulajdonosról, aki megálmodta ezt a finom fagyi élményt... fiatal fagyikimérő leány és fiú mesélte a történetet kedvesen, mivel kétszer is kipróbáltam, nem bírtam betelni a málna fagyival, az igazán fenséges volt és a tömeg eloszlott akkora volt idő erre a szösszenetre... köszönöm! ...  örömmel közlöm, hogy 5* megjelöléssel felkerült a "Google Helyi Idegenvezető" weboldalamra az Eau de Tihany illatával együtt!

#ilonabarnabiphotonews

 

#ilonabarnabiphotonews