©SAINT-TROPEZ SZERELEM AZ ELSŐ LÁTÁSRA... #ilonabarnabiphotonews

 

SAINT-TROPEZ, A SZERELEM ELSŐ LÁTÁSRA

 

Bonjour á tous ❤
BIPHOTONEWS EXCLUSIVE MESÉLŐ FOTÓK 2.
SAINT-TROPEZ, A SZERELEM ELSŐ LÁTÁSRA...
p.s... SAINT-TROPEZ, ez a világ közepének kikiáltott, sztárok által híressé vált tengerparti település, Brigitte Bardot 1955-ben Roger Vadim filmrendező első filmforgatásával kezdődött és folytatódott a Louis de Funés Saint-Tropez-i csendőrök filmekkel, majd világsztárok közkedvelt divatos helye lett ...néhány IKON-t megemlítenék a sok közül, mert nem úszták meg landoltak a BIPHOTONEWS archív felvételei között, Johnny Hallyday, ENRICO MACIAS le chanteur de la paix, Rod StewartTv1, KARL LAGERFELD, David De Nardi, Pascal Villanova...(végtelen a listám, de most ennyit emeltem ki...) Saint-Tropez iránti igaz szerelem számomra még a '80-as évek elején kezdődött... Louis de Hegyessy (1941. november 13 - 2023. december 10.), gyermekem apjával megérkeztünk a Hotel Byblos Saint-Tropez-ba és azt éreztem, nem a luxus miatt gondolhatod, hogy otthon vagyok... akkortájt magyar ember nem igazán jutott el erre a misztikus Provence-Alpes-Cote d'Azur, France egyik féltve őrzött, legendás halászfalujába... csodás meglepetés volt, mikor két magyar származású művésszel összehozott a sorsom és barátaim lettek, akik már ott éltek évek óta Ivan Hor és Sandor Schneider... Ez a rövid film most nem erről szól, ez az elköszönésem attól az életformámtól, amit nagy ajándékként megkaptam az élettől és tiszteletem jeléül M Jean Atkatlian (1931. január 06 - 2024. április 18.) kurátoromnak, nagyon kedves barátomnak, aki 90 évesen megvalósította álmát a művészetek iránti imádata jelképeként, az Artdeconews Sainttropez Galériát (elnöke, alapítója)... Egy korszak megint véget ért, amire nagy szeretettel gondolok... Nem azt jelenti, hogy nem utazom oda vissza többé, a szerelem érzésem Saint-Tropez felé nem halványodott, csak ez már más lesz, egy másik úti cél... és az élet megy tovább... szóval ez a rövid szösszenet, amit összevágtam a felvételeimből, a kedvenc helyeimről rövid összefoglaló a természetes szépségükkel, olyan formában, ahogy elém tárultak, ahogy átéltem mindenféle digitális trükk nélkül, mert számomra így a legcsodálatosabb és "EZ MINDEN" ... I ❤ Saint-Tropez

#ilonabarnabiphotonews

Photo//Film © BiphotoNews Ilona Barna

Helyszínek: Saint-Tropez, #France // La Tarte Tropézienne // Plage des graniers // Plage "La Tropézina" // Artdeconews Sainttropez // Place des Lices

BIPHOTONEWS Photography Budapest-Saint Tropez since 2006

Official website: http://barna-Ilona.wix.com/biphoto

Download Pro.Photos by Alamy : https://www.alamy.com/portfolio/ilonabarnabiphotonews

Gifts : BIPHOTO.redbubble.com

©LA SOUPE DE POISSONS DE MADELEINE DE ST. TROPEZ * EREDETI FRANCIA HALLEVES RECEPT MADELEINE ST. TROPEZ MÓDRA...

 Madeleine de St. Tropez eredeti recept 

HALÁSZLÉ * SOUPE DE POISSONS

Chez Madeleine St.Tropez

4 fő részére

1 kg sziklahal

2 hagyma

4 gerezd fokhagyma

3 érett paradicsom

kakukkfű

babér

só

bors

sáfrány

olivaolaj

Egy serpenyőben kevés olívaolajon megpirítjuk a csíkokra vágott hagymát és a fokhagymát. Adjuk hozzá a paradicsomot, a kakukkfüvet, a babérlevelet, sózzuk, borsozzuk és keverjünk össze mindent 2-3 percig. Zöldségdarálóban őröljük, majd szűrőn átpasszírozzuk. Rouille-val és fokhagymával bedörzsölt krutonnal tálaljuk.

 *

Madeleines Praliné

Recette signée Pascal Caffet, de la Chocolaterie Pâtisserie Maison Caffet à Tours

Chez Madeleine de St.Tropez
Facebook

p.s... útba esik jövet-menet az ikonikus kávézó Senequier mögött a Hal- és a Kispiacnál a téren közvetlenül az árkád mellett... egész szezonban szinte éjjel-nappal kínálja a friss tenger gyümölcseit... megpihenni egy nagy sétaközben, kiülni sütkérezni a napra, csacsogni a barátokkal és közben a helyi halászok aznap reggel kifogott osztrigáit, rákjait elfogyasztani vagy Madeleine hallevesét szürcsölgetni egy igazi kulináris élvezet. Mindez, a maga egyszerűségében BB és Roger Vadim filmjeiben látható igazi ősrégi Saint-Tropez hangulatát megidézve...

#ilonabarnabiphotonews

©SAINT-TROPEZ FESTŐMŰVÉSZEI, AKIK SZÍVÜKBŐL ALKOTNAK... ALKOTTAK... #ilonabarnabiphotonews

BIPH'ART SZÖSSZENET

 

Retrospective IVAN HOR 50 ans de vie d'artiste á Saint-Tropez
 

p.s... 2018. májusában készült ez a néhány boldog pillanat, akkor még azt gondoltam örökké tartani fog ez a baráti érzés... Ivan Hor magyar festőművész partija, aki az összehajtogatott kicsi papírhajókból alkotott képeiről lett közismert nemcsak Saint-Tropezban, hanem az egész világban... ebben az évben ünnepelte az 50. évfordulóját letelepedésének Saint-Tropez-ban, ami napjainkra várossá nőtte ki magát, de nekem megmaradt BB halászfalujának... talán azért, mert 1955-ben, amikor én születtem, itt forgatták Roger Vadim első közös filmjüket... napjainkban is az alkotóművészek, de inkább galéria tulajdonosok közkedvelt helye... a hangulat nagyban megváltozott, ami lassan eltorzítja a természet által nyújtotta igazi varázsát ennek a csodálatos helynek... galériák nyílnak, galériák hátán szinte minden sarkon, azzal a reménnyel, hogy a szezont majd sikeresen zárják... valójában ezek közül nem sokan tükrözik vissza az igazi őshonos művészetet, művészeket... itt eszembe jutott és megemlíteném Paul Signac (1863. november 11. - 1935. augusztus 15.) a francia tájképfestőt, a pointillizmus egyik megalkotóját, akit szintén lenyűgözött a táj örökké változó, csodás színei, hangulata, alkotásai ezeket tükrözik vissza, a régi múzeumban állandó kiállítása található... vagy ott van még a mai napjainkban is élő Henri Sié festőművész csodálatos alkotásai, minden egyes képein érezhető a hely iránti szeretete, ragaszkodása... galériája a város temploma melletti kis utcában található... IVAN Jovanovic galériája, a hatalmas olaj képeivel a vitorlázás félelmetes élményeit ragadta ki, a virágba boruló város utcaképeivel... vagy talán még, amitől különlegesebb és másabb itt a kikötő látványa, az bizony a festőknek köszönhető, akik az utcán a hőségtől sokszor kábán, de kitartóan festegetnek és hűek maradtak még a régi szokásokhoz... ezek közül Benjamin minimál stílusú képei kihagyhatatlanok... és ezzel be is zárnám a sort, mert ők azok, akikre érdemes figyelmet szentelni, elidőzni a műveik felett... van egy olyan érzésem, hogy

talán a jövőre nézve jó befektetésnek számítanak, ha úgy gondolod megérintett egy-egy alkotásaik, ne habozz vedd meg, ha megteheted... nem vagyok elfogult, ezt ne gondold most ebben az esetben, de a hosszú évek alatt ezt tapasztaltam, amit ott töltöttem... "ÉRZÉSBEN NEKEM ÚGY TŰNIK, ŐK MÉG SZÍVÜKBŐL TÜKRÖZTÉK VISSZA AZ OTTANI VILÁGOT!" ... ez az én #igaztörténeteimből egy pici szelet, kimondottan neked... 

 

... Saint-Tropez után, Budapesti kiállítása követte Ivan Hor festőművésznek, amit a Falk Miksa 10 Pintér Galériában rendeztek meg, nagy sikert aratva... (a fotókon, filmben vannak barátaink, akik már elköltöztek egy másik dimenzióba, emlékük örökre velünk maradtak!)

#ilonabarnabiphotonews

Letölthető fotók egy kattintással elérhetők
download

©SAINT-TROPEZ ÉS KÖRNYÉKE EGY NAP 2023 MÁRCIUSÁBAN (#ilonabarnabiphotonews)

p.s... I ❤ Saint-Tropez

Végre süt a nap és langyos a levegő, ami persze nem lenne szokatlan Saint-Tropez-ban, de őszintén mondom, hogy én még ilyen hideg, szeles márciust sosem éreztem errefelé, pedig már 1984. év óta tengetem a napjaimat ezen a tájon... szóval, gyorsan magamhoz vettem a Canon picinyke új jövevényemet és elindultam körsétára először a volt halászfalu régi házai között, majd a templom terére kikukkantottam, hogy van-e ott valaki, de csak a kopasz nagy fa volt a tér közepén és a magasba nyomoló emblematikus temploma Saint-Tropeznak a Notre-Dame L'Assomption, betekintettem Henri Sié Galériájába a kedvencem még Budapesten is van egy festményem, amire büszke vagyok, igaz nem én vettem, de valahogy rám ragadt... most láttam meg, hogy 1986-ban nyitotta, Viktor fiam is abban az évben született... itt is megerősített az, hogy nincsenek véletlenek... majd elugrottam az Art-Deco-News Galéria felé és láttam, hogy Ivan a szerb festő, aki szerintem az egyetlen, aki tényleg tud is festeni itt a faluban, kinyitotta a galériáját... végigsétáltam a kikötő mellett a szokásos luxus yachtok, régi vitorlások mellett, az ikonikus hely Senequier terasza szinte csurdultig tele, de ezen nem csodálkoztam, hiszen aki idejött látogatóba ezt biztosan nem hagyta ki... különben a sütik sokkal olcsóbbak, mint a kedvencemnél... nagyon finomak gondolhatod, valójában a Nugatról híres, de az már arany árban van... láttam, hogy Cecile megint kinyitott a Café de Paris mellett a régi helyén, tavaly bérbeadta... majd a Citadella felé vettem utam az öreg olajfák mentén a téren a Gendarmerie előtt, a Place des Lices régi ősfáit kiirtották, mert veszélyesek voltak állítólag, nekem hiányoztak a régi szökőkút körül, na de a petanque ifjú versenyzői megvigasztaltak játékukkal, ők még lelkesek és bizakodók... a kedvenc pizza mesterem én már csak így hívom, mert mióta idejárok azóta tőle veszem a pizzát, szerintem a legjobb és ahogy néztem, lehet ez sem végtelen... A La Tarte Tropezienne-ben vettem egy szelet tarte tropezienne-t 1955-től, amikor én születtem nem változott meg az íze, imádom, lágy krémes szétolvad a szádban, erről eszembe jutott, hogy ma ettem egy dobostortát Szendendrén az egyik cukiban nem mondom itt a nevét, mert az nagyon gáz volt, de szilváspapucsa kiváló! ... irányt váltottam, megkerestem a SMART-omat a temetőnél, közben bekukkantottam az arany Brigitte Bardot kagylójába a Gendarmerie előtt, mert ez szerencsét hoz, nem hagytam ki... láttam, hogy a régi "teázó" előtt a helyiek hangosan beszélgetve kortyolják a teájukat, ami persze pastis gondolhatod, viccesen így nevezték el az őslakosok...tudod az az ánizs ízű 45% az alkohol tartalmú kb. napokig lehet józanodni néhány korttytól, vízzel hígítva homályos lesz, mint a szájöblítő... na, persze aki hozzászokott, annak meg sem kottyan, különben kellemesen hűsít a meleg napokon... útközben elhaladtam St Exupery emléksírja mellett, itt van néhány km-re Saint-Tropeztől a kastélya La Mole előtt, ahol született és élt, majd felszállt egyik nap a repülőjére és átutazott egy másik dimenzióba... azóta sem tudják az igaz történetét... de a Kis Herceg meséjét mai napig mindenki a környéken szájtátva hallgatja, én is gondolhatod, egyik kedvencem... ahogy haladok a Plages des Granier felé látom, hogy a magasba két Agavé tornyosul, már mondtam neked, hogy 40 évenként virágzanak, majd utána meg is halnak..., hát bizony ez nem volt itt a múlt hónapban, mert havonta egyszer azért mindig elugrom erre a helyre, hogy nehogy elfelejtsem, ez most vicc volt... Ooops! Elindult a SMART első pöccenésre, jó kis kocsi, szeretem nincs sok baj vele és a kutya sem akarja ellopni, ha itt hagyom hetekig... ezek után jó hangulatban kihajtottam az országútra Cap Capmarat és Cap Taillat felé... az út két oldalán mimozák lengedeztek, illatuk beterítette a környéket... tudod, ezért szeretem ezt az évszakot, mert a mimoza a kedvenc virágom és nem tudok betelni illatával szépségével... megérkeztem, felmásztam a kilátóra a sziklák tetejére, ahonnan beláttam az egész Pampelonne tengerpartját elejétől a végéig... világ ura érzés átsuhant rajtam, de ez normális te is ezt éreznéd ott, fenséges pillanat... ez pontosan Cap Camarat tetején van a katonai bázis közelében, amit tilos fotózni, de elengedtem egy távoli felvételt..., majd nem messze a szőlőföldek mellett haladva lassan, mert innen legszebb a kilátás az öbölre, na nem gyalog kocsival máris Cap Taillat tengeri kékségének mélysége tárult elém, a horizont egy karnyújtásnyira, érzésben nekem feltétlen ... a kedvenc sziklám, ami évről évre kisebb most egy hatalmas 'farokra' hasonlít, ami még rendben van, de sajnos a tenger vize úgy látom ezt is eltűnteti majd, úgy jár, mint a korosodú férfiak egyszer volt, hol nem volt... visszafelé beugrottam a kedvenc Cyril Lignac süteményemért, enélkül nem lett volna kerek ez a napom... ha rákattintasz a képre a filmben többet látsz... (folyt.köv.)

Tudom, hogy ez csak nekem élmény, de már maga az, hogy kiírtam magamból, egy jó hangulat kezdete, utána kimegyek ide Római Dunapartra és tényleg erős fantázia kell hozzá, hogy átrendezzem a berekedt 60 évet itt, hogy hangulatában egy kicsit megközelítse provence leheletét, de ugy általában gondolatban sikerül is... nincs panasz az életem itt is pompás Budán, beletettem anyait-apait 40 év alatt... ha nem jutottál el olvasásban idáig hát akkor sajnálhatod, mert ebből is kimaradtál, de megértem ezt is... azt hogy a filmet megnézted-e, már meg sem merem kérdezni, mert ez lehet túl sok vagy inkább sokk neked... de tényleg bocs, hogy van olyan, akinek mind ez természetes és az életéhez tartoztak ezek a pillanatok... a "like" na az egy fura dolog, mert csak álmodhatok róla, de nem gond, mikor személyesen találkozunk mindig elmondod, hogy milyen klasz volt és imádod a fotóimat... köszi nekem ez is egy hatalmas visszajelzés, persze nem ettől lesz szebb a napom, de nem bánnám... azért reménykedem, hogy pici örömöt adtam ezzel és betekinthettél, ha nem áll módodban másképpen a kicsi Brigitte Bardot (1955-ben készítette itt az első filmjét Roger Vadim rendezésében a Le Club 55 tengerpartján és az Art-Deco-News melletti házban, ja és mondanom sem kell, hogy én meg épp abban az évben születtem, na ez lehetett volna később is lehet most így utólag nem bánnám, de elvagyok ezzel nem gond...) Bienvenue chez moi, csak így egyszerűen, mert én úgy érzem, hogy ez tényleg így van... majdnem kimaradt, de jó, hogy eszembe juttattad valójában majdnem minden találkozásunknál, hogy hát tudod a magyarok nem igazán kedvelik a franciákat... utána néztem, mert kezdtem unni ezt a dumádat és kiderült egy-két turpisság, de az világosan lejött, hogy ott akkor magyarok is voltak... na most ebbe nem akarok belemerülni olvasd el a frankót is ne csak azt, amit belédvertek az évek alatt... itt most őszinte leszek tavaly óta én sem nagyon bírom a mentalitásukat, bizonyos dolgokhoz a hozzáállásukat, de hát nem vagyunk egyformák, így erősen kellett gyakorolnom az elfogadást... nem volt gond, mert edzett magyar vagyok... a lényeg magunkkal legyünk békében, szeretetben utána az életünk király bárhol vagyunk is ... hosszú évek alatt megtanultam, hogy ott vagyok otthon, ahol épp vagyok... kb. röviden ez van a rövid filmemben, amit csak úgy szórakozásból összevágtam itt ripp-ropp kimondottan Neked... 🙂

...most rajtad a sor... várom mit mondasz erre... addig is ...

p.s... I ❤ Saint-Tropez I ❤ Saint-Tropez I❤ Saint-Tropez

BIPHOTONEWS 

Photography Budapest-Saint Tropez since 2006 Official website: http://barna-Ilona.wix.com/biphoto Download Pro.Photos by Alamy : https://www.alamy.com/portfolio/ilonabarnabiphotonews Gifts : BIPHOTO.redbubble.com

#ilonabarnabiphotonews

©ART-DECO-NEWS SAINT-TROPEZ 2022 ... változások éve...

 

p.s... ART&LOVE akkor biztosan ART-DECO-NEWS SAINT-TROPEZ, FRANCE

...  a művészet, művészek tiszteletét képviseli ez a galéria Saint-Tropez kikötőjének végében a 6. Rue deu Cepoun-SanMartin sarkán... néhány utcakép, ami színesebbé, barátságosabbá változtatta a környéket, évekig csendesen pihent, majd két éve újraéledt, emberekkel teli utcává változott, ami nagyban köszönhető szinte a semmiből kiemelkedő művész galériának... utána sorban kezdték csinosítani a többiek is üzletüket, éttermüket, hiszen a látvány az, ami bevonza a tömeget, érdeklődőket első sorban... tegnap érkezett egy hivatalos küldemény, amiben közölték, hogy az ART-DECO-NEWS Galéria műanyag zöld színű faldekorációja nem illik bele a város régi imázsába, lebontásra ítélték... változások időszaka ez vagy vajon mi lehet mögötte...?  ... tavasszal a festőket tiltották ki, igaz csak hetekig tébláboltak a kikötőben kétségbe esetten, hogy most mi lesz a sorsuk, de csoda történt  maradhattak, évtizedek óta megszokott régi helyükön és az alkotás, megélhetés örömét nem vették el tőlük... Ők teszik különlegessé és más hangulatúvá a kikötőt, ami unique itt a Cote d'Azur tenger melletti helyein...  a statisztika szerint évente 5 millió turista látogatott el ebbe a kicsi ékszerdoboz városkába néhány évvel ezelőtt még, ami sokaknak megmaradt BB halászfaluja, aki 1955-ben Roger Vadim filmrendezővel forgatta az első filmjét épp az ART-DECO-NEWS Saint-Tropez galéria melletti épület könyvesboltjában, ahol most a Le Ciel étterem található... (folyt.köv.)

©ELŐSZÖR, BB SAINT-TROPEZ PROVENCE HANGULATÚ OTTHONÁBAN, AHOL 62 ÉVE ÉL...

 

Brigitte Bardot a vécu dans cette magnifique demeure pendant 62 ans

Cette star du cinéma française était une icône des années 50 et 60. En plus de son talent en tant qu’actrice, elle a également été mannequin et chanteuse, il y a plus de 60 ans. La femme est aujourd’hui âgée de 85 ans et se réfugie dans une maison rurale de la ville française de Saint-Tropez. Nous vous offrons un aperçu unique de sa maison.

Sachez-en plus sur la vie de Brigitte Bardot en poursuivant votre lecture sur la page suivante et découvrez les photos de sa maison à St. Tropez.

“Je voulais juste être moi-même”

Bien que l’actrice des années cinquante ait eu une grande carrière de star de cinéma, elle-même n’est pas toujours positive à propos de cette période de sa vie. Elle a cessé de jouer à l’apogée de sa gloire, en 1973. Elle a tourné le dos au monde du cinéma et a finalement commencé, comme elle l’appelle : « sa vraie vie ». « Toute ma vie, avant et après, Et Dieu créa femme, je n’ai jamais été ce que je voulais être, directe et honnête », dit Brigitte. Elle a fait fureur à l’international comme un vilain « chaton » et pin-up. « Ce n’étais pas scandaleux du tout mais je ne voulais pas être vue comme ça. Je voulais être moi-même, juste moi-même. »

Vivre dans la nature

L’endroit où Brigitte Bardot a passé ces dernières années a été entièrement conçu selon ses souhaits. Il rayonne de tranquillité et se situe au milieu de la nature avec ses animaux bien-aimés. Elle vit à La Madrague avec son mari, Bernard d’Ormale. Ils ne reçoivent pas beaucoup de visites, parce qu’ils sont toujours très friands de leur vie intime.

Intérieur des années 70

L’intérieur de la maison de Brigitte Bardot semble chaleureux, avec de nombreuses influences des années 70. La technologie du XXe siècle c’est du gâchis pour l’ancienne actrice. Avec un stylo et du papier, elle maintient le contact avec le peuple et avec sa fondation qui travaille pour les droits des animaux. Depuis des années, Brigitte s’engage pour le bien-être animal. « Il y a plus de lois pour les voitures que pour la protection des animaux », a déclaré Brigitte lors d’une interview antérieure. « Je pense que c’est ridicule. Je vis pour ça, c’est pourquoi je ne me sens jamais vieille ou superflue. » Et ça se reflète clairement dans sa maison. Autour de la maison, il y a de nombreux animaux tels que des chèvres, des poneys, des moutons et même un sanglier.

Chapelle dans La Garrigue

Brigitte Bardot a passé ses années en isolement à Saint-Tropez avec ses animaux, et toujours en vêtue de noir. Pas de jupes, pas de robes. Elle souffre de certains problèmes de santé, y compris de l’arthrite, c’est pourquoi elle doit marcher avec une canne. Pour célébrer la vie, elle boit encore un ou deux verres de champagne par jour. À côté de sa maison à La Madrague, elle tient également une chapelle dans les collines de La Garrigue. Ici aussi, vivent divers animaux comme des ânes, des vaches et des porcs, dont elle s’occupe.

La vie de Brigitte Bardot

La femme de 85 ans ne visite plus le centre-ville de Saint-Tropez. « Je suis attachée au Saint-Tropez du passé, que je connaissais », dit-elle. « Le vieux Saint-Tropez. » Elle se fait livrer ses courses à domicile, et son coiffeur vient régulièrement chez elle pour lui couper les cheveux. Elle passe son temps libre à résoudre des mots croisés, à écouter de la musique et à regarder de nombreuses émissions de télé. Parfois, elle regarde encore ses films du passé avec émotion, et après quelques minutes, elle dit: « Je peux voir que je n’étais pas mauvaise, mais c’est comme si je regardais une autre chaîne. J’ai mieux à faire. »

Brigitte Bardot házának belseje meleg otthonnak tűnt, sok befolyással a 70-es évekből. A huszadik századi technológia időpocsékolás az egykori színésznő számára. Papírral és tollal tartja a kapcsolatot az emberekkel és az állatjogokért dolgozó alapítvánnyal. BB évek óta elkötelezett az állatok jóléte mellett. 

Brigitte Bardot 

- Több törvény van az autókra, mint az állatok jólétére" - mondta  egy korábbi interjúban. 

- Szerintem ez nevetséges. Ennek élek, éppen ezért soha nem érzem magam öregnek vagy feleslegesnek.  - ... ez egyértelműen tükröződik a házában. A ház körül számos állat él, mint például cica, kecske, póni, birka és még egy vaddisznó is. (forrás!)

p.s... 1984-ben találkoztam Saint-Tropez utcáján személyesen Les Deux Freres Boulangerie (pékség) előtt BB-vel, megakadt a szemem a tekintetében... pontosan emlékszem, hogy megálltam és hosszasan  néztem utána... előttem most is a kép, ahogy a szél meglibbentette őszes haját, büszke emelt fővel lassan ballagott megtelt kosarával a kezében... akkor voltam itt először és ez megmaradt örök, szép emlékként számomra ... a fenti cikket mikor megtaláltam, nagyon megörültem, mert itt mindenki tudja, hogy otthonába, csak a szűk baráti körét hívta meg, talán mostanáig és évek óta nem mutatkozott a "halászfaluban"... állataival békében éldegél a provence hangulatú otthonában, ahol az idő vasfoga már nyomott hagyott, de Ő ragaszkodik mindenhez ahogy annak idején megálmodta...  megmaradt annak a természetes szépségnek mélyen a lelkemélyén, akit megismerhettünk az 1955 évben Roger Vadim rendezésével az első filmjében a mezítlábos, vidám, táncolni, #ÉLNIVÁGYÓT! ... majd világhírűvé, különleges hellyé varázsolta ezt az ékszerdoboz falut... fenti fotóit nézegetve az idő, mintha megállt volna ott az utcán.., pontosan ez az arc, haj, ragyogó szempár, ami mély nyomott hagyott bennem... 

#ilonabarnabiphotonews

©SAINT-TROPEZ KERTJÉBE ZÁRT TÖRTÉNELEM...RAGYOGÓ NAPSÜTÉSBEN SÉTA JANUÁR KÖZEPÉN A TENGERPARTON...

 

Capitaine de chasseur à cheval dans la Vieille Garde, Jean-François Allard a combattu en Italie, en Espagne, et en France. Durant les Cent-Jours, il rejoignit Napoléon au golfe Juan, l’escorta jusqu’à Paris où il participa au grand défilé des Tuileries et devint aide de camp du maréchal Guillaume Marie-Anne Brune de 1815 à 1816. Après Waterloo, il partit pour la Perse dont il apprit la langue. Contraint à l’exil politique, l'officier poussa alors jusqu’à Kaboul puis franchit la Ravi à hauteur de Shahdara, en face de Lahore, ayant voyagé sans être inquiété par la police secrète du Maharaja qui en contrôlait le royaume : Raja Ranjît Singh (1780-1839).  (forrás!)

Jean-François Allard (1785 - 1839) est un général français, né à Saint-Tropez, qui a servi le roi sikh du Panjâb Ranjît Singh. ( Photo: #ilonabarnabiphotonews )

Jean-François Allard (1785-1839) Saint-Tropezben született francia tábornok, Panjab Ranjît Singh szikh királyát szolgálta.

Jean-François Allard, a Régi Gárda lovas vadászkapitánya Olaszországban, Spanyolországban és Franciaországban harcolt. A száz nap alatt csatlakozott Napóleonhoz a Juan-öbölnél, elkísérte Párizsba, ahol részt vett a Tuileriák nagy felvonulásán, és 1815 és 1816 között Guillaume Marie-Anne Brune marsall segédje lett. Waterloo után , Perzsiába távozott, amelynek nyelvét megtanulta. A politikai száműzetésbe kényszerült tiszt ezután Kabulba nyomult, majd átkelt a Ravin a Lahorral szemben lévő Shahdara-nál, anélkül, hogy aggódott volna a maharadzsa titkosrendőrsége miatt, aki a királyságot irányította: Raja Ranjît Singh (1780-1839).

p.s... a szobrok egy kert mélyén lapultak a főút mellett, nem messze a National Gendarmerie Múzeumtól a BB aranyba öntött szobrától... kocsival szinte minden nap elmentem előtte, de most vettem észre először, ehhez gyalogolnom kellett... rácsos vaskapu nyitva volt, besétáltam és ezzel beléptem Saint-Tropez történelmének jelentős részébe... ez eddig valahogy elkerülte a figyelmem, az is lehet, hogy nem rég óta állnak itt a múltat idéző remekművek... a General Allard az utcában lakom egy ideje, így örültem ennek a találkozásnak... folytatva a sétám már majdnem 5km-nél tartottam, de a naplementét nem akartam kihagyni, minden nap más színekben pompázik Henri Sié kortárs festőművész Saint-Tropez-i galériájában a képei híven tükrözik vissza sokszor megállok előttük, de a valóságban ahogy ott álltam a tengerpart mellett és beszívtam a víz illatát így együtt a kettő mennyei érzés volt... majd néhány szóváltás a halásszal, aki várta a jó fogást... remélem legközelebb tudok venni tőle friss halat is, az igazán nagy ajándék lenne... visszafelé tettem egy kis kitérőt a kikötő másik végébe, ahol a kilátó van, majd lekanyarodtam a La Ponche felé... itt elidőztem..., eszembe jutatta "És Isten megteremté a nőt" (1956) Brigitte Bardot első filmjét, ami híressé tette a Cote d'Azur utólsó halászfaluját és kiemelte a többi közül... ha időd engedi nézd meg a teljes filmet... a mostani Art Deco News Galériám pontosan az újságos bolt mellett található, ahogy láttni a filmben ...az újságos meg  "Le Ciel" étteremmé változott, de most megsúgom, hogy van egy sejtésem, hogy az 1955. évi Roger Vadim és Brigitte Bardot film forgatását lehet, hogy nem ismerte, mert ha igen biztosan stílusában megérintette volna azt a hangulatot...Óriási élmény a régi kikötőt látni a film kockákon... mai napig néhány régi csónak még mindig ott dekkol jelezve, hogy sosem felejtődött el a régi kis halászfalu emléke..: film itt egy kattintással elérhető!

Download/Portfolio
 #ilonabarnabiphotonews

Saint-Tropez, France Sunset Photography
#©ilonabarnabiphotonews

©Marcelline rencontre Patrice de Colmont au château de La Mole

Dès les beaux jours, leurs amis pique-niquent au cabanon. Très rapidement, Geneviève leur propose de s'occuper de l'intendance des repas. Un jour de 1955, l'équipe du film de Et Dieu créa la femme avec Brigitte Bardot, qui n'a que 19 ans et n'est pas encore une star, croit qu'il s'agit d'un restaurant et demande à Geneviève si elle peut leur faire la cuisine pour 80 personnes pendant trois semaines. Ça l'amuse terriblement. Elle aime les gens de talent. Pour preuve, elle voulait devenir aviateur, ses parents n'étant pas d'accord, elle a réussi à travailler (bénévolement) pour l'explorateur Paul-Émil Victor. Alors elle dit oui. Elle n’a pas de four. Peu importe ! Elle fait cuire les rôtis dans celui du boulanger. Le film terminé, Roger Vadim et Brigitte Bardot reviennent. Et amènent leurs amis, réalisateurs, comédiens, écrivains, chanteurs, tous les artistes de Saint-Germain-des-Près qui font le Saint-Tropez des années 50. Geneviève, issue de la grande bourgeoisie, n'est pas impressionnée. Le soir, on dîne, on danse, c’est l’endroit où il faut être. Mais tout le monde n’est pas admis. Le Club 55 est né. (forrás!)

© 2021. ÉV SZEZON ELŐTT SAINT TROPEZ PAMPELONNE TENGERPARTJÁN...

 Saint Tropez, France Pampelonne Plage 

2021 

avant la sezon

#ilonabarnabiphotonews©Saint Tropez, France Pampelonne Plage 2021 avant sezon ... készülődés a 2021. évi nyárra ...

#ilonabarnabiphotonews©Saint Tropez, France Pampelonne Plage 2021 avant sezon ... készülődés a 2021. évi nyárra ...

#ilonabarnabiphotonews©Saint Tropez, France Pampelonne Plage 2021 avant sezon ... készülődés a 2021. évi nyárra ...

#ilonabarnabiphotonews©Saint Tropez, France Pampelonne Plage 2021 avant sezon ... készülődés a 2021. évi nyárra ...

#ilonabarnabiphotonews©Saint Tropez, France Pampelonne Plage 2021 avant sezon ... készülődés a 2021. évi nyárra ...

#ilonabarnabiphotonews©Saint Tropez, France Pampelonne Plage 2021 avant sezon ... készülődés a 2021. évi nyárra ...

p.s... 2019. év szezon előtt történt, amikor egy éjszaka alatt reggelre virradva eltűntek a tengerparti régi provence éttermek Saint Tropez, France (Ramatuelle) cca. 10 km hosszan közvetlenül a tenger mellett... felejthetetlen látvány tárult elém, amikor kimentem futni reggel, ami megrázó volt és felejthetetlen... a látvány ami elém tárult olyan volt, mintha egy tornádó futott volna át a homokos Pampelonne tengerpartján... csak álltam és nem akartam hinni a szememnek... nem voltam ezzel egyedül, többen álltunk ledöbbenten... a változás, a buldózereknek és emberi elmének köszönhetően már akkor elkezdődött... talán nem igazán érted, hogy miért éreztem ezt, hát tudod 35 év szép emlékeim fűződtek ezekhez a helyekhez, azóta törültem a kötődést a tárgyakhoz is... ettől az évtől, minden szezon előtt újraépítik a strandokat... lerakják a dobozokat, az egyikben a kész konyha, másikban az étterem vagy mellékhelyiségei találhatóak... majd a szezon végén, amikor már nincs szükség ezekre szétszedik és elszállítják... a Club 55, Moorea, Tahiti megőrizte régi hangulatát külső látványra, habár semmi nem lesz olyan, mint régen, az akkori tulajdonosok hiányoznak és felejthetetlenek... amiért ezt most itt megjegyeztem, többek között azért,  mert Te is láthatod ez a dobozos nagyüzemi nem igazán provence stílus remeke... a másik..., hogy 2021. évben is várják a nyarat errefelé(is!)... #seawood ...

" 1955-ben egy napon az Et Dieu Created Woman című film stábja Brigitte Bardot-val, aki csak 19 éves, volt és még nem volt sztár... úgy gondolták, hogy ez  a tengerparti étterem megfelelő lenne a film forgátásához és megkérdezte Geneviève-t, hogy 80 fő részére elvállalná-e az étkeztetést... nem volt sütője, praktikus konyhája, de elvállalta... A film elkészült, Roger Vadim és Brigitte Bardot utána elhozták barátaikat, rendezőket, színészeket, írókat, énekeseket, Saint-Germain-des-Près összes művészét, akik az 50-es évek Saint-Tropez-jét alkották és híressé tették ezt a helyet... így született meg a " Le Club 55 " ... 

"Dès les beaux jours, leurs amis pique-niquent au cabanon. Très rapidement, Geneviève leur propose de s'occuper de l'intendance des repas. Un jour de 1955, l'équipe du film de Et Dieu créa la femme avec Brigitte Bardot, qui n'a que 19 ans et n'est pas encore une star, croit qu'il s'agit d'un restaurant et demande à Geneviève si elle peut leur faire la cuisine pour 80 personnes pendant trois semaines. Ça l'amuse terriblement. Elle aime les gens de talent. Pour preuve, elle voulait devenir aviateur, ses parents n'étant pas d'accord, elle a réussi à travailler (bénévolement) pour l'explorateur Paul-Émil Victor. Alors elle dit oui. Elle n’a pas de four. Peu importe ! Elle fait cuire les rôtis dans celui du boulanger. Le film terminé, Roger Vadim et Brigitte Bardot reviennent. Et amènent leurs amis, réalisateurs, comédiens, écrivains, chanteurs, tous les artistes de Saint-Germain-des-Près qui font le Saint-Tropez des années 50. Geneviève, issue de la grande bourgeoisie, n'est pas impressionnée. Le soir, on dîne, on danse, c’est l’endroit où il faut être. Mais tout le monde n’est pas admis. Le Club 55 est né." (forrás!)

Welcome / Dobrodosli / Üdv / Bienvenue

#ilonabarnabiphotonews

(a linkekre feltétlen egy kattintást, több infó!)