p.s. ... Saint Tropez után szinte már ez is szinte tradició, hogy egy kis testvéri szeretet energiára szükségem van... így került választás vasárnap lévén
Bátyám helyett, hogy a nővéremet
Barna Évikét látogattam meg... évekkel ezelőtt távol a főváros zajától találtak egy
kedves helyet, ahol a madár csicsergés volt akkor a leghangosabb zaj... közös ebéd, természetesen egymás szavába vágtunk, de győztesként mindig én jöttem ki... meséltem a kalandjaimat, a francia provence mélyén történteket... megmutattam a fotóimat... ezzel előhívtuk... a kedvenc közös filmünket a
Bor, Mámor, Provence... hát igen, ez a film hűen visszaadja az ottani hangulatot, színeket a táj szépségét az emberek harmónikus életét ... szinte még az illatokat is... a mimóza illatát nekem feltétlen, amit most éreztem ott... Sógoromtól kaptam egy szép verset, elgondolkoztató ... majd kimentünk egy nagyot sétálni a "
magyar provence" egyik gyöngyszemébe, ahol boldogan élnek igen sok-sok éve... együtt több, mint
50 éve... tényleg egy csoda nem messze a fővárostól mégis elszigetelten a völgy mélyén, régen patak is csörgedezett a ház előtt... mikor sokat esik néha megtelik újból... sajnálattal láttuk, hogy az erdő akácfái valamitől elfáradtak és egyenként lefeküdtek a földre, megadták magukat ... egy kövön gyönyörű zöld moha, mint egy festmény előttem... most nem vittem magammal a fényképezőgépem, nem akartam, hogy elvesszek megint ebben ... igy az iphone-nal fotóztam le... azt gondoltam, hogy ha mögöttem a nap, akkor kijön az a szépség, amit ez a növény akkor ott sugárzott felém... erre a Sógorom rám szólt, hogy jobb lenne a hatás, ha ellenkezőleg nappal szemben állnék, akkor talán mohát látunk a fotón... és milyen igaza volt... ezen nagyot nevettünk, de én gondolatban megköszöntem... Tőle mindig tanulok valami újat, egy olyan dolgot, amitől több leszek... eszembe jutott ott, hogy 9-10 éves lehettem, amikor fekete-fehér filmet hívtunk elő a piros fényben úszó szobában... vártuk izgatottan, hogy a felvételek sikerültek-e... láttam az egész folyamatot, nagyon elvarázsolt, imádtam ezeket a pillanatokat... egyenként felakaszgadtuk száradni a képeket egy kifeszített madzagra, csipesszel odafogatva, hogy biztonságban legyenek... miközben száradtak ott álltunk felettük és csodáltuk a felvételeket... néhány éve egy alkalommal, akkor még nem voltam fotós arra pontosan emlékszem... nekem adta az előhívó felszerelését, amit addig őrizgetett... akkor még nem is sejthette, hogy az unokái közül az egyik, a
"Kismiki", nekem már Ő így marad.., tehetséges fotósnak növi ki magát... azt meg főleg nem, hogy én is az leszek...
Viktor fiam kezébe nyomta a nagy bőröndöt, mert Ő már akkor fotózgatott, időközben
Film Industry lett... boldogan hoztuk haza a "kincset", erre pontosan emlékszem... mikor elmegyek mellette, gondolatban mindig visszavisz a Sobiesky János 11. szám alatti piros fényben úszó helyiségbe...
... íme a fotók: 1. a sógorom
Polczer Miklós szemével... a 2. az én
BIPHOTONEWS szemével készült...
p.s. ... van még mit tanulnom az biztos ...
Csengének válaszul kérdésedre:
"Holtom után ne keressetek,
Leszek sehol- és mindenütt leszek"
[Reményik Sándor]
Nem hagyok rátok semmit, mert semmim sincs. Halálommal visszaszolgáltatom testem anyagát is Istennek, használja fel más életek teremtésére. Testem nagy része víz. Legyen belőle egy felhő része, eső, mely tóba folyik össze és úszkáljanak bennem halak és békák. A szén, amely bennem van, beépül egy fába és a Nap fénye oxigént termel általa, hogy az állatok lélegezhessenek. Legyek orgona virága, mit szerelmes ifjú tép le kedvesének, megszagol a leány és én illatos leszek. Legyek fű, amit a kecskék lelegelnek,. Tej lesz belőlem valaki sajtot csinál és egy kislány reggelije leszek. A tejből egy kicsit adnak egy öreg néninek, aki a kunyhója küszöbén üldögélve issza meg és én erőt adok neki, hogy a holnapot érje meg.
Látod, ilyen szép is lehet a halál.
Reményik Sándor:
Isten
"Mégis Uram, míg ringsz egy fűszál selymén
Amíg sötétlesz mélyén egy örvénynek
Amig csillagbetükbe írva látlak
Uram, lesz még találkozásom Véled"
p.s. ... a sorok, bölcs gondolatok mögött a természet, az élet körforgása, a lélek szabadon szárnyalása... milyen egyszerűnek hangzik így olvasva és valahogy ez nem jut eszünkbe... azt gondoljuk az "út végéhez" közeledve, ami talán a kezdet, a fentieket olvasva biztosan.., hogy sokkal nehezebb, bonyolultabb... jó, hogy van olyan valaki, ebben az esetben a Sógorom, aki ezeket a gondolatokat papírra vetette és átadta nekem, köszönöm... továbbitom, hogy eljusson mindenkihez ...
Mi hárman Nővérem Évike, a Sógorom Miklós
és
Én Barna Icike, ahogy a Nagyi hívott gyermekkoromban
(BIPHOTONEWS)
2020. március 07
Bénye
... a linkekre feltétlen egy kattintást!
