... tegnap délután elvesztem a fotózásban, ezzel most biztosan nem mondtam újat... körbementem a Citadella mellett fel az erdőn keresztül, ahonnan egy karnyújtásnyira elém tárult a tenger...majd egészen le a kikötőig... első nap mióta itt vagyok 2020. március 13., hogy nem futottam ki a mólóig... valahogy nem volt kedvem a nehéz fényképezőgépemmel, meg a térdem is fájt... talán nem bírta a betont vagy nem pihentem rá arra, hogy valamelyik nap megrántottam, de még az sem kizárt, hogy lejárt a szavatosságom... éjjel mentálisan el kezdtem gyógyítani, de azért biztos, ami biztos alapon bevedtem egy aspirint... reggelre jobb is lett... köszönöm! ... na, ennyit a karantén nyavalygásomról... viszont a fotóim kárpótoltak mindent... gyönyörű volt a város, a tenger a naplementében... találkoztam sétálókkal, a kedvenc fotósommal, akit lekaptam a lemenőnap fényében betartva nemcsak az egy métert, épp az alattam lévő úton igyekezett a naplementét lefagyasztani... vicces, hogy lépten nyomon beleakadok, hosszasan néztem, ahogy igyekezett a naplementét megörökíteni... kutyákat sétáltatókkal... jó hangulatú fiatalokkal, akik felmásztak az út melletti régi kőkerítés tetejére és onnan szemlélték a horizontot... eddig nem igazán volt ember ezen a helyen sem, ha vége lesz ennek a #maradjotthon, #jerestechezmoi, #stayathome életformánknak van egy olyan érzésem, hogy rövid idő alatt visszaáll minden a régi helyére és az élet megy tovább... remélem azok nélkül, ami miatt kialakult ez az egész #védjük meg a földet hisztéria... nem számít, hogy hogyan, de védjük meg!... a tapasztalatom eddig az volt, hogy az ember gyorsan felejt, főleg azokat, ami miatt kiváltódott ez az egész a földünkön... csak egy rövid átfutás részemről azokra a jelekre, amiket nem lett volna szabad könnyedén félválról kezelnünk, ahogy a Nagyapám mondta annakidején... biztos vagyok abban, hogy most nem mondok újat, inkább magam miatt teszem most ezt, hogy bevéssem az elmémbe még erősebben... nem is olyan régen, évekkel ezelőtt figyelmeztettek, hogy vigyázzunk ne napozzunk, csak három óra után, mert káros... aztán olvastam, hogy a legtöbb bőrprobléma, betegség a magunkra kent napozókrémek okozzák... vagy ott van az esőerdő, amit rendesen el kezdtek irtani, hiába voltak a figyelmeztetések... a globális felmelegédés az olvadó sarki jégtömbök... a műanyag szemét, nemcsak a tengervizén alkotnak összefüggő hatalmas szigeteket, de a kifogott halak gyomrában is ez van táplálék helyett... míg lehetett tengerpart mellett sétálni, épp előző napokban lefotóztam azt ott felhalmozódó műanyagokat, ahogy "napoztak" a homokban, volt rendesen azt gondolhatod... azon már fel sem akadunk, hogy műanyagot eszünk... itt most eszembe jutott az a sok színes dobozban kapható méreg az üzletek polcain, amit örömmel vettünk meg évekeig, mert ugye egyszerűbb az elkészítése, mintha neki állnánk főzni az alapanyagokból, meg hát nem is volt erre időnk, ellenben most időnk az van rengeteg... hajlamos voltam erre én is, amíg nem kezdtem el tudatosabban odafigyelni, ami persze idő igényes... arról nem is beszélve, hogy lehet két - három üzletben találtam meg azokat, amit szívesen hazavittem hétvégére, ez most nem erre a helyszínre értendő, ahol most tartózkodom, hanem a szülőhazámra... tegnap azért, amikor a gyógyszertárban voltam itt, ami úgy nézett ki, mintha éppen árút hoztak volna, de még nem volt idejük elpakolni... érzésben olyan volt, mint a filmekben háború idején a boltok... nehezen vártam ki a soromat, persze ügyelve az egy méterenként lerakott piros vonal betartását... na meg arra is, hogy ne vegyek sűrűn levegőt abból, amit az előttem éppen várakozók kilélegeznek... elkerüljem az áramlást, ahogy olvastam itt a védekezések között... a futásaimkor feltétlen odafigyelek erre, hogy ne legyek senkivel párhuzamosan, ne szívjam be a levegőbe kiengedett fertőző cseppeit... mondjuk eddig könnyű dolgom volt a kihalt, elnéptelendett városban... előtte, míg nem tudatosították, bocs akarom mondani pontosították, hogy valójában, most mi a helyzet, pont nem érdekelt nemcsak engem, hanem másokat sem... ösztönösen ügyeltünk arra, hogy ha láttunk valakit náthásan, akkor ügyeltünk arra, hogy kikerüljük.., ha tüsszentett, akkor ki nem hagytuk volna azt, hogy:
E G É S Z S É G E D R E!
... most bevillant, hogy erre majd ki kell találnunk egy új szót, na ettől nem féltem a magyarokat, tuti az első helyen lesznek ebben is, mint a sok vicces videoban, rajzban, ahogy eddig is, minden új helyzetnél... még valójában fel sem fogtam, de már tornyosodtak a privát messengeremben... ezt most nem negatív értelemben, csak tényként írtam ide...
1970-ben volt az első Föld napja megmozdulás
1970 április 22-én Denis Hayes amerikai egyetemista kezdeményezésére 20 millió amerikai emelte fel szavát a természetért. (forrás!)
