BIPHArt * ADS * BIPHOTONEWS EXCLUSIVE * PHOTOGRAPHY

*My creations reflect traces of my photos and imagination, some using artificial intelligence, digital art, acrylic, canvas, paper (mixed media)* @ilonabarnabiphotonews #biphart

2021. március 12., péntek

©SAINT TROPEZBAN EGY ÉVE MÁR... EX-KASKELOT PORT DE SAINT TROPEZ 14 03 2020...

PORT DE SAINT TROPEZ, FRANCE

NAPLEMENTE

2021. MÁRCIUS 12. 18H

Saint Tropez, France 12 03 2021, p.m 6 
Photo © #ilonabarnabiphotonews
download

p.s... Port de Saint Tropez, 2020. március 13-t kineveztem "#ilonabarnabiphotonews" ünnepnapnak, munkaszünettel jár, mint agusztus 20... akkor még nem gondoltam, hogy ez a mai napig is tartani fog... most, ha hajó lennék az oldalamon csattanhatna egy Domperignon... ezt gondold ide persze virtuálisan, úgyis azt a világot éljük már egy ideje, nem lesz nehéz dolgod... azért lefotóztam a régi kikötő egyik mólójáról a naplementét élőben... bolyongtam a vitorlások között számomra megunhatatlan a táj és gyönyörködtem benne... ott a fenti fotómon láthatod, hogy hol ütöm el az időmet már egy éve folyamatosan... azt terveztem, hogy ezt majd előbb-utóbb megvalósítom, mert igazából itt vagyok boldog... a kényszer most megoldotta helyettem... épp ma egy éve landoltam a Nizza-i repülőtéren Wizzair segítségével, majd néhány órával később Saint Tropez kikötőjében 2014. évtől a megszokott "hadiszállásomon" elhelyezkedtem... úgy volt eredetileg, hogy egy hétig maradok, mint általában... most cserben hagyott a belsőhangom, gyanakodhattam volna, de ez elmaradt... mert alig, hogy visszaérkeztem Budapestre, máris jött az e-mail, hogy várnak vissza Saint-Tropezba sürgősen... a meghívásom célirányos, időhöz, helyhez volt kötve, a Le Francais Saint Malo, (ex-Kaskelot) régi vitorlás leszervezett programjára... az izgalomtól alig tudtam aludni aznap éjjel gondolhatod... már egy órával a másnapi 9h indulás előtt ott álltam és fotózgattam a hajónál a kikötőben... lassan gyülekeztek az emberek, köztük sok ismerős a helyi lakosok közül, ritka nagy eseménynek számított... akkor még nem tűnt fel, csak a film visszanézése után, mert azt is készítettem, hogy elég sokan köhécseltek és orrukat törölgették... végülis tél vége, ez az időszak volt eddig, amikor az influenza terjenghetett szabadon az előző éveket figyelembe véve és ez természetes is volt még akkor, nem gondoltunk arra, hogy ebből különösebb nagy baj lehet... ragyogó napsütésben indultunk a nyílt víz felé, Saint Tropez kikötőjéből a Hotel Sube elől... Dániában 1948-ban építettek a Royal Greenland Trading Company számára, majd 1983-ban felújítottak a filmiparnak... sok produkcióban láthatjuk, többek között a 
...  A Kaskelot-ot 2018. szeptemberében vette meg Frédéric Lescure (France Armement cég) és azóta Bob Escoffier Maritime1 irányítja. 1903-1905. évben indult az első expedició az Északi Sarkra Jean-Baptiste Charcot Le Français kapitánnyal a fedélzetén... a hajó tatjában, akarom mondani dokkjában a régi filmtekercseken rögzítették... na, ez lekötötte a figyelmem, ott elveszítettem az időt...félig lekéstem a vitorlabontást... ezután történt, hogy tiszteletére átkeresztelték a hajót Le Francais névre... most röviden érintettem, hogy átérezd, hogy ez tényleg mennyire ritka pillanatnak számított, főleg az én életemben... Port de Saint Tropezból indulva először bontotta ki vitorláját a nyílt tengerren... csak úgy szerényen mondom Neked, ebben vettem én részt Budapestről, fotósként... vagy, ha akarod vissza mehetek az eredethez, jóval messzebbről érkeztem Szolnok megye egyik, akkor még kicsi falujából Jászfényszaru Zagyva part melletti Nagyszüleim nádfedeles házikójából... váratlanul érkeztem, azért írtam így, mert még nem volt itt az időm, de én már akkor is különcködtem... az időérzékemet azóta sem találtam meg... a legkisebb gond volt akkor, a nyakamra háromszor rátekeredett köldökzsinór és a kék színű arcom az oxigén hiánynak köszönhetően, de megúsztuk Anyummal, Nagyapámnak és a Palkovicsné bábaasszonynak köszönhetően... Hortáber doktor jóval ezután érkezett, nyugtával dícsérte a napot, mindenki életbe maradt és rányomta a pecsétet a születési bizonyítványomra... abban az időben a mentőt vagy hasonlót felejtsd el, még gondolatban sem volt... Nagyikám, az elmondásokra hagyatkozva, csak sápadozott, hol az egyik székre ült le, hol a másikra ijedtében... pillanatok alatt lepergett előttem, ahogy ott álltam a sugárzó napfényben a hajó fedélzetén és öröm, büszkeség járta át a lelkem... visszatértem a jelenbe, de hirtelen nem is tudtam,  hogy hová... úgy tűnt belecsöppentem
... ahogy visszatértem a dokkból a fedélzetre, a ragyogó napsütéstől alig láttam hirtelen valamit... becsuktam a szemem... utána a szám tátva maradt, erre pontosan emlékszem... a fejem az ég felé fordítottam a hatalmas, fehér vitorlások lengtek a szélben, a kék égboltot szinte betakarták a látvány egyedülálló volt, szinte félelmetes...  a matrozók a kapitány vezényszavára úgy ugráltak  a levegőben több méter magasan egyik árbócról a másikra, mint az akrobaták a Le Cirque du Soleil műsoraiban... Las Vegasban láttam életemben 2006-ban először őket, akkor is hasonlót éreztem, elbűvöltek... a nehéz mutatványokat a hajó legénysége könnyedén, látványosan, profin hajtotta végre, lenyűgözött... ezalatt az egy év karantén alatt sok erőt adott a folytatáshoz ez az élmény, főleg az első hullám esetében, amikor a hirtelen szabad életemből, bezártnak, korlátozottnak éreztem magam 2020. március 15-e naptól kezdve... ezen még a helyi adottságok sem enyhítettek sokat az első hetekben... hirtelen a város kiürült a St Malo Le Francais 2020. március 17-én kihajózott a nyílt tengerre... én maradtam, úgy tűnt, hogy teljesen egyedül az egész városban... mindenki bezárkózott az otthonába vagy elutazott... a félelem rátelepedett a BB & VADIM kicsi halászfalujára... nekem az marad míg élek... napok teltek el, amikor felocsúdtam és kezdtem megérteni a helyzetemet, nem tudtam visszautazni Budapestre a járatok törölve, egyedül maradtam... neten tájékozódtam a lehetőségeimről majd magamnak megírtam a kijárási engedélyemet ez volt a szabály, különben 135 € bűntetést róhatott rám a helyi rendőrség...ezzel minden nap ki tudtam sétálni a "Lighthouse" világítótoronyhoz a móló végéig... Tilos volt a várost elhagyni, a tengerpartot lezárták, csak az élelmiszer üzletek maradtak nyitva és a gyógyszertárak, azok is elbarikádozva, mint háború idején, ahogy a filmekben láttam, akkor még nem volt kötelező a maszk, de ez az egész érzésben olyan volt, mintha befóliázták volna az egész testemet!... a világítótorony megközelítőleg oda-vissza egy kilométer, ez volt a napi sportolásom, nemsokára futás lett belőle... mikor kiértem minden egyes alkalommal a korlátnak dőltem, elnéztem a messze távolba a nyílt tenger felé és belekiabáltam a levegőbe... nem zavartam senkit egyedül voltam teljesen:
- M. Baptiste s'il vous plaît, sommes-nous revenus au Port de Saint Tropez ou sommes-nous perdus dans les eaux de la haute mer ... ? [M. Baptiste kérem, visszaérkeztünk Saint Tropez kikötőjébe vagy eltévedtünk a nyílt tengeren...?]
(M Baptiste, St Malo Le Francais kapitánya volt 1903-ban, mikor felfedezték az Északi-Sarkot, gondolatban ott rekedtem velük a hajó fedélzetén, ez sokat segített...)
(folyt. az ekönyvemben!)

Le Francais Saint Malo, (ex-Kaskelot) régi vitorlás
Photo © #ilonabarnabiphotonews
download




Welcome / Dobrodosli / Üdv / Bienvenue
(linkekre feltétlen egy kattintást!)


                                                









                 EGY FALAT PROVENCE
 KARANTÉN IDEJÉN 
(Directly from Saint Tropez)

Gâteau Yaourt au Chocolat

Un yaourt nature ( garder le pot pour la mesure des ingrédients ),
3 oeufs,
150 g de chocolat noir à cuire ,
un demie pot d’huile ,
2 pots de sucre ,
3 pots de farine ,
un sachet de levure chimique.


2021. március 11., csütörtök

©PORT DE SAINT TROPEZ NAPLEMENTÉBEN... ÖREG KIKÖTŐBEN AZ ÉLET CSENDESEN ZAJLIK...

PORT DE SAINT TROPEZ

ÖREG KIKÖTŐ NAPLEMENTÉBEN

Port de Saint Tropez, France (11 03 2021) Photo
© 
#ilonabarnabiphotonews

Asterie, Ferrari Port de Saint Tropez, France (11 03 2021) 

Pascal Villanova ikonikus alakja a kikötőnek - Asterie, Ferrari 
Port de Saint Tropez, France (11 03 2021) 

p.s...a "FISHERMAN 23" öreg halászhajó naplementében, mert megérdemli... tudod miért? ... nem is olyan régen, néhány hete, majd a fotókat előkeresem, megmutatom neked, megközelítőleg ebben az időben este hat előtt a hajónál halpucolás, halászat után... azóta akárhányszor elmegyek itt, mindig eszembe jut... sosem láttam még hasonlót errefelé... 
"FISHERMAN 23" öreg halászhajó naplementében Photo © #ilonabarnabiphotonews

"FISHERMAN 23" öreg halászhajó naplementében Photo © #ilonabarnabiphotonews

ma egy kicsit lazább napot tartottam, mert levett a lábamról a felfázás tünete, tegnap hirtelen rámtört, mázlim volt épp Cogolinben a patika előtt... nehezen vettem rá magam ma, hogy kimenjek, elváljak az ágyamtól, talán először, mióta itt vagyok 2020. március 13-a óta...ahogy ott sétáltam a régi kikötőben örültem, hogy megtörtem ezt a negatív, kellemetlen állapotot, jobban is érzem magam ma este... ha valami rossz történik megtanultam, hogy nem szabad sokáig vergődnőm abban az energiában... így volt ez most is a sétá végére leraktam valahol a mólón... most volt időm arra, hogy végig ballagjak komótosan, ráérősen és nézelődjek a régi vitorlások, halászhajók között... egyikből életjel, hangos beszéd, jó hangulat érződött... halványan lehetett látni a megcsillanó boros poharakat a műanyag ajtó mögött, ahogy koccintottak... úgy tűnt ott éltek a hajón... csendben zajlik itt is az élet... próbálja mindenki felvenni a léptéket a mostani helyzettel ...

Sunset - Fisherman 23 - Port de Saint Tropez, France (11 03 2021) Photo © #ilonabarnabiphotonews




Welcome / Dobrodosli / Üdv / Bienvenue
(linkekre feltétlen egy kattintást!)


                                                









                 EGY FALAT PROVENCE
 KARANTÉN IDEJÉN 
(Directly from Saint Tropez)


Pommes de terre en mille-feuille à la crème de chèvre et aux herbes

Difficulté: Moyen.
Temps de Préparation: 30 minutes.
Temps de Cuisson: 10 minutes.
Temps Total: 40 minutes.

– 6 pc(s) de Pomme(s) de terre à chair fondante
– 2 pc(s) de Buche(s) de chèvre(s) frais
– 30 pc(s) de Pétale(s) de tomate confite
– 0.25 botte(s) de Basilic
– 10 cl de Crème liquide entière
– 2 Pincée(s) de Piment d’Espelette
– 15 cl d’Huile d’olive
– 0.25 botte(s) d’Estragon
– 0.25 botte(s) de Ciboulette
– 0.25 botte(s) de Persil plat
– 6 Tour(s) de Moulin à poivre
– 6 Pincée(s) de Sel fin


©VÉRZŐ FEHÉR GALAMB SAINT TROPEZ UTCÁJÁNAK MACSKAKÖVÉN MAGÁNYOSAN HEVERT ...

 

SAINT TROPEZ - VÉRZŐ FEHÉR GALAMB - 2021. március 09.
Photo © #ilonabarnabiphotonews

SAINT TROPEZ - VÉRZŐ FEHÉR GALAMB - 2021. március 09. 
Photo © #ilonabarnabiphotonews

p.s... ez akár lehetne a mostani világhelyzet szimbóluma, "szia béke galambnak annyi".., de abba nem folynék bele, mert helyettem majd megoldják, megmondják azok, akik erre hivatottak... azért elgondolkoztam akkor is, hogy vajon ez, hogy történhetett... öngyilkos lett, neki ütődött a levegőben valaminek erősen és utána alázuhant, elterült itt az út macskakövein vagy valaki passzióból lelőtte, kitekerte a nyakát... nemrég történhetett mielőtt odaértem a vörös friss vérből gondoltam... a tragédia a kihalt utcán hevert csendben... visszavitt gondolatban családunk egyik szomorú történetébe... 1956. az ellenforradalom első napján, Lacika is így feküdhetett vérző lábakkal az Almási téren... elmondásból tudom, hogy valaki passzióból az is lehet, hogy csak pánikolt és a tér egyik ház emeletének ablakából lelőtte... tudod ki Ő, hát a gyermekem apjának testvére, akit az édesanyja elküldött a nagymamájához lekvárért, mert kellett vacsorára a családnak...a nagyobbik fiát kérte meg először, de az nem ment... így utólag talán igaza is volt, akkor az én életem is másképpen alakult volna... néhány évvel ezelőtt, ahogy a tér mellett hajtottunk el kocsival a Saint Tropezban élő festő barátommal mesélte, csak úgy magától, gondolom megrázó lehetett számára és felejthetetlen, hogy hazafelé menet abban az időben látott  a földön heverni egy szőke fiatal fiút, aki már nem élt, üveges tekintete az égre meredt... rámutatott arra a helyre, ahol Lacika holttestét megtalálták... hát ennyire kicsi a világ láthatod és nincsenek véletlenek, minden ok és okozat... az is, hogy több, mint 30 évvel ezelőtt a Viktor fiam összebarátkozott és festeni tanult a magyar származású Ivan Hor fesztőművésztől itt a Saint Tropez-i galériájában és ez a barátság a mai napig tart... szomorú, megrázó történet  mind a kettő... a vérző fehér galamb, ahogy ott hevert a fekete kövön magányosan, most is megborzongat... nézegettem a fotót sokáig, néha előveszem azóta is, valahogy megfoghatatlan számomra hogyan történhetett... rejtélyek sorozata, ami már soha nem fog kiderülni... 
Welcome / Dobrodosli / Üdv / Bienvenue
(linkekre feltétlen egy kattintást!)


                                                









                 EGY FALAT PROVENCE
 KARANTÉN IDEJÉN 
(Directly from Saint Tropez)


2021. március 10., szerda

©SAINT TROPEZ ELDUGOTT ÖSVÉNYEI MINDIG REJTEGETNEK VALAMI MEGLEPETÉST, RÉGI KASTÉLY ELHAGYATOTTAN...


Saint Tropez / Ramatuelle Moorea Plage, France 2021. március 09. 

Moorea Plage/Saint Tropez 2021. március 09. Photo: #ilonabarnabiphotonews
 Adresse : Chemin des Moulins, 83350 Ramatuelle
Contact : 0494971817

p.s... éppen hazafelé tartottam a Moorea Plage-ról a délutáni órákban a tengerparti sétám után... tudod melyik ez, már mondtam neked... a '80-as évek elejétől, minden évben itt nyaraltunk, 1992-ig bezárólag... utána változás volt, de azt majd máskor mondom el neked ... szóval, rendszeresen idejártunk, mintha Le Club 55, Tahiti vagy másik plage nem is lett volna a környéken... Louisnak ebben is igaza volt persze, de akkor nagyon kételkedtem ebben, arra emlékszem... mikor kértem, hogy nézzünk már meg másikat is mindig azt mondta:

- ...Ica, ez a legjobb, itt minden van amitől jól érzi magát az ember ... az igaz, hogy Bernar étterme azóta is utánozhatatlan az ízeivel a mai napig... a bár ma is létezik, de Claudytól és a koktéljaitól egyedülálló volt, Ő volt a Cote d'Azur "koktél királya" abban az időben... mindig mosolygós, már délidőben az alkoholtól ragyogó barna szeme, barátságos, közvetlen stílusa, tagbaszakadt vékony, de erős alkata kirajzoldott ma is előttem... már messziről zengett a hangja, karját a magasba emelte:

- Bonjour Louis, Je suis content de vous revoir ici! ... ez a kedvesség, ahogy üdvözölték a régi vendégeket mostanában elmaradt, divatját múlta... Claudy, úgy általában minden visszatérő vendégének tudta a nevét fejből, de Louist nagyon kedvelte... hatalmas, szeretet öleléssel fogadta mindig, mintha a legjobb barátja lenne... akkor, azt gondoltam mindig így lesz, de mostanában a pandémia miatt ölelésnek is, szia... na, és a backgammon játék, egy nap sem maradhatott ki, így lazult hosszú-hosszú éveken keresztül nyaralásaink alatt a társam, aki a gyermekem apja lett... évekig ott ültem mellette, néztem a korongok tologatását, majd később megtanultam, így szórakoztatóbb volt számomra is... azonosultam a helyi szokásokkal, élveztem a Cote d'Azur símogató napfényét, azúrkék tengerét, szürcsölgettem a Claudy Margarita koktélját...  még nem volt világhíres a Gipsy Kings ott gitároztak, énekeltek a bár előtt... akkor hallottam először zenéjüket, fergeteges hangulatot teremtettek, táncoltunk mezítláb, fürdőruhában a homokban... de jó is volt... miközben gondolatban a múltban barangoltam, a jelenben majdnem eltévedtem itt az ősfák között a mellék uton, ahová letértem... most kivételesen nem bántam, hogy elkalandoztam, mert ezek a többszáz éves eukaliptusz fák, amik hirtelen körülvettek szomorú, de egyben lenyűgöző látványt nyújtottak a lehulló kérgükkel a vastag, fatörzsükkel... nem lehetett látni az utat, betakarták teljesen, mint egy nagy takaró... valahogy nekem érzésben az elmúlást jelentette, pedig csak megújulnak ezzel... 

Eukaliptusz fák - Saint Tropez, France 
Photo © #ilonabarnabiphotonews

...a kanyar után visszafordulok gondoltam elég ennyi ebből, de egy római korra emlékeztető oszlopsor, árkád kíváncsivá tett egy óriási, zárt kertben... 

Saint Tropez, France Kastély XIX. század elején épülhetett kertjében oszlopos árkád
Photo © #ilonabarnabiphotonews

...megálltam, de nem szálltam ki a kocsimból, mert eléggé lakatlannak, lepusztultnak tűnt a mögötte lévő nemesi család életét sugárzó vidéki kastély... éreztem a nagyvilági életet még ennek ellenére is... a stílusa eltért a szokványos provence villáktól, még nem láttam ehhez hasonlót a környéken... talán a XIX. század elején épülhetett... a kertben a hatalmas üvegház rozsdamarta váza üresen tátongott, máladozó kőszobrok, szökőkút szomorú látványt nyújtottak, de nekem titokzatosnak tűnt így is... elképzeltem a kerti mulatságot, földig érő selyem ruhákban táncoló hölgyeket, a fűben heverésző szerelmespárokat, mint Szinyei Merse Pál Majális festményén... talán egy sugallat lehetett a Chateau de la Messsardiere tervezőjének, aki erre sétálhatott és utána megálmodta a hegy csúcsára a luxus hotelt hasonló stílusban vagy az is lehet, hogy épp ebben lakott annak idején ... 

Saint Tropez, France Kastély XIX. század elején épülhetett
Photo © #ilonabarnabiphotonews

Welcome / Dobrodosli / Üdv / Bienvenue
(linkekre feltétlen egy kattintást!)


                                                









                 EGY FALAT PROVENCE
 KARANTÉN IDEJÉN 
(Directly from Saint Tropez)

2021. március 8., hétfő

©RAMATUELLE SZÉLMALOM KÖRNYÉKÉN AZ ÚTSZÉLÉN VADSPÁRGA TEREM ...

LES MOULINS DE PAILLAS


Les Moulins de Paillas Ramatuelle, France 1630 
Photo © #ilonabarnabiphotonews

p.s...Ramatuelle, France 2021. március 08.

... virág helyett, a Nőnapra vadspárga... emlékszem évekkel ezelőtt Horvátországból Viktor fiam jött haza egy nagy csokorral, szedték Ravniban az erdőben a tengerpart mellett...akkor láttam először életemben és kóstoltam meg...  nagyon finom, kicsit kesernyés, de friss íze volt, arra emlékszem... Gassin szőlőföldjei után Ramatuelle szélmalma felé vettem az irányt...

Ramatuelle Szélmalom erdő mélyén hegytetőn - Vieux Moulins Photo © #ilonabarnabiphotonews

... régen jártam erre, mindig vonzott ez a hely... most épp az erdőt ritkították... egy kis frissítés jót tesz a fáknak, így tél utóján,  itt az ideje... a malom fent a hegy tetején uralkodik 1630. óta ... régen gabonát őröltek benne, ez mindig gondolkodóba ejt, hogy nem lehetett egy könnyű munka... kezemben egy narancs, gondoltam itt a jó levegőn megeszem és közben gyönyörködöm a tájban... erről a helyről belátni az egész környékét le a tengerig... a közelben egy barátom uralja a hegytetőt... évekkel ezelőtt, talán 2015-ben a vitorlázó versenyen találkoztunk először, egy kedves barátnőmnek köszönhetően, aki épp nálam vendégeskedett Budapestről... a kerek formájú kőépület előtt ültünk egy hatalmas faasztal körül és hűvös francia rozét iszogattunk az őszi, meleg alkonyatkor...tudod, már mondtam neked, a Les Voiles de Saint Tropez szeptember végén van minden évben, ezt még a mostani #maradjotthon sem tudta elmosni...ahogy ment le nap egyre halványabban lehetett kivenni az asztal körül ülő társaságot, a házigazda közben mesélte történetét, hogy került ide... régen élsportoló volt Lyon városában élt, balesete miatt abbahagyta és ideköltözött... arra már nem emlékszem pontosan, hogy mi történt vele, a lényege az, hogy kettétört a karrierje, ahogy elnéztem akkor ott, nemcsak az... remélem azóta talpra állt, megerősödött... nem könnyű itt a magányos élet, könnyen hatalmába kerül az ember a jó francia boroknak... minden fej a tenger felé fordult, épp az aranyló napkorong alábukott az azúrkék tenger vizében...remélem elhiszed, ezt lehetett látni ülve az asztaltól is és körbe az egész környéket... érzésben olyan volt, mintha ott lebegtünk volna felettük... majd a házigazda tanácsára  a keskeny, korlát nélküli csigalépcsőn gyors léptekkel felmásztunk a toronyba... én, a barátnőm, mi voltunk a bátrak, így utólag a bor után eléggé veszélyes mutatványnak tűnt... a többiek lent maradtak... hát ott fent a magasban urai voltunk a természetnek teljesen, fantasztikus érzés volt... hátra húzódtam a pohár rozémmal, amiben megcsillant a nap utólsó sugara... a Canon egy másodpercre sem pihent gondolhatod, majd leültem a kőkorlát szélére és élveztem a körülölelő lágy szellőt a látvánnyal... magukra hagytam őket...milyen szép volt, ahogy az erős, izmos férfikar átkarolta a vékony karcsú női derékot, lassan magához ölelte szerelmesen... az ellenfényben, csak a sziluettjüket lehetett kivenni, ahogy a szájuk egymáshoz ért...  a sötétség hirtelen érkezett...

Ramatuelle Szélmalom erdő mélyén hegytetőn - Vieux Moulins Photo © #ilonabarnabiphotonews

...a csendet megtörte egy idős házaspár beszélgetése ez visszazökkentett a jelenbe... körültekintően keresgéltek az útszélén kiskosárral a kezükben... néha lehajoltak és felszedtek valamit... nem tudtam kivenni pontosan mi lehet az... először arra gondoltam, hogy gombát, de kiderült, hogy a környéken sok a vadspárga és ezért jöttek fel ma, de sajnos nagyon nagy a szárazság és ezért nem tudtak még előbújni a földből teljesen... gondolhatod, hogy ezt úgy tudtam meg, hogy követtem őket és megálltam velük beszélgetni, majd egyet kattintottam az iPhone-nal... 

VADSPÁRGA SZEDÉSE KÖZBEN AZ IDŐS, FRANCIA  HÁZASPÁR RAMATUELLE SZÉLMALMA KÖRÜL... 
Ramatuelle Szélmalom erdő mélyén hegytetőn - Vieux Moulins Photo © #ilonabarnabiphotonews


...mondtam nekik kedvesen, hogy nem úszták meg, a könyvembe becsempészem ezt a pillanatot... nagyon örültek ennek és megköszönték... érdeklődtek, hogy miről szól majd... röviden válaszoltam, hogy a provence-i életről karantén idején... azt éreztem, hogy boldogok voltak ettől... majd elköszöntünk és láttam, hogy a oldtimer Fiat világoskék kocsijukba beültek, amit még fiatal korukban vehettek... óvatosan körülnéztek, megfordultak és elhajtottak mellettem...nagy mosollyal integettek felém és én visszaintegettem szeretettel... ezt úgy képzeld el, mint egy lassított felvételt látnál a moziban, komolyan mondom nem kapkodták el... ismersz annyira, hogy tudod, potyogtak a könnyeim, de ezt Ők már nem látták... majdnem elfelejtettem mondani Neked, hogy a Canon gépem egyik nap azt mondta, hogy szia... és többet nem reagált semmire, most Párizsban szervizben ücsörög, remélem jó helyen. Gondolhatod, hogy nem volt egyszerű karantén idején ezt elintézni, minden zárva van, kellett okoskodnom rendesen... alig várom, hogy megérkezzen...hiányzik, de nem bánom annyira, mert legalább most így pihenek... karantén kiváltotta a szabadságomat először, mióta fotós lettem... mondom ezt most így, mintha humor lenne, de azért elég szomorú, hogy a fotósoknak sincs munkájuk már egy éve lassan...

Welcome / Dobrodosli / Üdv / Bienvenue
(linkekre feltétlen egy kattintást!)




















ROUTE DE LA GALIASSE-NÁL LETÉRTEM A FŐÚTRÓL ÉS NEM SOKÁRA A ROUTE DU SAUNIER NEUF FELÉ VETTEM AZ IRÁNYT (GASSIN), MAJD ELÉM TÁRULT EZ A SZŐLŐÜLTETVÉNY... itt elidőztem egy ideig, nem tudtam betelni a táj szépségével... különben is mostanában imádom a szőlőföldeket, tudod miért ezt most nem kell mondanom megint...

EGY FALAT PROVENCE
 KARANTÉN IDEJÉN 
(Directly from Saint Tropez)

(folytatás az ekönyvemben hamarosan!)
 

2021. március 7., vasárnap

©SAINT-MAXIMIM-LA-SAINTE-BAUME BASILIQUE SAINTE-MARIE-MADELEINE...



SAINT-MAXIMIM-LA-SAINTE-BAUME 

Basilique Sainte Marie Madeleine

83470 Saint Maximin la Sainte Baume
Basilique Sainte-Marie-Madeleine Saint-Maximin-la-Sainte-Baume
  3 Place Mireille de Germond, 83120 Sainte-Maxime
Photo © #ilonabarnabiphotonews
...tudod, mikor tavaly először jártam itt a Sainte-Marie-Madeleine Bazilikában (Provence legnagyobb gótikus épülete, 73 méter hosszú, 37 méter széles és 29 méter magas...1295-ben az akkori II. Charles (Károly) Király megrendelésére Pierre Le Francais építész tervei alapján 1592-ben lett befejezve...a főbejárati ajtó a mai napig nem készült el...) máig nem felejtettem el, hogy utána napokig csak aludtam volna... csend, béke uralkodott a lelkemben hosszú ideig... ma ugyan azt éreztem, ahogy beléptem a régi faajtaján, amit nem fejeztek be az építkezéskor a mai napig sem... most, meg este, alig bírom a szemem nyitva tartani, de megakartam mutatni Neked a fotókat... kiváncsi leszek, hogy az energiát megkapod-e velük, amit akartam küldeni... volt egy olyan érzésem, hogy most erre szükséged lehet... már maga az is egy rejtély számomra, ahová építették ezt a hatalmas kőépületet... nem sokáig kellett keresgélni a kicsi szűk utcákon barangolva, a régi provence épületek között, majd hirtelen szinte a semmiből ott tornyosult... kiemelkedve az előtte lévő széles tér mélységéből hatalmassága, mintha egy kőtömbből faragták volna ki...szinte földbe gyökerezett ma is a lábam, csodálattal néztem fel rá... elidőztem egy darabig, majd lassan elindultam a régi bejárati faajtó felé...

Basilique Sainte-Marie-MadeleineSaint-Maximin-la-Sainte-Baume
Photo © #ilonabarnabiphotonews

Basilique Sainte-Marie-Madeleine Saint-Maximin-la-Sainte-Baume
Photo © #ilonabarnabiphotonews

Saint-Maximim-La-Sainte-Baume, Basilique Sainte-Marie-Madeleine France 

2021. március 07. (vasárnap)
p.s... azt gondoltam engedek a csábításnak... bólintottam...  legyen a mai program Mária-Magdolna kegyhelyének felfedezése... tudod kiről beszélek itt? ...  "Ő az, aki Szűz Mária oldalán áll a keresztrefeszítés során és aki később felfedezi, hogy Jézus teste eltűnt a barlangból, majd miután elsőként találkozik a feltámadott Krisztussal - értesíti a tanítványokat mesterük visszatéréséről. Ugyancsak feljegyezték róla, hogy Jézus egyszer hét ördögöt űzött ki belőle. Lukács evangéliumában feltűnik továbbá egy névtelen „bűnös asszony”, aki a farizeus Simon házában saját könnyeivel megmosta, hajával megtörölte, majd kenettel megkente az ott vendégeskedő Jézus lábát, akitől aztán bűnbocsánatot nyert. Mária Magdolna alakja évszázadokra összekapcsolódott a bűnnel és a bűnbánattal, amelynek gyökerét a középkori gondolkodók a szexualitásban azonosították. Így született meg a prostituált Mária Magdolna története, aki Jézus tanításai hatására megbánta bűneit és ő maga is Krisztus követője, sőt tanainak hirdetőjévé vált.Legismertebb legendáját a 13. századi genovai érsek, Jacobus de Voragine híres gyűjteményében, a Legenda Aureában találkozhatunk. Ebben már egyértelműen azt olvashatjuk, hogy Mária Magdolna szexuális bűnt követett el. A legenda szerint, miután megváltást nyert, Mária Marseilles városába került, ahol megtérítette a helyi uralkodó családját, közreműködött a királyné gyermekének megszületése során és feltámasztotta az anyát, aki életét vesztette a szülés közben. Mária ezután harminc évig elvonultan élt a vadonban, mielőtt az angyalok a mennyországba vitték volna. A „bukott nőből” hittérítővé, majd remetévé, végül pedig szentté váló asszony nem véletlenül vált a középkor egyik legnépszerűbb szentjévé. Története hidat kovácsolt a korszak nőképének két ellentétes pólusa – a tökéletességet megtestesítő Szűz Mária és az „eredendő bűnt az emberiségre hozó”, „tökéletlen” és a „szexuális vágyait kordában tartani nem tudó nő” képe – közé. Mária Magdolnát így „élő példaként” állíthatta az egyház akár a legnagyobb megvetésben élő prostituáltak elé is." (forrás!) ... gondolhatod, hogy akkor is voltak "rossz nyelvek" és másképpen fogalmaztak, de a lényege talán ez...
Saint-Maximin-la-Sainte-Baume Mária-Magdolna a kripta bejárata 
Photo © #ilonabarnabiphotonews
Basilique Sainte-Marie-Madeleine Saint-Maximin-la-Sainte-Baume
Mária-Magdolna koponyája
Photo © #ilonabarnabiphotonews
A Szent Maximin la Sainte Baume síkságában eltemetett holttestét a Bazilika helyén fedezték fel a 13. században. A kereszténység 3. sírjának tartják, ereklyéit aranyozott üveg vitrinben őrzik ebben a kriptában, négy kő szarkofág körülette... az oldalukon a metszetek mutatják a benne lakók tevékenységéit, ami életükben volt. Amikor beléptem, hideg borzongást éreztem a hátamon, nem tudtam sokáig maradni, következő látogatásomat juliusra terveztem, a fáklyás felvonulásra, ahol végig vonultatják az ereklyéket Aubades lakosai... remélem, akkor bátrabb leszek és alaposabb, több időt szeretnék szentelni ennek a helynek és remélem a mellette lévő királyi kolostor rejtett kertjébe bejutok... (forrás!)

Basilique Sainte-Marie-Madeleine Saint-Maximin-la-Sainte-Baume Mária-Magdolna koponyája
Photo © #ilonabarnabiphotonews

Basilique Sainte-Marie-Madeleine Saint-Maximin-la-Sainte-Baume Mária-Magdolna 
Photo © #ilonabarnabiphotonews
... hatalmas oszlopok tartják az épületet...
Basilique Sainte-Marie-Madeleine Saint-Maximin-la-Sainte-Baume (Mária-Magdolna) 
Photo © #ilonabarnabiphotonews
Eredetileg ez volt az úticélunk, ha erősen nyomtam volna a gázt és nem álltam volna meg minden lenyűgöző látványnál útközben, főleg nem tértűnk volna el az eredeti tervtől, a tavalyi emlékek miatt és kihagytuk volna Saint-Maximim-La-Sainte-Baume Bazilikát, nem is beszélve a LA FOUGASSINE bio-vega falatokról, akkor durván egy óra alatt odaértünk volna Saint Tropez-ból, Grotte Sainte-Marie Madeleine hegyoldalban található barlangjába, ahová 3 km-es út vezet fel gyalogosan, erdőn keresztül... még mielőtt beleélnéd magad, úgy látszik még most sem érdemeltük meg, de nem adtuk fel nekifutunk mégegyszer... ezt visszafelé az úton elhatároztuk... mentségünkre szolgál, hogy ez a 18h után #maradjotthon leszűkítette a napunkat... NINCSENEK VÉLETLENEK! ... ezt már mondtam Neked... megnéztem a neten, mikor hazaértem a legújabb híreket a helyről... földcsuszamlás miatt zárva a hónap végéig... ennyi!

Basilique Sainte-Marie-Madeleine 
Saint-Maximin-la-Sainte-Baume 
Orgonának 2960 eredeti sípja van, 18. században épült Jean Esprit Isnard domonkos testvér 
kezdeményezésére 
Photo © #ilonabarnabiphotonews


.... közelebbről megvizsgáltam ezt a palástot, nagyon szép míves munka és ahogy olvastam az aláírást alatta.., döbbentem vettem észre, hogy itt is magyar vér folyt annak idején, ami visszavezethető II Anjou király magyar származású Mária feleségéig...


Welcome / Dobrodosli / Üdv / Bienvenue
(linkekre feltétlen egy kattintást!)

MAURES NEMZETI TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLET

CASCADES DE L'AILLE - VIDAUBAN

... tavaly, amikor először jártam itt, talán az egyik legboldogabb pillanatom volt abban évben... azóta megtanultam, hogy semmi sem tart örökké... 


*

Mai ebéd ajánlatom: 

Pommes de terre soufflées


Burgonya felfújt, ahogy én szeretem:

– 1 kg de pomme de terre
– 30 g de beurre
– 20 cl de lait
– 4 cuillères à soupe de crème fraîche
– 2 oeufs
– Poivre
– Sel
– Muscade


😂

EGY FALAT PROVENCE
 KARANTÉN IDEJÉN 
(Directly from Saint Tropez)