"– Az ember azt mondja, ha így folytatod, meghalok! – vágott közbe Joshi, Juli pedig megerősítette.
– Meghalsz! Véged! Tényleg véged! Minek élni így? Ez meg a másik: minek boldogtalanul élni? – magyarázta Juli..." (forrás)
 |
| Fábián Juli nyugodj Békében! ... dalaiddal örökké velünk ...! *1980. július 9. - 2017. december 16.* |
Elmentél, s megnémult a táj
Elmentél, s megnémult a táj. Halott erdők
mélyébe tűnt az eddig oly vidám visszhang
s ott hangtalan zokogva nem figyelt többé
hívó szavamra, nem akarta napfényes
örömmel visszamondani neved, melyre
tegnap még együtt s boldogan tanítgattuk.
A délután biztató zöldje elsápadt,
a friss vadrózsa összecsukta bimbóit,
az ibolyák szemében árva könny égett:
kedvem veled szállt, s tehetetlen, új bánat
húzza elgyengült szivem. A kilátó vén
kövein álltam, a korlát előtt, honnan
falunk fölött legtovább lehetett látni
már messze ringó kis hajód vitorláit.
Engem is elvittél? – oly léttelen vártam,
mig meg nem érkezett az estharangszó!… Majd
az éj hullatni kezdte harmatát; súlyos
csillagok ültek pillámra. A hajlongó
fák közt éjfélig megmaradt a csönd, és sírt.
Szabó Lőrinc
Julcsikam Juli Fábián, megbeszeltuk meg iden talalkozunk.
Ugy keszultem, hogy latlak...
Hogyan is vonhatnam ketsegbe az idot es helyszint...csak remelni tudom, barhogyan is tortent, beke volt a szivedben es ragyogo fenyben suhanva libbentel tova az orok szeretet birodalmaba. Karjaid sugarzo lenyek vezettek, hamar felismerted Oket es azota minden jatszi konnyuve valt, csakugy, mintha enekelnel. Itt lent a tobbivel, ha nehezen is, de majd elbirunk valahogy.
Szeretlek. Mind egyek vagyunk.
Ugy keszultem, hogy latlak...
Hogyan is vonhatnam ketsegbe az idot es helyszint...csak remelni tudom, barhogyan is tortent, beke volt a szivedben es ragyogo fenyben suhanva libbentel tova az orok szeretet birodalmaba. Karjaid sugarzo lenyek vezettek, hamar felismerted Oket es azota minden jatszi konnyuve valt, csakugy, mintha enekelnel. Itt lent a tobbivel, ha nehezen is, de majd elbirunk valahogy.
Szeretlek. Mind egyek vagyunk.
