BIPHOTONEWS EXCLUSIVE * PHOTOGRAPHY*BIPHArt * ADS * ART DECO SAINT-TROPEZ - BIPHOTO STUDIO BUDAPEST
*Photography since 2006* on the other side of the camera * My creations reflect traces of my photos and imagination, some using artificial intelligence, digital art, acrylic, canvas, paper (mixed media)* @ilonabarnabiphotonews
p.s... Port de Saint Tropez, France... January 31, 2021/vasárnap 12,34h ... mimosa, csokitorta illatával keveredve Melody Gardot lágy kellemes hangjával érzésben talán hasonló, mint az ölelésed volt réges régen... egy pillnatra úgy tűnik.., itt vagy velem... vállamat átöleled, halványan megborzongok, alig érezhetően...
2016-ban próbáltam kifesteni magamból azt a nagy mély fájdalmat, amit akkor éreztem először életemben Gyöngyösön a kórházban, ahogy ott álltam/álltunk az ágyad mellett... egy múlhatatlan örökké valóságnak tűnt, ahogy lassan távozott a "LELKED" ... - ez a festményem erről szól ... Fotó: 2021. január 31. Port de Saint Tropez, France #ilonabarnabiphotonews
p.s. ez az almatorta akkor, mikor tényleg majdnem üres a zsebed... más szóval "szegényebb napokon" ..., ha sütit akarsz enni mégis...
Les ingrédients
1 œuf
1 Pomme
150 ml de lait
60 g de sucre
60 ml de l'huile végétale
Pincé de sel
7 g de Sucre vanillé
8 g de Levure chimique
150 g farine
1càs de vinaigre
... futás után a tengerparttól kocsival sietősre vettem az irányt hazafelé, mert elég későre járt, de nem tudott megfékezni a szőlőrügyek metszésének lefotózásában még a Couvre-feu sem, ha nem tudnád mi ez, este 18h-reggel 6-ig kijárási tilalom...megálltam, éppen szőlőt metszettek az út mentén... úgy látszik karantén idején jobban működik az agyam, nemcsoda pihen eleget... évek óta nézegettem a szőlőmetszést ezen a tájon, jó volt mindig látni a szorgos kezeket, de csak most jutott eszembe, hogy közelebbről is lefotózzam a rügyeket, mármint a megmaradtakat... tudod miért? ... hát azt gondolom fogalmad sincs, de elmondom figyelj... a Vereckén Budán a kertünkben van néhány tőke szőlő, még akkor hozatta gyerekapja kinti honból, amikor a házunkat építették az osztrákok... ez bizony nem tegnap volt, de komolyan és őszintén mondhatom, nagyon jól sikerült, maradandót alkottak... visszatérek a szőlőhöz, ha emlékeim nem csalnak Olaszországból érkeztek, mert ugye a hazai az nagyon jó, de akkortájt jobban jártál, ha mindent az úgy nevezett "nyugatról" hozattál be, ha megtehetted... a házunknak minden egyes darabja belga, olasz, osztrák, még a homok is, hogy stílusban maradjunk... na, nem én gondoltam így, de most utólag nem bántam meg eternal az otthonunk... valahogy mindig ráérzett, nagy mestere volt ennek... így lett nekünk olasz szőlősünk a kertünkben Budán... volt is termés mindig rendesen nagy örömünkre, nem is akármilyen minden évben, kivéve tavaly, mert akkor én úgy megmetszettem, abban a hiszemben, hogy jól csinálom, hogy a bő termés elmaradt... idén a fiam veszi kezelésbe, mondta is nekem, alig várja már... így számíthatunk a jó termésre keze alatt még a "fű is ki nő" mondaná a Nagyapám... remélem hazaérek addigra, kicsit hosszúnak tűnik ez a mostani kint tartózkodásom, amit nem így terveztem, de végülis nem bántam meg... megismerkedtem a földbirtokosi életformával ezen a tájon... visszakanyaradok a kerti tavaszi munkára, hogy biztosra menjünk ebben évben azért mutatóba lőttem néhány fotót a Saint Tropez egyik legszebb szőlőültetvénye szélén, éppen munkaközben... nem akartam zavarni, mert ugye a jó munkához nemcsak idő kell, de koncentrálni is, ezt tapasztalatból tudom hidd el... így a szorgos kezek lemaradtak a képről, de pótolom majd ezt is valamelyik nap... tudod, errefelé már javában készülődnek a tavaszra, pontosítok itt tavasz van...
(a linkekre feltétlen egy kattintást!... meg nézd meg a filmet, mert a 2019-es felvételeken a szőlőültetvények is láthatóak Saint Tropezban, itt azért az "őserő" még javában működik, ami akkor igazán megérintett...)
L'hôtel de la Ponche a accueilli d'innombrables artistes dont Boris Vian ou encore Juliette Gréco... De petit bar de pêcheur, il est vite devenu une véritable institution à Saint-Tropez. Replongez-vous dans l'histoire de cet établissement mythique. (forrás!)
p.s... hetente sokszor érintem sétáim során a 'La Ponche' pici öbölét itt Saint Tropez kikötőjében... néhány percre található a városi templomtól az 'Église Notre-Dame-de-l'Assomptionde Saint-Tropez' ... valahogy kimaradt nekem eddig a hotel La Ponche alapos ismerete, talán azért, mert a kikötőben lakom egy régi házban 2014-től, nem volt azóta szükségem hotelre, mint régen a kezdetekkor 1984-ben, de akkor is a Hotel Byblos-ban laktunk pontosan 1990-ig, amikor megvettük a Viktor-Laszlo villát és megvalósítottuk otthonunkat... kattints a filmre itt belecsempésztem egy pillanatra, de tudod, igazából ebben a rövid filmemben belesűrített pillanatok számomra az igazi SAINT TROPEZ mindenféle "máz" nélkül ... #azensainttropezom
Sans Bla bla Saint Tropez
(2019)
na, ebből azt akarom kihozni, hogy nagyon megörültem, mikor megnéztem ezt az ismeretterjesztő rövidfilmet... információk halmaza a régi tropezi életről, híres emberekről, akik a hotelban laktak, fotókkal illusztrálva... Romy Schneider, Brigitte Bardot, Roger Vadim ... igaz történetekkel színezve... kíváncsivá tett, egyszerüen marasztalt...
...na, ebből azt akartam kihozni, hogy nagyon megörültem, mikor megnéztem ezt az ismeretterjesztő rövidfilmet... információk halmaza a régi tropezi életről, híres emberekről fotókkal illusztrálva, akik a hotelban laktak.. Romy Schneider, Brigitte Bardot, Roger Vadim ... igaz történetek egyszerüen marasztaltak...
Útra keltünk végre a Kárpát-medencébe Mindenhová megyünk, hol vártok ránk Másfél évig csend volt, oly nehéz volt az élet Úgy várjuk már az új találkozást Mivelünk azóta annyi minden történt Sose lenne vége, ha mondanánk De újra szól a dal és elindultunk végre Nagyon bízunk benne, hogy emlékeztek ránk
Refr.: Azt beszéli már az egész város, hogy újra dübörög a banda.
Refr.
Körbe-körbe megyünk kicsi országunkban S énekeljük közben a csavargók dalát Balatonnál leszünk a nyári hónapokban Felkeressük újra Pestet és Budát A miskolci bulin a haverokat várjuk Átdumáljuk velük az éjszakát És Szegeden éjjel a folyóparton ülünk Pécsett megcsodáljuk a sok gyönyörű lányt
p.s... évekkel ezelőtt... sok-sok éve már, de az első személyes találkozás valahogy megmaradt az emlékeim között sokkal erősebben, mint úgy általában és ez a riportfilm előhívta... ne gondold, nem történt semmi különös, mégis bevéste magát... gyülekeztünk egyik vidéki zenés, divatbemutatós utunk előtt Budapest belvárosában a Duna korzó egyik sarkán... már messziről lehetett hallani jellegzetes hangját... ott is, mint ebben a nagyszerű riportban szóval tartotta a társaságot rendesen, témából kifogyhatatlan volt akkor is...
"Born in Casablanca, Morocco. Oceo grew up in a lively and vibrant music culture. The incredible passion and joy of the Mediterranean music of Morocco is a fusion of Arabic, Spanish, French and Greek musical influences fueled by centuries of trade between the Mediterranean’s dynamic and rich cultures." (forrás!)
p.s... a ritmus magával ragad ... táncolsz... boldogság hulláma belengi a lelked... ami először megérintett és elidőztem a látványában a zene hallgatása előtt, az album borítójának fotója... hát igen a fotóknak ereje van, nem is akármilyen...
p.s... tegnap sétáltam Cogolin utcáin, kicsit csípett a szél, ennek ellenére ragyogóan sütött nap... néhány km-re van Saint Tropeztól, kedvenceim egyike... az a különös, hogy eddig valahogy a városnak ezt a részét még sosem láttam... a falra festett életképek nagyon látványosak és melegséget tükröztek... ime az egyik... galamb ablakpárkányon... kedves jelentet... 2016. január 31-e jutott eszembe, mikor megláttam... Anyum kedvencei a kutyák, macskák után a madarak voltak... apám meg galambász, de még a Bátyám is gyerekkorában... hát erre jó, ha nem ülünk otthon a kandalló mellett télvíz idején...
p.s. ...2021. január 26-t írunk zajlik az élet a maszkos világunkban, de őszintén mondhatom, hogy itt Saint Tropez közepén nem telik el egy nap, hogy valaki által ne kerüljön szóba BB... napjaink és azt gondolom örökre ikonikus személyisége ennek a helynek... #ilonabarnabiphotonews
A játékfilm Zsolnay Vilmos fiatal éveiről szól, amíg a boltossegédből a világszerte ismert keramikus mester lett.Főszereplők Őze Áron, Koncz Gábor, Sunyovszky Sylvia, Auksz ÉvaGörög László, Kézdy György, Lux Ádám, Tarsoly Krisztina és sokan mások. Operatőr Nádorfi Lajos, vágó Eöri-Szabó Zsolt. Író-rendező Pozsgai Zsolt.
Arik Brauer was born as child of Jewish emigrants from Russia in Vienna. Today he lives in Vienna and Israel. Between 1946 and 1951, Brauer enjoyed a classic artistic training at the academy in Vienna under Paris von Gütersloh, who made a name for himself as the legendary spiritual mentor of the Vienna School of Magic Realism. Brauer gained international fame with this group. In contrast to the dominating abstract painting the group tied up to classic Surrealism and Old Master art in the 1950s. Influenced by Piter Breughel's and Hieronymus Bosch's image world Brauer developed an image cosmos , which evolved between Old Master technique and fantastic Surrealism. In 1979 the first large retrospective of his work took place, in 1982 several exhibitions travelling though the USA followed. The same year he accepted an order for a mural from the university of Haifa. Brauer regarded himself not only as a painter, but also as an architect, graphic artist, author, poet, songwriter and balladeer. This versatility demonstrated a constant unity of his productivity and life, which was carried by a human idealism.
p.s... vettem egy tésztagépet a minap és csak nézegettem jobbról-balról, hogy vajon, hogy kezdjem el a saját tésztámat ... mikor a filmben megláttam (4:35h), hogy valójában mennyire egyszerű, nagyon megörültem.., a csülökről nem is beszélve, mert azt mind megettem volna... valahogy nem sikerült a tésztának a receptjét megtalálnom eddig... kiváncsi lennék erre is... #ilonabarnabiphotonews
"Oscar-díjra jelölt, kétszeres Golden Globe-díjas magyar zsidó származású hollywoodi színészlegenda, aki 130 alkotásban szerepelt, szexszimbólum, producer, író." (Forrás!)
p.s. ... "OSCAR" díjra jelölt... ? ... mint tudjuk ez a legnagyobb kitüntetés, elismerés egy színésznek, vajon mi volt az akadálya, hogy nem kapta meg?... ez a kérdés úgy felmerült bennem... #ilonabarnabiphotonews
0:00 Zele Rita Dominika
2:36 Sopronfalvi Ildikó
3:04 Eifert János
11:09 Csorba Luca
12:14 Kálomista-Könczöl Alexandra
14:38 Agora
18:00 Köszönet
p.s... a filmben látható virtuális fotókiállítás megnyitója Eifert János Magyarország, korunk egyik legnagyobb fotóművészének közreműködésével került bemutatásra... érdekes tárlatvezetésen vehettünk részt... a környezetünk védelmére hívta fel a figyelmet Sopronfalvi Ildikó fotóművész képeivel... a mindennapi életből kiragadott ábrázolásai, alaposan átgondolt technikai megoldásai egyértelműen hívta fel az elműanyagodásunk veszélyére a figyelmet... az Agora HUB 3, a nagyszerű filmfelvételek, Zele Rita Dominika táncművész könnyed, néha robotos mozdulatai, a lágyan levegőből földre hulló finom áttetsző anyag nyomatékosabbá tették ezt, amit megerősített a közreműködők tavaszi lehetet sugárzó viselete, történeteikkel... a fotómodellek, akiket láthattunk a képeken falra függesztve, megelevenítették nyilatkozatukkal a lefagyasztott pillanatokat...mély benyomást hagytak magunk után úgy összeségében és figyelem felkeltően közvetítették, hogy a földünket szeressük jobban és vigyázzunk rá!... sokszor láthattunk már erről a témáról filmeket, kiállításokat mégis őszintén úgy éreztem a végén, hogy kaptam valami újat, megfoghatatlan erőt a folytatáshoz, még ebben a "maszkos" világunkban is!... Elismerésem és köszönet!...
Hogyan fedezte fel Ön a múzeumi világ online tartalmait a világjárvány idején?
A múzeumi világ soha nem volt olyan helyzetben, mint 2020-ban. A hónapokon át tartó "zárvatartás" mégsem jelentette azt, hogy a múzeumok elvesztették látogatóikkal a kapcsolatot. A tudásátadás, a tárlatvezetések, a kiállítások világa átköltözött az online térbe. Új, kreatív megoldások, közösségi gyűjtőkampányok, humoros kihívások születtek.
Kérjük, ha eddig még nem tette, 2021. JANUÁR 24-ig ossza meg tapasztalatait, töltse ki munkatársunk, Berényi Marianna kutatói kérdőívét:
A kérdőív kitöltése 10 percet vesz igénybe. Nagyon fontos, hogy azok is elmondják a véleményüket, akik nem feltétlenül fókuszálnak ilyen tartalmakra, vagy épp nem jók a tapasztalataik. MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!
Köszönjük fáradozását!
Üdvözlettel: Magyar Nemzeti Múzeum
1989 óta ünnepli a világ magyarsága január 22-én a Magyar Kultúra Napját annak emlékére, hogy 1823-ban ezen a napon véglegesítette Csekén Kölcsey Ferenc a Himnusz szövegét. (forrás!)
p.s... Horvátország és Magyarország. 800 év közös kulturális öröksége...regisztráltam és végignéztem, hallgattam a Magyar Nemzeti Múzeum csapatának nagyszerű tárlatvezetését... az idő gyorsan elrepült, kicsit sajnáltam, hogy vége lett... nagyon köszönöm jó érzés volt a kultúra mezejére lépni még így virtuálisan is karantén közepén Saint Tropezból... #ilonabarnabiphotonews
C’est la sixième fois que Penélope Cruz et Javier Bardem jouent ensemble. La première fois c’était en 1992, dans «Jamón, Jamón», mais ce n’est qu'en 2008, sur le tournage de «Vicky Cristina Barcelona», qu’ils tombent amoureux. Depuis leur mariage en 2010, Penélope Cruz et Javier Bardem ont rejoué ensemble dans «Cartel» (2013), puis dans «Escobar» (2017). (Forrás!)
“Sad Keanu” memes took the internet by storm but many didn’t know the true sadness that hung over the world’s most likeable actor. Tragedy, pain and loss followed Keanu for years. In expressing is sorrow, he met a woman who shone light into the darkest parts of his soul.
p.s... remélem jól emlékszem vissza 2012-ben a RONIN 47 forgatása volt Magyarországon ... egyik délután akkortájt a FOUR SEASON HOTEL Budapest kávézójában találkoztunk személyesen először... rövid időn belül kétszer is... gondolhatod, hogy kaptam a fülest, hogy oda kell mennem... finoman fogalmazok akkor, ha azt írom, hogy lebénultam teljesen a találkozástól...számomra ez hatalmas élmény volt... úgy nézhettem ki, mint akin a -20 fok simán áthajtott ... még a csontjaim zörgését is hallottam... dermedten ültem a kávém fölött és megigézve bámultam az előttem játszódó jelenetet, ahogy Keanu Reeves felolvasta a másnapi szerepét a társának... erről kattintottam is egy amatőr felvételt a kicsi Canon fényképezőgépemmel a pro. gépet nem mertem elővenni... akkor még bátortalan voltam ezen a téren... idétlenül vakuztam is egyet zavaromban... erre felkapta a fejét és nézett a fényforrás felé... de én akkorra már beborultam szinte a csészém aljáig... azért félszemmel láttam, hogy megnyugodott, hogy nem vérszívó paparazzi... hát tudod én ott, ha láthatatlanná tudtam volna magamat formálni, hát nem bántam volna... a pincér oda is jött az asztalomhoz és kedvesen közölte:
- Nem szeretné, ha a vendégét megsérteném azzal, hogy lefotózom... erre én:
- Bocsánat, de csak a vakut próbáltam ki nem gondoltam, hogy baj lesz belőle... látja a táskámban a profi gépemet, ha akartam volna, akkor azt használom... erre ő:
- Köszönöm és további kellemes délutánt... - lassan távozott az asztalomtól...
... kis idő múlva fizettem és a távozás mezejére léptem, de nehogy azt hidd, hogy ellenkező irányban mentem a kijárat felé... nem pontosan Keanu Reeves mellett haladtam el és amikor odaértem megérintettem a vállát és halkan mondtam egy ..:
- Nice to meet you - rám nézett, jobban mondva bele a szemembe erősen és visszaköszönt...
- Hello! - és érezhetően fel akart állni, de meggondolta magát...
Én meg gyorsan távoztam és fellélegeztem mikor kiértem a hotel elé... dühös voltam magamra, hogy ilyen idótán viselkedtem...
... a második találkozásunk helyszíne szintén ugyanott... egy kerekasztalnál ült filmes társaságával... mikor meglátott, a szeme megakadt rajtam és, mint a filmjeiben láttam már a döbbenet is ugyan olyan volt... én meg mondanom sem kell, hogy nem reagáltam valami jól megint... leültem ugyan ahhoz asztalhoz, mint az első találkozásunkkor... bíbelődtem a cuccaimmal, mint akinek az a fontos... hát tudod milyen dühös voltam magamra később, elég lett volna egy halvány mosoly, ami pontosan egy üzenettel felért volna, hogy ...
- OK! Én is emlékszem... nekem is megmaradt örökre ...
...ezeket a találkozásokat évekig, sőt mai napig hordom a szívem csücskében... a fotót próbáltam most megkeresni itt a neten, de úgy látszik az idő vasfoga eltüntette... majd talán később felrakom ide...ha megszűnik ez a francia karanténom biztosan megtalálom a BIPHOTO STUDIO BUDAPEST archív felvételei között...
...a fenti katona portré, amikor megláttam előhívta a múltamból a fenti történetet... bocs, hogy kölcsönvettem... köszönöm... #ilonabarnabiphotonews
p.s...Karácsony napján december 24-én Ramatuelle temetőjében meglátogattam Gérard Philipe sírját... ahogy ott álltam egy édeskés illat terjengett a levegőben beszippantottam mélyen... Anyumnak volt ilyen illata... furcsállottam, majd el kezdtem kutatni, hogy honnan jöhet... a temető végében a támfalról letekintve az alatta lévő kertben hatalmas mimozafa állt... roskadozott a sárga gömböktől... talán ez volt a legszebb Karácsonyi ajándékom eddig... aminek igazán tiszta szívből örültem... utána a La Tarte Tropezienne-ben megvettem a kedvenc karácsonyi sütimet (Bush de Noel)... így együtt tökéletes volt az ünnepem... köszönöm...
... azóta már kezd az egész Cote d'Azur sárgulni a mimozáktól 130 km hosszan... ezt nevezik a "Mimoza Útjának" La Route du Mimosa - Bormes-les-Mimosas és Grasse között... Grasse a parfűmjéről híres világszerte... innen indul az út és nem messze Saint Tropeztől van a vége ... de láttam már mézet is, cukorkákat, krémet, szappant is a boltokban errefelé... letölthető mimoza fotók egy kattintással itt!
