LES MOULINS DE PAILLAS
 |
| Les Moulins de Paillas Ramatuelle, France 1630 Photo © #ilonabarnabiphotonews |
p.s...Ramatuelle, France 2021. március 08.
... virág helyett, a Nőnapra vadspárga... emlékszem évekkel ezelőtt Horvátországból Viktor fiam jött haza egy nagy csokorral, szedték Ravniban az erdőben a tengerpart mellett...akkor láttam először életemben és kóstoltam meg... nagyon finom, kicsit kesernyés, de friss íze volt, arra emlékszem... Gassin szőlőföldjei után Ramatuelle szélmalma felé vettem az irányt...
 |
| Ramatuelle Szélmalom erdő mélyén hegytetőn - Vieux Moulins Photo © #ilonabarnabiphotonews |
... régen jártam erre, mindig vonzott ez a hely... most épp az erdőt ritkították... egy kis frissítés jót tesz a fáknak, így tél utóján, itt az ideje... a malom fent a hegy tetején uralkodik 1630. óta ... régen gabonát őröltek benne, ez mindig gondolkodóba ejt, hogy nem lehetett egy könnyű munka... kezemben egy narancs, gondoltam itt a jó levegőn megeszem és közben gyönyörködöm a tájban... erről a helyről belátni az egész környékét le a tengerig... a közelben egy barátom uralja a hegytetőt... évekkel ezelőtt, talán 2015-ben a vitorlázó versenyen találkoztunk először, egy kedves barátnőmnek köszönhetően, aki épp nálam vendégeskedett Budapestről... a kerek formájú kőépület előtt ültünk egy hatalmas faasztal körül és hűvös francia rozét iszogattunk az őszi, meleg alkonyatkor...tudod, már mondtam neked, a Les Voiles de Saint Tropez szeptember végén van minden évben, ezt még a mostani #maradjotthon sem tudta elmosni...ahogy ment le nap egyre halványabban lehetett kivenni az asztal körül ülő társaságot, a házigazda közben mesélte történetét, hogy került ide... régen élsportoló volt Lyon városában élt, balesete miatt abbahagyta és ideköltözött... arra már nem emlékszem pontosan, hogy mi történt vele, a lényege az, hogy kettétört a karrierje, ahogy elnéztem akkor ott, nemcsak az... remélem azóta talpra állt, megerősödött... nem könnyű itt a magányos élet, könnyen hatalmába kerül az ember a jó francia boroknak... minden fej a tenger felé fordult, épp az aranyló napkorong alábukott az azúrkék tenger vizében...remélem elhiszed, ezt lehetett látni ülve az asztaltól is és körbe az egész környéket... érzésben olyan volt, mintha ott lebegtünk volna felettük... majd a házigazda tanácsára a keskeny, korlát nélküli csigalépcsőn gyors léptekkel felmásztunk a toronyba... én, a barátnőm, mi voltunk a bátrak, így utólag a bor után eléggé veszélyes mutatványnak tűnt... a többiek lent maradtak... hát ott fent a magasban urai voltunk a természetnek teljesen, fantasztikus érzés volt... hátra húzódtam a pohár rozémmal, amiben megcsillant a nap utólsó sugara... a Canon egy másodpercre sem pihent gondolhatod, majd leültem a kőkorlát szélére és élveztem a körülölelő lágy szellőt a látvánnyal... magukra hagytam őket...milyen szép volt, ahogy az erős, izmos férfikar átkarolta a vékony karcsú női derékot, lassan magához ölelte szerelmesen... az ellenfényben, csak a sziluettjüket lehetett kivenni, ahogy a szájuk egymáshoz ért... a sötétség hirtelen érkezett...
 |
| Ramatuelle Szélmalom erdő mélyén hegytetőn - Vieux Moulins Photo © #ilonabarnabiphotonews |
...a csendet megtörte egy idős házaspár beszélgetése ez visszazökkentett a jelenbe... körültekintően keresgéltek az útszélén kiskosárral a kezükben... néha lehajoltak és felszedtek valamit... nem tudtam kivenni pontosan mi lehet az... először arra gondoltam, hogy gombát, de kiderült, hogy a környéken sok a vadspárga és ezért jöttek fel ma, de sajnos nagyon nagy a szárazság és ezért nem tudtak még előbújni a földből teljesen... gondolhatod, hogy ezt úgy tudtam meg, hogy követtem őket és megálltam velük beszélgetni, majd egyet kattintottam az iPhone-nal...
 |
| VADSPÁRGA SZEDÉSE KÖZBEN AZ IDŐS, FRANCIA HÁZASPÁR RAMATUELLE SZÉLMALMA KÖRÜL... Ramatuelle Szélmalom erdő mélyén hegytetőn - Vieux Moulins Photo © #ilonabarnabiphotonews |
...mondtam nekik kedvesen, hogy nem úszták meg, a könyvembe becsempészem ezt a pillanatot... nagyon örültek ennek és megköszönték... érdeklődtek, hogy miről szól majd... röviden válaszoltam, hogy a provence-i életről karantén idején... azt éreztem, hogy boldogok voltak ettől... majd elköszöntünk és láttam, hogy a oldtimer Fiat világoskék kocsijukba beültek, amit még fiatal korukban vehettek... óvatosan körülnéztek, megfordultak és elhajtottak mellettem...nagy mosollyal integettek felém és én visszaintegettem szeretettel... ezt úgy képzeld el, mint egy lassított felvételt látnál a moziban, komolyan mondom nem kapkodták el... ismersz annyira, hogy tudod, potyogtak a könnyeim, de ezt Ők már nem látták... majdnem elfelejtettem mondani Neked, hogy a Canon gépem egyik nap azt mondta, hogy szia... és többet nem reagált semmire, most Párizsban szervizben ücsörög, remélem jó helyen. Gondolhatod, hogy nem volt egyszerű karantén idején ezt elintézni, minden zárva van, kellett okoskodnom rendesen... alig várom, hogy megérkezzen...hiányzik, de nem bánom annyira, mert legalább most így pihenek... karantén kiváltotta a szabadságomat először, mióta fotós lettem... mondom ezt most így, mintha humor lenne, de azért elég szomorú, hogy a fotósoknak sincs munkájuk már egy éve lassan...
Welcome / Dobrodosli / Üdv / Bienvenue
(linkekre feltétlen egy kattintást!)
ROUTE DE LA GALIASSE-NÁL LETÉRTEM A FŐÚTRÓL ÉS NEM SOKÁRA A ROUTE DU SAUNIER NEUF FELÉ VETTEM AZ IRÁNYT (GASSIN), MAJD ELÉM TÁRULT EZ A SZŐLŐÜLTETVÉNY... itt elidőztem egy ideig, nem tudtam betelni a táj szépségével... különben is mostanában imádom a szőlőföldeket, tudod miért ezt most nem kell mondanom megint...
EGY FALAT PROVENCE
KARANTÉN IDEJÉN
(Directly from Saint Tropez)
(folytatás az ekönyvemben hamarosan!)
