Saint Tropez, France 2021. április 27. (Kedd)
p.s... a mai reggel, olyan maradj ágyban hangulat... azért majd később kinézek a piacra... a festők helye üres a kikötőben, egyedül RICCO az állatokat festő királya ezt most találtam ki, de így gondolom ez a legtalálóbb jelző az alkotásaira, mert tényleg egyedülállóak és erőteljesek, szinte lelépnek a vászonról... Viktor fiam, amikor legutóbb itt volt néhány éve Ivanánával álltak a kiállított festmények előtt és csodálattal, csak annyit mondott:
- Anyci, ezek remekművek még mindig!... egyszerűen felejthetetlenek a gyerekkoromból, ezekre az állatfestményekre emlékszem vissza a legjobban... - pedig akkor alig volt még három éves... néhány évvel ezelőtt kaptam ajándékba két posztert...
- Olyan sok fotót készítettél már rólam, most én adok ajándékot... - és két posztert kiemelt a sok közül, dedikálta, egyiket Viktornak címezte... akkor még így gondolta, majd eltelt talán két év és letiltott, hogy ne fotózzam többet, ezt nem igazán értettem... hiszen ott áll az utcán napi több órán keresztül, keze alól a pompásabbnál, pompásabb állatportrék, tigris, oroszlán, párduc stb. bújtak elő, mint Mátrában a vargánya a réten szabadon, mindenki örömére... TILOS FOTÓZNI! táblát senki nem vette komolyan, sőt vicces is...
- Évekkel ezelőtt én voltam a világon az egyetlen, aki az őserdő állatait festette, most meg láttam, hogy sokan el kezdtek utánozni... - azt gondolta, hogy talán azért, mert a Facebook oldalamon megjelentek a fotóim, amit persze örömmel megosztott a saját oldalán is, jó ingyen reklám lehetőség... felmerült benne, hogy ezért történt mindez... hát igen évekkel ezelőtt nem volt internet, digitális fényképezőgép, okostelefon, az igaz.., de ez is megváltozott... egy biztos, hogy a stílusát és tehetségét nem lehet utólérni, egyedülálló maradt...
- Hiába mondtam neki, hogy a tehetséged, stílusod utánozhatatlan... - de erre, csak legyintett egyet... aztán ez így maradt, azóta szótlanul megyünk el egymás mellett...
... ma reggel álltam a teraszomon, piros kis kávéscsészémmel a kezemben és láttam, hogy a kocsija nyitott csomagtartója előtt állt, a tengervize felé fordult, hajóskapitány ruhájában...minden nap valami más jelmezben jelenik meg, ezt még nem is mondtam neked... mai választása ez volt... tekintete elidőzött hosszan a világítótorony irányába... nemcsak a táj mozdulatlan és néptelen... vajon meddig?... sosem lesz már olyan, mint régen... szavak nélkül érezhető volt a testének tartásából gondolatai... már ki sem rakta napok óta a festményeit, állványait... csak mozdulatlanul állt hosszan, majd elindult a Florist Berthaud irányába (első kép)... pontosan úgy, mint tavaly Michael Godjavak az öreg, festőbarátja, akit ebben az évben még láttam itt... januárban, mikor a jó idő beköszöntött, mert itt már akkor kezdődött a tavasz, néhány festő elfoglalta éveken át megszokott helyét itt velem szemben a kikötő járdáján, majd szigorították a helyzetet a világjárvány miatt és nem jöttek többet, mai napra teljesen elmaradtak... üres járda festők nélkül szomorú látvány... hiányoznak...
... visszanéztem a tavalyi áprilisi időszakból néhány napot... őszintén mondom az idei könnyebb... mindig minden viszonyítás kérdésén alapszik... ezt ne feledd!
Welcome / Dobrodosli / Üdv / Bienvenue
