©42. NAP PORT DE SAINT TROPEZ ... ÁLMOMBAN MEGÉRINTETT ...

PROVENCE LEVENDULA MEZŐI

(click!)

(click!)

p.s. ... Port de Saint Tropez, France 

...2018. junius 27-én elindultam a SMART és fényképezőgépem társaságában vásárolni, ide a közeli bevásárló központba... ezek a tárgyaim fontos meghatározói a minden napjaimnak már egy ideje, nemcsak itt... azért tudod jó, hogy így alakult az életem... az egyik elvisz bárhová, ahová szeretném, a másik megőrzi örökre az élményeimet, amitől boldogabbak a napjaim és talán hagyok valami pici nyomot ebben a világunkban... akkor még nem sejtettem, hogy ez a gondolatom megváltoztatja az egész életem két év elteltéltével...  itt élek hosszú ideje, most nem 1984. évtől számoltam, hanem 2014-től, amikor harmadszor is úgy alakult, hogy megkaptam ezt az ajándékot... gyorsan eltelt négy év és még nem láttam a levendulamezőt ezt gondolom nehezen hiszed el, de igaz... máris irányt váltottam és robogtam provence levendula mezői felé... sosem jártam még ezen az úton, így izgalommal töltött el minden perc... arról nem is beszélve, hogy egy karnyújtásnyira van Saint Tropeztől... na, jó kettőre, ha őszinte akarok lenni... nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mindig, mindennek oka van... miért pontosan azon a napon indultam el, mikor bármikor megtehettem volna és miért találkoztam azzal, aki megváltoztatta érzelmeimet, na nem rögtön, kellett várnom rá két évet, gondolom akkor érdemeltem ki... 2020. március 15-e óta napról-napra azt érzem #maradjotthon, #jerestechezmoi, #stayathome magányomban, hogy erősödik ez a különleges, számomra szinte eddig megfoghatatlan érzés... azóta, mindennap velem van az internetnek köszönhetően... előbújt a csendben szeretlek két év óta magányából... a 42. nap álmaimban újra találkoztunk... itt vetítem a képet, hogy átérezd Te is... nincs korhoz kötve, itt az idő nem számít:

-... álltunk a levendula mező előtt, Ő a hátam mögött... ragyogó napsütés, bárányfelhők az égen, kézzel fogható provence csendje... mélyen belélegeztük a levendula illatát...hosszasan néztük az elénk táruló lila színben tündöklő csodaszép tájat, ami összeért a horizont mélységével.., majd erős karjaival átölelt... egybeolvadtunk a természettel... EZ MINDEN!

(folyt.köv.)

BIPHOTONEWS©42. NAP PORT DE SAINT TROPEZ ... ÁLMOMBAN MEGÉRINTETT ...

..."annak idején William Shakespeare rátapintott a lényegre és nagyon jól megfogalmazta a lényeget, hogy "Színház az egész világ" és benne, mi emberek vagyunk a szereplők... főszereplők..."

#mindenokici #williamshakespere #maradjotthon #jerestechezmoi#stayathome #fuckcovid19

"Jean-Pierre Pernaut a toujours exprimé très librement ses opinions dans son JT de 13h sur TF1. Le présentateur était de nouveau au rendez-vous ce vendredi 24 avril, depuis sa maison, et a été l'auteur d'une intervention dont il a le secret. La raison du coup de gueule qu’il a poussé est très simple : les contradictions et incohérences impliquées par les mesures prises par le gouvernement concernant la sortie de confinement, toujours prévue pour le 11 mai prochain. 

Jean-Pierre Pernaut raconte être sorti pour la première fois depuis 6 semaines, en raison d’un “rendez-vous important” et poursuit en déclarant ceci : “Et là, surprise, dans une ville à côté de chez moi : un monde fou sur les trottoirs, des adultes et des enfants qui jouent, plein de monde sans masque et sans contrôle. Quel contraste avec les reportages où l'on nous montre des PV infligés à des gens qui se promènent seuls sur une plage ou à la montagne et en forêt alors qu'il n'y a aucun risque dans les régions où il n’y a pas de virus. Tout cela paraît incohérent, comme les masques interdits en pharmacie mais autorisés chez les buralistes. Comme les fleuristes fermés pour le 1er mai mais les jardineries ouvertes. Comme les cantines bientôt ouvertes mais les restaurants toujours fermés. On a du mal à comprendre tout ça et maintenant entre les infos un jour sur un déconfinement par région le lendemain ce n'est plus par région. Un jour l’école est obligatoire, le lendemain elle ne l’est plus. […] Tout ça donne le tournis.” 

Une prise de position inattendue mais qui semble assez bien refléter la confusion d’une majorité des Français sur la période que nous vivons actuellement. La vidéo est très rapidement devenue virale sur les réseaux sociaux et elle devrait faire réagir les plus hautes sphères de l'Etat." (forrás!)

 

©41. NAP - PORT DE SAINT TROPEZ - TEGNAPI FUTÁS ELMARADT, DE SZÉP FOTÓK KÁRPÓTOLTAK...

... tegnap délután elvesztem a fotózásban, ezzel most biztosan nem mondtam újat... körbementem a Citadella mellett fel az erdőn keresztül, ahonnan egy karnyújtásnyira elém tárult a tenger...majd egészen le a kikötőig... első nap mióta itt vagyok 2020. március 13., hogy nem futottam ki a mólóig... valahogy nem volt kedvem a nehéz fényképezőgépemmel, meg a térdem is fájt... talán nem bírta a betont vagy nem pihentem rá arra, hogy valamelyik nap megrántottam, de még az sem kizárt, hogy lejárt a szavatosságom... éjjel mentálisan el kezdtem gyógyítani, de azért biztos, ami biztos alapon bevedtem egy aspirint... reggelre jobb is lett... köszönöm! ... na, ennyit a karantén nyavalygásomról... viszont a fotóim kárpótoltak mindent... gyönyörű volt a város, a tenger a naplementében... találkoztam sétálókkal, a kedvenc fotósommal, akit lekaptam a lemenőnap fényében betartva nemcsak az egy métert, épp az alattam lévő úton igyekezett a naplementét lefagyasztani... vicces, hogy lépten nyomon beleakadok, hosszasan néztem, ahogy igyekezett a naplementét megörökíteni... kutyákat sétáltatókkal... jó hangulatú fiatalokkal, akik felmásztak az út melletti régi kőkerítés tetejére és onnan szemlélték a horizontot... eddig nem igazán volt ember ezen a helyen sem, ha vége lesz ennek a #maradjotthon, #jerestechezmoi, #stayathome életformánknak van egy olyan érzésem, hogy rövid idő alatt visszaáll minden a régi helyére és az élet megy tovább... remélem azok nélkül, ami miatt kialakult ez az egész #védjük meg a földet hisztéria... nem számít, hogy hogyan, de védjük meg!... a tapasztalatom eddig az volt, hogy az ember gyorsan felejt, főleg azokat, ami miatt kiváltódott ez az egész a földünkön... csak egy rövid átfutás részemről azokra a jelekre, amiket nem lett volna szabad könnyedén félválról kezelnünk, ahogy a Nagyapám mondta annakidején... biztos vagyok abban, hogy most nem mondok újat, inkább magam miatt teszem most ezt, hogy bevéssem az elmémbe még erősebben... nem is olyan régen, évekkel ezelőtt figyelmeztettek, hogy vigyázzunk ne napozzunk, csak három óra után, mert káros... aztán olvastam, hogy a legtöbb bőrprobléma, betegség a magunkra kent napozókrémek okozzák... vagy ott van az esőerdő, amit rendesen el kezdtek irtani, hiába voltak a figyelmeztetések... a globális felmelegédés az olvadó sarki jégtömbök... a műanyag szemét, nemcsak a tengervizén alkotnak összefüggő hatalmas szigeteket, de a kifogott halak gyomrában is ez van táplálék helyett... míg lehetett tengerpart mellett sétálni, épp előző napokban lefotóztam azt ott felhalmozódó műanyagokat, ahogy "napoztak" a homokban, volt rendesen azt gondolhatod... azon már fel sem akadunk, hogy műanyagot eszünk... itt most eszembe jutott az a sok színes dobozban kapható méreg az üzletek polcain, amit örömmel vettünk meg évekeig, mert ugye egyszerűbb az elkészítése, mintha neki állnánk főzni az alapanyagokból, meg hát nem is volt erre időnk, ellenben most időnk az van rengeteg... hajlamos voltam erre én is, amíg nem kezdtem el tudatosabban odafigyelni, ami persze idő igényes... arról nem is beszélve, hogy lehet két - három üzletben találtam meg azokat, amit szívesen hazavittem hétvégére, ez most nem erre a helyszínre értendő, ahol most tartózkodom, hanem a szülőhazámra... tegnap azért, amikor a gyógyszertárban voltam itt, ami úgy nézett ki, mintha éppen árút hoztak volna, de még nem volt idejük elpakolni... érzésben olyan volt, mint a filmekben háború idején a boltok... nehezen vártam ki a soromat, persze ügyelve az egy méterenként lerakott piros vonal betartását... na meg arra is, hogy ne vegyek sűrűn levegőt abból, amit az előttem éppen várakozók kilélegeznek... elkerüljem az áramlást, ahogy olvastam itt a védekezések között... a futásaimkor feltétlen odafigyelek erre, hogy ne legyek senkivel párhuzamosan, ne szívjam be a levegőbe kiengedett fertőző cseppeit... mondjuk eddig könnyű dolgom volt a kihalt, elnéptelendett városban... előtte, míg nem tudatosították, bocs akarom mondani pontosították, hogy valójában, most mi a helyzet, pont nem érdekelt nemcsak engem, hanem másokat sem... ösztönösen ügyeltünk arra, hogy ha láttunk valakit náthásan, akkor ügyeltünk arra, hogy kikerüljük.., ha tüsszentett, akkor ki nem hagytuk volna azt, hogy:

E G É S Z S É G E D R E!

... most bevillant, hogy erre majd ki kell találnunk egy új szót, na ettől nem féltem a magyarokat, tuti az első helyen lesznek ebben is, mint a sok vicces videoban, rajzban, ahogy eddig is, minden új helyzetnél... még valójában fel sem fogtam, de már tornyosodtak a privát messengeremben... ezt most nem negatív értelemben, csak tényként írtam ide...

1970-ben volt az első Föld napja megmozdulás

1970 április 22-én Denis Hayes amerikai egyetemista kezdeményezésére 20 millió amerikai emelte fel szavát a természetért. (forrás!)

©40. NAP - PORT DE SAINT TROPEZ - MIKOR AZT HISZED, HOGY MINDEN NAPOD KÜLÖNLEGES LESZ, AMIKOR CSAK TE AKAROD...

...  amikor azt gondolod, hogy bizonyos dolgok, tárgyak, helyek állandóan ottmaradnak, ahol vannak hosszú, hosszú évek óta mozdulatlanul...  akkor most megsúgom neked, hogy nagyot tévedsz ebben... megtanultam az évek alatt, ha előttem volt a pillanat azonnal lefagyasztottam, mert abban biztos voltam, hogy többet nem fogom látni pontosan abban a formában... de azt még én sem gondoltam, hogy a kedvenc tengerpart melletti éttermeim, bárjaim, napozó helyeim egy 24 h alatt köddé váltak... a mostani #maradjotthon életformáról nem is beszélve.., de ez majd talán egy másik fehér lapot foglal majd el... a 39. nap kemény energiákat bocsájtott ki, úgy tapasztaltam nemcsak nekem... a 40. nap azt gondolom, hogy az élet megy tovább... annyi minden történt már velem volt közötte ilyen is... olyan is... mától, nincs több időm, csak az olyanra...

... '90-es évek Moorea Plage Saint Tropez, Claudy a bárjának koktéljaival ebéd előtt jó kedvre derítette a társaságot... Gypsi Kings énekelt az asztalod mellett és Te azt gondoltad, hogy ez a legtermészetesebb dolog a világon... majd eltelik néhány év és az együttes világhírű lett, de álmaimban mindig ottmaradt az a pillanat, amikor csak nekem énekelt... körülöttem emberek, élvezték a tenger gyümölcseit, provence legjobb borait ... egy rossz hangulat, máris a poharad tartalma szállt szerelmedre, aki félre hajolt és a mögötte lévő asztalnál egy kisfiú szemében landolt... másnapra már búvár szemüvegben ült le asztalához... igazából én nem vettem észre... de egy felemelt kar jelezte a szülők részséről, hogy felkészültek, nyugodtan locsolhatom a  provence vörösborát... nagy nevetés, jó hangulat ... én odarohantam és átöleltem a kisfiút, hálásan megköszöntem azt, hogy elfogadták az őrültségemet, amivel nem akartam bajt okozni... de igy alakult...

... ez egy pillanat volt a sok közül, ami 1984-1992 között történt Saint Tropez-ban...

 ... 2019. januárjában egyik napról a másikra eltűntek a tengerpart mellett lévő éttermek, néhány kivételével... Club 55 / Tahiti 

olyan volt, mint egy tornado arrajárt volna, egy éjszaka alatt az összes plage-nak, emlékeimnek szia... de ez egy másik 

történet lesz...

Letölthető / Download / Télécharger photos
Web: barna-ilona.wix.com/biphoto
Közvetlenül az ALAMY BIPHOTONEWS Portfilioban letölthető professzionális 14130 fotó egy kattintással (lassan nyílik!) : https://www.alamy.com/portfolio/ilonabarnabiphotonews
#events #download #photos #portraits#foodanddrink #nature #provence #festivals#festivaldecannes #polocupmonaco #hommeoffice#stayathome #jerestechezmoi #maradjotthon#telecharger #canon #photography #biphotonews#mindenokici #fuckcovid19 #lifestille #stilllife#sainttropez #thisissttropez #lechateaudegrosbois#paris #notredame #jazzpiknikpaloznak#azeletmegytovabb
p.s ... 2020. április 23. (csütörtök) örülök, ha benézel ide, annak még jobban, ha meg is osztod... ezzel beindítod a Facebook beszorított világát is nemcsak nekem... <3

39. NAP - PORT DE SAINT TROPEZ - HAJNALI MÉLYENSZÁNTÓ GONDOLATOK, VISSZAEMLÉKEZÉS -

1970-ben volt az első Föld napja megmozdulás

1970 április 22-én Denis Hayes amerikai egyetemista kezdeményezésére 20 millió amerikai emelte fel szavát a természetért. (forrás!)

Prince 1958. június 7 -  2016. április 21 - Oscar-, Golden Globe- és hétszeres Grammy-díjas amerikai zenész, énekes és dalszövegíró, több mint három évtizedig volt meghatározó alakja a popzenének. (forrás!)

2011-ben a Sziget Fesztiválon volt szerencsém élőben ... ennek is már 9 éve, ha jól élsz gyorsan repülnek az évek, ezt olvastam valahol, de tényleg így igaz... nem volt akkor még rutinom, kicsit messziről néztem, de arra emlékszem, hogy a fényképezőgépet magammal vittem és kattogtattam ezerrel... meg időközben azt is megtanultam, hogy nem mindegy, hogy kivel, főleg akkor tudsz jobban figyelni, ha egyedül... sokan azt gondolják, hogy a fotózás az egyszerű dolog, csak nyomkodni kell a gombot... ennyi ... bizony, ha már nem vagy amatőr, akkor jóval több ennél... ennek ellenére óriási élmény volt ott is megtaláltam azt a helyet, ahol én jól szórakoztam... talán még fotók is lesznek majd  erről az archíve felvételeim között, de az most nincs a közelemben a 39. #jerestechezmoi otthonomban... addig legyen itt emlékeztetőül ez, amit kiollóztam, a forrást, hogy honnan származik mindig belinkelem, pontosan azért, hogy eljuss te is arra az oldalra több információrt, meg azért is, mert ezzel hitelesítem az én bejegyzésemet is... arról most nem írnék sokat, csak megjegyezném, hogy ez az etiket a neten jó, ha te is tudod, ha még eddig nem voltál ezzel tisztában!... visszatérnék az eredeti gondolataimhoz, akivel voltam a koncerten, valójában ő sugallta, hogy menjünk:

-  Ezt azért nekünk nem szabad kihagyni - hajtogatta, minden nap addig, míg nehezen ráadtam a fejem  és bólintottam -  kb. ennyire rámenős volt mindenben... nem állt messzire tőlem sem ez...

...akkor még nem szerettem a fesztiválokat, csak később évek múlva ... erről majd máskor bővebben - Már ott kaptam a jeleket, hogy valami nincs rendjén a Barátnőmmel, de akkor még nem igazán figyeltem ezekre, elhessegettem... mindent ki kell érdemelni az életben, ezt már megtanultam... azt viszont nagyon, hogy a születésedkor magaddal "hozottakat" újra észleld... 

... hozhatunk magunktól döntéseket az életünkben, jogunkban áll, de a barátság mégis miről szól, hát nem arról, hogy mindent megbeszélünk egymással, megosztjuk nemcsak a vidám történeteket, hanem a rossz pillanatokat is... különben mi a fenének az egész... sokszor felmerül a kérdés bennem, hogy vajon miért gondolom azt, hogy mindenki őszintén azt mutatja, ami... ez most már nem fáj olyan nagyon mélyen, idővel valahogy elhalványodik ez is... a fotók nézegetése közben feléledtek ez eltöltött röhögős, vidám percek, rengeteget baromkodtunk... a haragszom rád és hiányzol érzések felváltva máig elkísérnek... de megértettem és elfogadtam, hogyha az agyban a sejtek úgy döntenek, akkor nincs menekvés...

...a visszaemlékezések elhalványultak, a jelen megmagyarázhatatlan #maradjotthon #jerestechezmoi #stayathome korszakunkban, ami nem szűk téret, hanem az egész világot beterítette... így tengernyi idő jut mindenre, nem sietek, sietünk sehová... tegnap ennek következtében találtam meg a Facebook oldalán Prince -ről, na nem az akire hirtelen gondolsz... noná, hogy tudnék arról is mesélni, van storym, bőven, de nem itt a helye... talán később, hanem az énekes sztárról... hiányolta a megemlékezést, hogy ezt úgy látja elfelejtették... örültem, hogy vannak azért olyanok itt ezen az oldalon is, akik nemcsak a napi rémtörténetekkel foglalkoznak... ezzel a lendülettel, írtam is egy köszönő mondatot, hogy milyen jó, hogy felhívta a figyelmet erre, gondolatban a koncerten voltam megint a szigeten, ez persze sok mindent előhívott még, ami akkor történt...

... ma megint felugrott ez a bejegyzés igaz, hogy Barátnőmnek köszönhetően, aki évek óta végigkíséri életutam és, amikor szükséges megerősít... látom, hogy az eredeti szerző részéről a megjegyzésem "deleted" kapott! ... sokan azt hiszik a Facebook oldalról, hogy kizárólagosságuk van, mint a privát weboldalaiknak... annak idején a feltalálója azzal a gondolattal kezdte, hogy az egyetemi évei alatt minden társával megossza élményeit ez persze oda-vissza müködött és, ha úgy gondolták, akkor továbbíthatták... gondolom, hogy évek során rájött, hogy jobb, ha kitalál egy olyan megoldást is, mikor ez nem lehetséges... ... lehet találkozott "magyarokkal" is ... a megoldás erre rém egyszerű, csak alkalmazni kell a "no commented" és "no chared" vagy még letilthatja azt, aki számára nem fontos személy... ennyi... most itt szeretném kihangsúlyozni, hogy én azzal sem értek egyet, ami egy másik bejegyzésben volt itt a napokban... " ne lopd el, mert nekem is nehéz volt ellopnom..." igaz, hogy ilyen jellegű megjegyzéseket, csak még "magyaroktól" láttam, de az is lehet, hogy nem vagyok eléggé figyelmes... erről is azt gondolom, hogy akkor mi a s.arnak rakja fel erre az oldalra, ha nem azért, hogy mások is lássák, sőt még többen a megosztások által... végülis mindegy, utólag is bocsi, csak furcsállottam és rögtön kiderült, hogy ki a Facebook barát vagy az sem... megjegyzéseim, ha megosztásra kerültek, nem sokszor tapasztaltam még ezt, de azért van néhány intelligens Facebook ismerősöm a többezer közül, az igaz, hogy legtöbbször nem magyar... ezt a másodperces #gombnyomást, utólag is köszönöm, megtisztelő! Ezzel nemcsak az én oldalamat frissíted, hanem a Tiédet is... egy ideje így működik suttyomban ez a fránya közkedvelt oldal vagy megveheted a hirdetéseket az még beválik... lehet választani... 

#mindenokici
Port de Saint Tropez, France
#jerestechezmoi #stayathome #maradjotthon #fuckcovid19
Vigyázz magadra, mert akkor mindenkire vigyázol!

©38. NAP... PORT DE SAINT TROPEZ ...VISSZA A TERMÉSZETBE ...

2020. április 21. (kedd)

38. nap Port de Saint Tropez, France

ETERNAL

Henry David Thoreau   

(July 12, 1817 – May 6, 1862)  

 -   

Peter Beard 

(January 22, 1938 – March/April 2020)

Saint Tropez tehetséges fotóművésze Nicolas Rachline fotóival tiszteleg és emlékszik vissza Peter Beard barátságára! 

Peter Beard 

(January 22, 1938 – March/April 2020)

Saint Tropez tehetséges fotóművésze Nicolas Rachline fotóival tiszteleg és emlékszik vissza Peter Beard barátságára! 

Peter Beard : The End of the Game

1958. június 7 -  2016. április 21Prince Oscar-, Golden Globe- és hétszeres Grammy-díjas amerikai zenész, énekes és dalszövegíró, több mint három évtizedig volt meghatározó alakja a popzenének. (forrás!)

2011-ben a Sziget Fesztiválon volt szerencsém élőben ... ennek is már 9 éve, ha jól élsz gyorsan repülnek az évek, ezt olvastam valahol, de tényleg így igaz... nem volt akkor még rutinom, kicsit messziről néztem, de arra emlékszem, hogy a fényképezőgépet magammal vittem és kattogtattam ezerrel... meg azt is megtanultam, hogy nem mindegy, hogy kivel... ennek ellenére óriási élmény volt... talán még fotók is lesznek majd  erről az archíve felvételeim között, addig legyen itt ez emlékeztetőül, a forrást, hogy honnan származik mindig belinkelem, pontosan azért, hogy eljuss te is arra az oldalra több információrt és hitelesíti az én bejegyzésemet is, arról most nem írnék, csak megjegyezném, hogy ez az etiket a neten!... vissza az eredet gondolatomhoz, akivel voltam már az is egy másik dimensioban, saját döntése szerint ... ez most már nem fáj, de nehezen fogadtam el... mikor az agyban átalakulnak, felbomlanak a sejtek... sok minden történhet, ami megmagyarázhatatlan azok számára, akik itt maradtak... a mostani kialakult helyzet miatt, meg talán azért is, mert a visszaemlékezések elhalványultak a jelen megmagyarázhatatlan #maradjotthon, de nem ám egy-két országban, hanem az egész világban a mai nap még találgatások sorozata... van időm, végignézem a híreket a Facebook oldalán is és láttam egy posztot, amiben, aki írta hiányolta a megemlékezést... örültem, hogy vannak azért olyanok itt ezen az oldalon is, akik nemcsak a napi rémtörténetekkel foglalkoznak és ezzel a lendülettel, írtam is egy köszönő mondatot, hogy milyen jó, hogy felhívta a figyelmet erre, gondolatban a koncerten voltam megint... kitörölte ezt, így arra gondoltam, hogy talán nem szerette a megosztását a bejegyzésének a BIPHOTONEWS oldalon sem ... furcsának találtam, nem vagyunk egyformák...én örülök, ha megosztják a bejegyzéseimet, na nem sok intelligens ismerős teszi ezt főleg ezen az oldalon a többezer közül... ha lesz időm ki is szórom azokat, akik ingerszegények, fölöslegesen foglalják a helyet...  

p.s. ...  sok-sok évvel ezelőtt, talán 1998. évi születésnapomkor történt, hogy Viktor fiamtól kaptam egy könyvet... úgy általában örülök ennek az ajándéknak, de akkor ott meglepett ezzel... mélyzöld színével megigézett az első pillanatban, nemcsak azért, mert ez a kedvenc színem... forgattam jobbról-balról...  tagoltan olvastam a címét... be kell vallanom, fogalmam sem volt, hogy mit tartottam a kezemben... 

- Tudod Anyci, szeretem ezt a filozófust, sokat segített, amikor szükségem volt rá... gondoltam örülni fogsz neki, Te is és átölelt szeretettel... - ekkor volt az én fiam 12 éves...  a "bibliám"  lett attól a naptól kezdve... a segítség mindig időben megérkezett, amikor fellapoztam az oldalait, találomra kinyitottam és elolvastam az üzenetét... köszönöm szépen!

WALDEN

Henry  David Thoreau

Nombre de pages: 371 oldal - Élet az erdőben/Life in the Woods

Pays/Ország: États-Unis/Amerikai

... még be sem fejeztem a fenti gondolataimat, pittyegett a mobilom...  együtt ültettük tavaly tavasszal a 33 éves barackfánk, Mircink málnása mellé, a remény fügefánkat, a kertünkbe ... 

#mindenokici
 - 2020. április 21. - 38. nap - Port de Saint Tropez-
FÜGEFA
Vigyázzatok magatokra, mert akkor mindenkire vigyáztok!
#maradjottho, #jerestechemoi, #stayathome
(Linkekre feltétlen egy kattintást!)

A fahéjat évezredek óta használják

Az ételízesítés mellettfontos gyógyító szernek is számít: a középkorban például a krónikus köhögés és az ízületi gyulladás ellenszerének tartották ezt a drága fűszert. A fahéj egészségünkre gyakorolt kedvező hatásait az elmúlt évtizedekben több tudományos kutatás is bizonyította - lássuk, miért érdemes mindennap beilleszteni a fahéjat az étrendünkbe!

©37. LILAAKÁC, NARANCSFA VIRÁGAI IDÉN IS ELHOZTÁK A TAVASZ ÜZENETÉT...

LILAAKÁC, NARANCSFA VIRÁGAI

PORT DE SAINT TROPEZ

37. nap 

2020. április 20. (hétfő)

... nem is olyan régen..., a HÉTFŐ, nem a legkedveltebb napok egyike volt azoknak, akik bejártak dolgozni naponta a munkahelyükre... 2020. március 15-e óta, ez törölve! ... majd még figyeld meg, hogy egyik legkedvesebb nap lesz belőle, az emlékeink között... két napja itt esik az eső, szürke felhők a tenger széléig leereszkedtek... 

... a felhők színe mindig meghatározza a tengerét, ezen a fotómon is láthatod... kicsit félelmetesnek tűnik a rengeteg szürke, de még ennek ellenére is lenyűgöző, órákig elnézegetném... a természet nem engedi ezt, néhány pillanat és máris tovatűnik, átváltozik, mint ahogy világunk is lépten-nyomon... elveszni a ködben, nem is rossz gondolat... gyerekkoromban sokszor játszottuk ezt… gyorsan suhannak az évek visszafelé... Évike, Pityu és Én azt játszottuk a Nagyi kertjében egy sűrű ködös reggelen, hogy előre kinyújtott karral kerestük egymást, a szemünket is becsuktuk… még levegőt sem mertünk venni azért, hogy láthatatlanok maradjunk teljesen, belevesztünk a köd mélységébe... mikor egymásba botlottunk, hangosan nevettünk, megkönnyebbülve, legalábbis én a legkisebb biztosan így éreztem, átöleltük egymást, feloldódott félelmünk... egy szeretet ölelés mindent legyőz... izgalmas játék volt arra pontosan emlékszem... a fantáziánkra hagyatkoztunk, ami odavitt Bennünket ahová csak akartuk... hát ilyen egyszerű a boldogság kulcsa, hagytuk szárnyalni a gondolatainkat... 

...most, néhány percre lecsuktam szemeim és szabadutat adtam érzéseimnek, induljon ez a nap is derűsen... az időjárás nem befolyásolja a hangulatomat már egy ideje, kikódoltam ezt is... ezen a borongós reggelen becsempészem hozzád a #maradjotthon világunkba a két nappal ezelőtt  lefagyasztott tavasz üzenetét a lilaakác, narancsvirág színeivel... az illatot fantáziádra bízom...

#mindenokici

Vigyázz magadra, mert akkor mindenkire vigyázol!

#maradjotthon #stayathome #jerestechezmoi

Port de Saint Tropez, Franciaország

2020. április 20. / hétfő

©36. NAP - PORT DE SAINT TROPEZ VASÁRNAP REGGEL 8h ...

L'église Notre-Dame-de-l'Assomption de Saint-Tropez

...reggel ébredés után azzal kezdtem a napot, hogy gyermekeimnek írtam a messengeren, amit nem küldtem át, hanem inkább ezen az oldalon elmentettem, nem akartam felébreszteni őket, hogy pittyeg a mobil... gondolatban átöleltem őket... hiányoznak...

...  Saint Tropez templomának harangja éppen 8h órát jelez … esik az eső végre... ezzel tisztul a levegő is... én jól vagyok, nagyon jól vagyok... tegnap már körbe futottam az egész várost, Place des Lices-en keresztül, fel a meredek Byblos utcáján, majd rögtön keresztül az erdőn a Citadelláig, azt megkerültem lenéztem a Granier Plage-ra ... 

...elém tárult az egész tenger a horizont messzeségéig... a tavaszi mezei virágok körülöttem nyiladoznak, egy kicsit időztem gyönyörködtem a természet szépségében... lassan óvatosan lementem a meredek kis úton a temetőig, azt megkerülve La Ponche plage érintve kifutottam lassú tempóban a kikötő végéig a világító toronyig ...ott, felmentem a lépcsőn, körbe sétáltam a teraszát... éppen naplemente volt, széttártam kezem a 35. napon is megköszöntem Istenenemnek, hogy milyen nagy ajándék nekem, hogy itt élhetek ezen a csodás helyen és kértem vigyázzon a gyerekeimre, családomra, barátaimra és az egész világnak adja vissza a boldog napokat egészségben... hatalmas kört írtam le karjaimmal... meghajoltam a nap felé összekulcsolt tenyereimmel hálát, köszönetet adva...gondolatban védő, szeretet burokkal vontam be az egész földet ezen a napon is... 

... 36. NAP reggelén Chopin zenéje üdítően hat, azt gondolom mindenkire ...

... majd estére maradt a visszaemlékezés, felejthetetlen, közös pillanatok, amik most megkönnyítik a #maradjotthon életformát egy távoli ország kikötőjében... 

... évekkel ezelőtt történt, ha jól számolok, de ez nem az erős oldalam 2015-ben... kaptam a fiamtól egy fotóstúdió felszerelést, lámpákat, hátteret egyéb fontos nélkülözhetetlen kelléket... közösen kialakítottuk a házunkban a legalsó szinten egy izolált helyet... próbáltuk beállítani együtt a fényeket, igazából Ő a fények mestere én, csak statisztáltam és közben próbáltam rögzíteni az agyamban az új információkat... a sorozatból most találtam ezt a portréját... szeretem ezt a képet ... nagyon szeretem ... <3

„A szem a lélek tükre” – tartja egy bölcs mondás, amely Jézus tanítása nyomán keletkezett. Mindent elárul az emberről, visszatükröződik benne az ember egészsége és betegsége egyaránt. Nem kell modern íriszvizsgálatoknak alávetnie magát senkinek, a hozzáértő azonnal képes megmondani mi lakozik a mélyben. Nem hiába, hogy a szem a szépség egyik igen fontos jelképe... (forrás!)

#mindenokici 

Vigyázzatok magatokra, mert akkor mindenkire vigyáztok!

2020. április 18.

Port de Saint Tropez