©SAINT TROPEZBAN KARANTÉNBAN * L'ESCALET * CAP TAILLAT * GYÓGYÍTÓ, MISZTIKUS CSODA HELYEK...

UTAZZ A FOTÓIM ÁLTAL

 Saint Tropez, France 2021. április 30. (péntek)

p.s... Cap Taillat, L'Escalet Beach Saint Tropeztól 12,6 km-re található, 16 perc kocsival... természet védelmi terület, 2017-ben leégett a növényzett 550 hektáron, majd 2018-ban a tengervizét olaj szennyezte, két kereskedelmi hajó összeütközése miatt... szomorú látvány volt, gondolhatod, hogy a BIPHOTONEWS archíve felvételei között ott lapulnak... mára gyönyörően kinőtte magát, megújult... évekkel ezelőtt azt nem mondom, hogy véletlenül találtam meg ezt a helyet, inkább Ő talált Rám azt gondolom, mert az én tudatomban nincsenek véletlenek, mindennek oka van... elég különösnek tartottam akkor és azóta is, hogy lassan 40 éve járom ezt a tájat és valahogy eddig elkerülte a figyelmem... talán nem volt szükségem az erejére vagy még nem érdemeltem meg...ilyenkor egy régi barátnőm jut eszembe...Ő mondogatta mindig, hogy ki kell a jót érdemelni, hát igaza volt... őszintén mondhatom, hogy gyógyító, misztikus hely az öbölbe beszorult átlátszó, tiszta tengervízével... most még tisztább, mint valaha, amit hegyoldal ölel körbe... egy éve elmúlt már és hajó nem járt a környéken itt sem, tudod miért...? ... ma azúrzöld volt, de ez is változó az évszakoknak, időjárási viszontagságoknak köszönhetően... először is nagy hatással volt rám, nemcsak a látványa, hanem gyógyító ereje...  azóta is kijárok, eltöltök néhány órát, ha szükséges vagy hiányát érzem... amikor először tárult elém a táj szépsége, akkor a hegyoldal a bogáncs virágjától lilába öltözött, most a mai nap sárgállott a kikericstől... azt gondolom az, de igazából nem tudom pontosan... utána érdeklődöm a nagyon kedves, apró, szirmú virágok nevének... egy gyalogösvény vonul végig a hegyoldal aljában L'Escalet - től Cap Taillat -ig...  egyszer végig gyalogoltam, nem rövid az biztos, csak elsőre nekem akkor úgy tűnt azért is mertem nekivágni... megbirkóztam vele, de azért visszafelé rámeditáltam, hogy visszaérjek...nehéz volt és soknak tűnt nekem akkor, viszont néhány hét múlva letettem valami nagy terhet, amit addig hordozgattam a lelkem mélyén... arra gondoltam akkor, hogy ennek a sétának köszönhettem... ma, ahogy ott álltam a szikla tetején és csodáltam a tájat, fiatal fiúk, leányok sétáltak visszafelé jó hangulatban... zene volt a füleimnek régen hallottam, láttam ehhez hasonlót... kedvesen köszöntek és látszott, hogy boldogok, gondtalanok... kicsit messzebb leültek a kősziklára és keresgéltek valamit a beszorult tenger vizében, hangosan nevettek, mikor a bot végére akadt az a bizonyos valami... az egyik elment pecázni az öböl végére integetett és hangosan csalogatta a többieket... festői látvány volt... sajnáltam, hogy a Canon -om szervizben van...  az iPhone fotóimat is kedvelem, de ez más... sokkal másabb...  azért remélem érzed az üzenetemet... 

Több száz faj tartozik az Agave nemzetségbe. Elterjedési területük az USA déli része, Mexikó, Közép-Amerika és az Antillák szigetvilága. A 17. századtól.

... ahogy álltam a növény előtt L'Escalet legszebb helyén... nézegettem hosszasan, eszembe jutott egy kedves történet: ... éppen Bényén voltam a nővéreméknél... kellemes nyári meleg volt... ültünk a teraszon a ház előtt beszélgettünk... az utazásaimról és arról, hogy milyen növényeket ültettek az idén a birtokon... nézegettük a fotóimat a Macbook jóvoltából... éppen Monaco-ról mutattam néhány felvételt, ahogy a hegyről lefelé a várost, tengert lefotóztam és egy csodálatos, hatalmas kaktusz virágzásában... nézegeti a Sógorom és láttam csodálattal van a növény felé, majd lassan felemelte tekintetét a képről és...

- Tudtad, hogy az Agave chrysantha 40 évenként virágzik és utána meghal... jegyezte meg a Sógorom, akit én csak zseninek, okoskának hívok, mert mindig meglep a tudása... főleg azért, mert még sosem láttam könyvet a kezében, mégis lexikális anyagot tárolt a fejében... hidd el mély tudású igazán, több dimenzión át...

- Hát, ezt nem tudtam... pontosítok ezt sem... -  válaszoltam csendesen és hallgattam történetét a növény életéről, gondolhatod felejthetetlen örök emlék maradt... azóta már többször találkoztam barangolásaim során ezzel a pompázatos növénnyel, ami számomra már sokkal többet jelent, mint előtte...

Welcome / Dobrodosli / Üdv / Bienvenue 

#ilonabarnabiphotonews

©SAINT TROPEZBAN KARANTÉNBAN * SŰRŰ CSEPPEKBEN ESIK... ESIK ...ÁGYBAN MARADÓS NAP...

KENYÉR, PIZZA SÜTÉS, FILMNÉZÉS, OLVASÁS, ZENE 

La Cuisine Gourmet

Beurre d'Échiré

Le beurre n'est pas l'apanage des Normands. A Echiré, dans les Deux-Sèvres, une coopérative fabrique à la main et dans des barattes en bois un beurre de luxe qui se vend dans le monde entier.

Échiré vaj története ...

OLVASÁS

Etyi – hivatásos életművész, gasztró tudós és utazó blogger

 ZENE 

Magyar sikerek a Los Angeles-i Nemzetközi Liszt Zongora és Ének Versenyen

FILM

BIPHOTONEWS YOUTUBE CSATORNÁJA

Saint Tropez, France 2021. április 29. (csütörtök)

p.s... tudod, miért írom így ki a helyet és a dátumot remélem... ha még sem, akkor most figyelj... több, mint egy éve itt vagyok ebben az országban egyedül, családom nélkül... hiányoznak ez normális érzés gondolom, nem kell erről sokat írnom... ez a karantén megbomlasztja az agyát az embernek, akár milyen nagyszerű adottságokkal is látta el a természet Golf du Saint Tropez-t, nem utólsó sorban engem... meg a másik gondolat az volt persze, hogy visszanézve könnyebb lesz a rendszerezés, mert ekönyv lesz belőle, hamarosan... addig is maradj itt velem, nézd a filmjeim, némelyik már egészen jól sikerült vagy olvasd a legújabb sikereket, amit magyar barátom fia elért a mostani helyzetben, igaz virtuális, de hát így élünk már évek óta, csak mostanában erősítették meg a tudatunkban ezt... vagy Etyi írásait az életről, némelyiken jókat lehet röhögni, az sosem árthat... La Cuisine Gourmet konyhájában mindig valami meglepetés készül... és, ha ez még mindig nem elég Neked, akkor nézz be a BIPHOTONEWS fotógalériájába, utazz egyet fotóim által (katt.ide!), üzletembe költsd el a pénzed, hiszen ezért találták ki és örömöt is ad, ami az immunrendszered erősítheti talán (katt.ide!)... láthatod, az élet folytatódik, ahogy a francia mondaná "La vie reprend"...

Welcome / ÜDV / Dobrodosli / Bienvenue

#ilonabarnabiphotonews

©SAINT TROPEZBAN KARANTÉNBAN * « JINGANG, UN CHEVAL, FAIT LE MORT » EGY LÓ TÖRTÉNETE A LUSTASÁGÁRÓL...

JINGANG IGAZ TÖRTÉNETE

Le cheval est un animal qui a été domestiqué par l’homme il y a plus de 3000 ans. Sa vitesse ainsi que sa force ont été utiles à nos ancêtres, cela a créé un lien particulier avec cet animal qui peut être doux et affectueux. Jingang est quant à lui un cheval coréen un peu particulier. Devenu viral en raison de sa paresse, Jingang s’écroule au sol à chaque fois qu’on essaie de le monter et fait le mort. Une histoire cocasse relayée par nos confrères du Dailymail.

Jingang est le nom d’une ville rurale en Chine. Ce nom a été attribué à un cheval qui a décidé que son repos passait avant tout.

Les chevaux et l’homme, une histoire ancienne

Dans la culture occidentale, le cheval est un animal qui représente la noblesse, la fougue ainsi que la liberté. Les chevaux sauvages parcourant les plaines ont toujours fasciné les hommes. Cette curiosité a mené à une volonté de les dompter et de les dresser, et ce, depuis environ 5500 ans, en Asie centrale notamment, où on aurait retrouvé les premières traces de domestication du cheval chez l’homme. Cette période marque le début d’une relation qui durera des millénaires jusqu’à nos jours, où le cheval entretient toujours un lien particulier avec l’être humain. (forrás!)

*

Saint Tropez, France 2021. április 28. (szerda)

p.s... a fenti fotókon látható, hogy a helyzet változatlan ma reggel is, hasonló, mint előző napokban... szinte néptelen kikötő, borús, felhős idő... gondoltam bedobok egy szokatlan, hozzámképest gondold, egy másik témát... a ló történetét... a '80-as évek elején szokszor statisztáltam magyar filmekben Koncz Gábor, Tordy Géza, Jancsó Miklós rendezésében... na, ne a meztelenségre gondolj rögtön itt, kellett oda más mellékszereplő is... egyikben emlékszem kikötöttek bennünket az istálló tartógerendájához a betyárok, korabeli jelmezben... komolyan meg kellett ijedni, legalábbis ezt kellett volna mutatnunk, de közben ment a magyar humor hangosan körülöttünk, nehéz volt megállni nevetés nélkül, a felvételt sokszor megismételtük...  Patz Dóri és férje tanyáján volt a forgatás... ez a lótörténet megidézte a régi emléket... egyik este a kandalló tüze előtt üldögéltünk a forgatás után és régi, igaz filmtörténeteket meséltek a stáb tagjai, közben borozgattunk baráti hangulatban... ropogott a tűz a nyílt kandallóban, Dóri vállát férje szeretettel átölelte, magához húzta... valahogy ez a kép maradt meg... napközben tanítgattak lovagolni a kaszkadőrök lelkesen, de én valahogy nem igazán éreztem magam biztonságban a nyeregben, túl magas volt és a ló sebessége, ahogy száguldott velem nekem nagyon gyorsnak tűnt... talán ezért, nem is tanultam meg jól lovagolni soha, pedig szerettem volna, hidd el... de így alakult, nem érőltettem... ez, csak mellékesen eszembe jutott a Jingang ló történetéről és arról, hogy az ember több mint 3000 évvel ezelőtt szelídítette meg a lovakat...

*

"Jingang meglehetősen különleges koreai ló. Miután lustasága miatt vírusos lett, Jingang minden alkalommal a földre zuhan, amikor megpróbálják ráhelyezni a kengyelt és holtan rogy össze, de ezt, csak eljátsza. Ez egy vicces történet, amelyet kollégáink közvetítettek a Dailymail-ből."

...nem árthat egy kis frissités, belinkeltem ide a kávézásom közben a cikket... most jól esik ez a fekete lé, illata beterítette a levegőt... nem játszom tovább Jingangot, kimegyek futni a tengerpartra Pampelonne környékére... az ottani levegő felfrissít mindig... emlékszem tavaly is ezekben a napokban rémesen nyomasztó volt ... lehet ráfogni a borús időre, de valahogy ma nehezebb, mint máskor...  de láthatod a rendszeres mozgás, sport legyőz mindent...legyen ez neked egy intő példa, mozdulj meg és tornázz! Hajrá!

... a mai nap margójára felírhattam, hogy délután váratlanul nyár lett megint, kisütött a nap és nyári meleg, többek között ezért is nagyon szeretem ezt a helyet... gondolhatod, hogy azonnal az irány a tengerpart volt...

 

Welcome / Dobrodosli / Üdv / Bienvenue

#ilonabarnabiphotonews

©SAINT TROPEZBAN KARANTÉNBAN ... Villaverde Rocchietta Grimaud virágaiból egy csokor Neked... visszavezetett Galette des Rois ünnepig...

 

Saint Tropez, France 2021. április 27. (Kedd)

p.s... VillaVerde itt a környéken legnagyobb növény kereskedés... szinte minden zárva... így van ez már egy ideje... visszanéztem a feljegyzéseimet, tavaly rosszabb volt az állapot, így hát nincs nagy bánat részemről, de nem is vigadok... a nagy multi élelmiszer üzletek kívételek azok nyitva lehetnek... így nem csoda, ha kikapcsolódásként néha betérek... nem terveztem ma különösebben, de úgy alakult, hogy már azt vettem észre, hogy az virágok között sétálok és ha már ott vagyok akkor néhányról akartam először küldeni neked fotót, de utána belevesztem szépségükbe...hamarosan május elsején, nemcsak a munka ünnepe lesz itt Franciaországban, hanem a gyöngyvirág ünnepe is... ezen a napom az összes francia embernek gyöngyvirág van a kezében, amivel szerencsét kívánnak... 1561-ben IX. Károly francia király hivatalosan is a gyöngyvirág ünnepévé tette május elsejét... ezen a napon a hagyomány szerint az ajándékba adott gyöngyvirág szerencsét hoz. 

La fête du muguet ('mügé')-nek ejtik)  

A gyöngyvirág ünnepe

                

Si le premier mai est un jour férié en France, c'est officiellement pour fêter le travail. Le premier mai est également le jour du muguet, il est de tradition de s'offrir des brins de muguet, destinés à porter bonheur.

*

... ez egy másik ünnep, de nem tudtam kihagyni, hogy ne mutassam meg ... márcsak a recept miatt is... egy kattintás linkre többet mutat!

Galette des Rois (click here!)

Hozzávalók egy nagy galette-hez 6 személyre

A galette-hez:

- 2 csomag vajas leveles tészta (házi vagy kész)

- 1 szárazbab vagy egy kis porcelánfigura (figurine)

- a megkenéséhez: egy tojássárgája egy kis tejjel összekeverve

 

Az ún. crème pâtissière -hez :

125 ml tej

10 gramm Maizena (kukoricakeményítő, esetleg liszt)

30 gramm cukor

1 tojássárgája

12 gramm puha vaj

1 vaníliarúd

egy csipet só

 

A mandulakrémhez 

65 gramm puha vaj

85 gramm kristálycukor

100 gramm darált mandula

5 gramm  (egy kávéskanál) Maizena (kukorica keményítő, esetleg liszt)

1 kávéskanál rum

1 tojás

A sziruphoz: 

50ml víz

50ml cukor

1 kávéskanál rum

 

Elkészítése

A crème pâtissière elkészítése:

A vaníliarudat felhasítjuk és kikaparjuk a belsejét. Ezt 15 gramm cukorral együtt a tejhez adjuk és felmelegítjük az elegyet. A tojássárgáját a 15 gramm cukorral együtt fehéredésig keverjük és hozzáadjuk a keményítőt is. Ehhez a keverékhez fokozatosan, kis adagokban adagoljuk a vaníliás tejet. Simára keverjük és egy lábosban melegíteni kezdjük folymatos keverés mellett. Hozzáadjuk a csipet sót és sűrűre főzzük. (a biztonság kedvéért mindig vízgőz felett csinálom, így biztosan nem ég le. Ilyenkor fémtálba teszem a tejes keveréket. Egy olyan lábosban, amelyikre pontosan illeszkedik a fémtál, vizet melegítek és erre helyezem a fémtálat). Ha besűrűsödött a krém, 50 °C-ra hűtjük (már nem égeti el a kisujjunkat) és hozzáadjuk a vajat.

A mandulakrém elkészítése

A darált mandulát összekeverjük a cukorral és a keményítővel, hozzáadjuk a puha vajat. Megállás nélkül keverjük, hozzáadjuk a tojást, végül a rumot és a crème pâtissière-t. (keserű mandulaaromát, narancsvizet).

A szirup elkészítése:

A vizet, a cukrot és a rumot addig melegítjük, amíg a cukor fel nem olvad.

A galette elkészítése

Sütőpapírral lefedünk egy sütőlemezt vagy kibélelünk egy tepsit. Az egyik leveles-vajas tésztalapot ráhelyezzük ((Belgiumban kör alakban kapható, de ha téglalap alakú, akkor szúrjuk ki egy tortaformával) . 2 cm széles peremet hagyva halmozzuk rá a mandulakrémet. Tegyük bele a babot. Vizes ecsettel kenjük körbe a tészta szélét és helyezzük rá a másik tésztalapot. egy villa segítségével nyomkodjuk körbe a galette-szélét, hogy ne nyíljanak szét a tésztalapok. Egy tojássárgáját kikeverünk kevés tejjel és egy ecset segítségével megkenjük a felső tésztalapot. Tegyük egy órára hűtőbe. Ezután újra kenjük meg és egy kés hegyével rajzoljunk mintát a tetejére és 5 helyen szúrjuk meg egy hústűvel. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra és süssük 35 percig a galette-et. (Ha szeretjük a karamellt, szórjuk meg porcukorral a tetejét és toljuk be a grill alá pár percre, de ez elmaradhat) Ha kész, sziruppal ecseteljük be a tetejét. 

©SAINT TROPEZBAN KARANTÉNBAN * FESTŐK NÉLKÜL ÜRESEBB A KIKÖTŐ, MINT VALAHA...

 

Saint Tropez, France 2021. április 27. (Kedd)

p.s... a mai reggel, olyan maradj ágyban hangulat... azért majd később kinézek a piacra... a festők helye üres a kikötőben, egyedül RICCO az állatokat festő királya ezt most találtam ki, de így gondolom ez a legtalálóbb jelző az alkotásaira, mert tényleg egyedülállóak és erőteljesek, szinte lelépnek a vászonról... Viktor fiam, amikor legutóbb itt volt néhány éve Ivanánával álltak a kiállított festmények előtt és csodálattal, csak annyit mondott:

- Anyci, ezek remekművek még mindig!... egyszerűen felejthetetlenek a gyerekkoromból, ezekre az állatfestményekre emlékszem vissza a legjobban... - pedig akkor alig volt még három éves... néhány évvel ezelőtt kaptam ajándékba két posztert...

- Olyan sok fotót készítettél már rólam, most én adok ajándékot... - és két posztert kiemelt a sok közül, dedikálta, egyiket Viktornak címezte... akkor még így gondolta, majd eltelt talán két év és letiltott, hogy ne fotózzam többet, ezt nem igazán értettem... hiszen ott áll az utcán napi több órán keresztül, keze alól a pompásabbnál, pompásabb állatportrék, tigris, oroszlán, párduc stb. bújtak elő, mint Mátrában a vargánya a réten szabadon, mindenki örömére... TILOS FOTÓZNI! táblát senki nem vette komolyan, sőt vicces is... 

- Évekkel ezelőtt én voltam a világon az egyetlen, aki az őserdő állatait festette, most meg láttam, hogy sokan el kezdtek utánozni...  - azt gondolta, hogy talán azért, mert a Facebook oldalamon megjelentek a fotóim, amit persze örömmel megosztott a saját oldalán is, jó ingyen reklám lehetőség... felmerült benne, hogy ezért történt mindez... hát igen évekkel ezelőtt nem volt internet, digitális fényképezőgép, okostelefon, az igaz.., de ez is megváltozott... egy biztos, hogy a stílusát és tehetségét nem lehet utólérni, egyedülálló maradt...

- Hiába mondtam neki, hogy a tehetséged, stílusod utánozhatatlan... - de erre, csak legyintett egyet... aztán ez így maradt, azóta szótlanul megyünk el egymás mellett... 

... ma reggel álltam a teraszomon, piros kis kávéscsészémmel a kezemben és láttam, hogy  a kocsija nyitott csomagtartója előtt állt, a tengervize felé fordult, hajóskapitány ruhájában...minden nap valami más jelmezben jelenik meg, ezt még nem is mondtam neked... mai választása ez volt... tekintete elidőzött hosszan a világítótorony irányába... nemcsak a táj mozdulatlan és néptelen... vajon meddig?... sosem lesz már olyan, mint régen... szavak nélkül érezhető volt a testének tartásából gondolatai... már ki sem rakta napok óta a festményeit, állványait... csak mozdulatlanul állt hosszan, majd elindult a Florist Berthaud irányába (első kép)... pontosan úgy, mint tavaly Michael Godjavak az öreg, festőbarátja, akit ebben az évben még láttam itt... januárban, mikor a jó idő beköszöntött, mert itt már akkor kezdődött a tavasz,  néhány festő elfoglalta éveken át megszokott helyét itt velem szemben a kikötő járdáján, majd szigorították a helyzetet a világjárvány miatt és nem jöttek többet, mai napra teljesen elmaradtak... üres járda festők nélkül szomorú látvány... hiányoznak... 

... visszanéztem a tavalyi áprilisi időszakból néhány napot... őszintén mondom az idei könnyebb... mindig minden viszonyítás kérdésén alapszik... ezt ne feledd!

Welcome / Dobrodosli / Üdv / Bienvenue

#ilonabarnabiphotonews

©L'Oscar 2021 de la meilleure actrice revient à Frances McDormand ...

Frances McDormand 

click here!