.., ami visszavarázsolta a kandalló tűze mellett a régi idők Karácsonyát... igaz, hogy csak egy pillanatra, de elég volt ahhoz, hogy bearanyozza a szeretet ünnepét! ...
"...itt történt a
BIPHOTO STUDIO-nál a Vereckén, pontosabban nálunk, azért írom így nyomatékosan célozva a helyszínre, mert szorosan fűződik a történet a fotózáshoz és azokhoz az eszközökhöz, amik elengedhetetlenek a mai világban, ha a technikai fejlődéssel akarsz haladni vagy legalábbis próbálkozni.., mint tudjuk, akik ebbe születnek bele azoknak nincs nehéz dolguk, de azoknak, akik még "ittragadtak" a RETRO korból, hát bizony küzdeniük kell, ha komolyabban akarják kezelni a komputert, iphonet, digitális fényképezőgépet... a tudásom, szakértelmem ezekhez az eszközökhöz, teljes egészében fiamnak köszönhetem, ami megváltoztatta az életem és megtaláltam a helyem! ... igaz, ha őszinte akarok lenni van mit fejlődnöm nap, mint nap, de rendben van ez így, lehetnék szorgalmasabb is... Viktor nélkül, mert Ő volt a mesterem, nem müködne ennyire egyszerüen, de hála azért, hogy ad nekem időt és tanítgat, tanítgatott... persze voltak erre csatlakozások, segítségek, tanulások, ami által mindig több lettem, de úgy általában, ha elakadtam a fényképezőgép, vaku, komputer, iphone használatában, mert felülkerekedtek a technikai változások rajtam és elvesztem bennük, mindig a fiamhoz fordultam... kéznél volt a gyors, kényelmes segítség!... így utólag visszagondolva nem lehetett könnyű dolga velem, meg különben is, a tanítás nem az egyszerű kategóriákba sorolható... sokszor elfogyott a türelme és nyomatékosabban fejezte ki magát, finoman fogalmazva, de azokat olyankor tutira meg is jegyeztem!... ilyenkor hozzáfűzte mindig, hogy lazítsa a helyzetet:
- Te is így tanítottál engem anyci... láthatod működik! - egymásra mosolyogtunk, mert eszembe juttatta a sok "miért is van ez így Anycikat? .., amiktől sokszor frászt kaptam annak idején... és tényleg NÁLA igazán müködött, amire BÜSZKE is vagyok!"
... Karácsony előtti napokban próbálkoztam óvatosan közelíteni felé egy kérdéssel, ami elakadást jelentett nekem... a konyhában voltunk épp ébredés után... lehet, hogy ez az időpont nem éppen megfelelő választás volt részemről, sőt biztos!... lassan felemelte a fejét a gőzölgő teája felett és rámnézett mélyrehatóan..., találkoztak a zöld szemeink... ettől a tekintetétől egyre picibbnek éreztem magam, az idő elnyúlt, szinte végtelennek hatott... majd halkan megszólalt, kicsi mosoly a szája szegletében, ami nem jelentett semmi biztatót, mint ugy általában máskor... (..., Nagyapámnál láttam ezt annak idején, mikor elfogyott a türelme velem szemben, nem volt sűrűn, de emlékszem rá határozottan a mai napig is...)... már vissza is szívtam volna a kérdésemet, de késő volt... áramütéshez hasonló csend...
- .., megint...! mit nem értesz ?!.., amit már többször elmagyaráztam Neked persze... hányszor kell neked elmondani, hogy egyszer megértsd Annnyci! (itt, erősen megnyomta a "ny" betűt, hogy nyomatékosan tudomásomra adja, hogy elege van!)
- ... bocs, majd megoldom ... - hadartam halkan, visszakoztam és kivonultam sértődötten a konyhából ... (... nem volt választásom, a fenébe... - gondoltam... - ...elmaradt a tanítás, azok az órák, amiket nagyon szerettem eddig... két dolog miatt, mert egyrészt együttvoltunk és, csak mi ketten, másrészt nem kellett végigolvasnom többszáz oldalt ahhoz, hogy felfogjam a lényeget...
Azóta részéről szinte minden nap elhangzott a felém szögezett kérdés, mert lelkiismeret furdalása lett, én meg úgy gondoltam, hogy meg is érdemli, ezért mindig kitértem a válasz elől..., de nem hagyta magát...
- Na..., sikerült-e már megoldanod..? - erre én:
- Köszi, igen! - (nagyon rövid udvarias, halk válaszok, szokatlanul tőlem!)
A Karácsony ünneplése két év óta megváltozott, vagy inkább a helyesebb az, hogy átalakult, mióta Anyum már nincs közöttünk! ... és, ha belegondolok azt hiszem, hogy mi minden nap egy "Karácsony" érzésben élünk, legalábbis erre törekedtünk!... nem tudatosan, valamitől így alakult! A Karácsonyi ajándékokat már jóval előtte megrendeltük egymásnak az interneten, ami kényelmes, biztonságos, házhoz szállítják, nincs tolongás az üzletekben, a tömegben és rögtön használatba is kerültek, mindenki örömére és ez mind a "Black Friday" napon, így az árakkal is elégedettek voltunk!... ez lehetne a reklám helye, de nem annak szántam!
... a "Viktor 31. Jézuskájától" a "Karácsonyi kuponos varázs dobozka" váratlan meglepetés volt, amit nagy szeretettel nyújtott át nekem ... hasonlított ez a pillanat arra, mikor kicsi gyermekként a Karácsonyi rajzait adta át Nekem, miközben egyik-lábáról... a másikra állt...
- Tudod Anyci ez valami féle vezeklés részemről, hogy nem volt mindig türelmem hozzád mostanában, mikor azt akartad, hogy tanítsalak... nézd, csak a pici csillagokat is én rajzoltam.., mindent a saját kezemmel készítettem Neked, alaposan megterveztem, ami szokatlan volt még nekem is, régen csináltam ehhez hasonlót, de boldoggá tett és most fogad tőlem szeretettel! ... - mondta lelkesen és láttam, hogy felülmúlta Önmagát, legyőzte a felnőttkor "baromságait, megfeleléseit" és megint az én "kisfiam" volt, akinek örömet szerzett a barkácsolás, a saját kezűleg gyártott játék, mint annak idején! - örömmel és büszkeséggel mesélte az elkészítési folyamatokat, amibe Ivána is besegített, amikor elakadt - a kezében szinte elveszett a picinyke dobozka... meghatódva néztem a cuki ajándékát, élveztem ezt a gyönyörű pillanatot! Akartam "bennemaradni" sokáig, mint gyerekkoromban az "IGAZI" Karácsonyunkban, amikor az ajándékokat megtaláltuk a fa alatt!
 |
| © ... 31. Karácsonyi ajándék Kuponos Varázs dobozka a fiamtól... by BIPHOTO |
... a fotón a szalagtól nem látszódik az írás a tetején... "Karácsonyi Kuponok", talán egy "jó fotós" :) kellett volna ehhez... az sem ártott volna, ha a masnin lenne az élesség..., ezek csak részletek, persze nem fontosak, csak úgy mondom, mert így utólag zavart, de annak tulajdonítom, hogy akkor ott gyorsan visszarepültem gondolatban a Jászfényszaru kicsi házába, ahol gyermekkorom nagyrészét töltöttem Nagyiékkal és annak is a kicsi szobácskájába, ahol a fa akkora hatalmas volt, hogy uralta a helyet rendesen és alatta rengeteg ajándék volt, legalábbis egy picinyke kisleánynak annak tűnt... főleg egy maradt meg azok között igazán, rengeteg, majdnem kétméteres hó esett és a bejárati ajtó elé, amit úgy kellett kiásni a hótól, hogy ki tudjunk rajta menni, Keresztapám egy igazi medvét faragott ki a hóból, hatalmas volt, sosem felejtem el!... mikor elkészült, ott ugráltunk körülötte, félelmetesnek hatott, mintha elő lett volna!... azon a télen nagyon vártam az "alvóhajasbabát" a "Jézuskától", akinek nem más volt beöltözve, mint a Nagyapám... akkor ott, hiába láttam a cipőit a fehér lepedőből varrt ruha alól kikandikálva, nem akartam tudni, elfogadni a valóságot, a hitem erősebb volt, meg gyermek..., lehettem vagy 4-5 éves... később, amikor az arany, ezüst diókat mi készítettük Pityuval és Évikével a testvéreimmel a fára dísznek, meg a szaloncukrokat, persze akkor már tudtam a valóságot.., de gondolatban beleragadtam a régi idők mesevilágába, amit nem engedtem el hosszú évekig, talán a mai napig sem, épp tegnap mondta Viktor fiam, hogy olyan vagy Anyci, mint egy nagy gyerek, de aranyos..., hogy miért is..? ez egy másik történet lesz!...
... néztem a kicsi dobozkát és gyönyörködtem benne, majd a tekintetem a kandallóban parázsló tűzre vetődött, ezzel megtört a varázs... de nagyon jó érzés volt a szeretteimmel egy pillanatra megint együtt lenni, akik már nem lehetnek itt... megmagyarázhatatlan, hogy tudok fotózni ilyenkor is vagy hasonló pillanatokban... sosem tudatos részemről... később visszanézve a képeket, vétek lett volna kihagyni, annyira cuki volt a masnival átkötött doboz...szinte láttam magam előtt, ahogy Viktor a nagy kezeivel próbálgatja megkötni a picinyke masnit, többször "nekilódulva", bibelődve.., legszívesebben úgy hagytam volna, kibontatlanul... forgattam jobbra-balra, nyújtottam az időt...
 |
© 31. Karácsonyi ajándék "Kuponos Varázs Dobozka" a fiamtól... (a fotón érzékeltetve az arányokat!) |
... lassan kibontottam, három pici csomóban 8-8 beváltható, oktatást, tanítást igénylő kuponocska iphone, fényképezőgép, macbook felirattal ellátva, hogy ne tévedjek!.., ahogy a fotón is elég jól látható a felirat ... közben hallgatom a használati útmutatót ...
 |
| © 31. Karácsonyi ajándék "Kuponos Varázs Dobozka" a fiamtól... (beváltható egy évig iphone, fényképezőgép, macbook műszaki, technikai oktatására!) |
-Tudod ezeket a kuponokat, beválthatod nálam egy évig akkor, amikor Te akarod és én köteles vagyok ezt Neked beváltani, hangos szó nélkül és időt szakítani erre! :) ... a RETRO szívecske meg megmaradt még gyerekkoromból, gondoltam most odaadom azt is Neked! ... és mosolya televolt szeretettel! ...
... ezek után a "Karácsonyi Csokitörés" hab volt a tortán ...
 |
| © 31. Karácsonyi ajándék "Kuponos Varázs Dobozka" a fiamtól... |
 |
| © 31. Karácsonyi ajándék "Kuponos Varázs Dobozka" a fiamtól... |
 |
| © 31. Karácsonyi ajándék "Kuponos Varázs Dobozka" a fiamtól... |
 |
| © 31. Karácsonyi ajándék "Kuponos Varázs Dobozka" a fiamtól... |
