©Lara Fabian - Je Suis Malade - Thorn Birds Meggie Cleary - Paroles(Franç...

©Lara Fabian – Ma vie dans la tienne (Official Video)

© Silence

©Je marche seul

©23. NAP... MOND KI MAGADBÓL NAP UTÁNI REGGEL PORT DE SAINT TROPEZ

... 2020. április 07. kedd reggelén ébredés után a mosoly elkerülte az arcomat, ez nem sűrűn fordul elő nálam.., de ezen ma nem is csodálkozom, hiszen a tegnapi "mond ki magadból napom'  rányomta bélyegét... jó... jó tudom, néha magamban tarthatnám, de hát az nem én lennék... így most mára elveszítettem egy olyan "érzést", ami az elmúlt napokban feldobta a napjaimat ebben a kihalt szellem városban, világunkban... valójában megint a "külcsi", a felszínes külvilágom győzedelmeskedett ... végülis nem mindegy, hogy ki hogyan néz ki, ha ő saját magával elégedett...?!? ... ha nekem nem tetszik abban a formában, akkor az nem az Ő gondja, hanem az enyém... ilyen az, ha nem vagy a helyeden, csak megpróbálod hülyíteni magad vagy akarsz tartozni valakihez mindenáron... kicsit túlzásnak tartom, hogy egy életen át elkísér ez, de biztosan ennek is oka van, majd egyszer kiderül, hogy mi vagy nem teljesen mindegy, ha baromarc vagy akkor így jársz... gondolom egyszer majdcsak leszokom erről, "megpróbálom hátha tévedek" megbizonyosodásos szokásomról... főleg most ebben az időszakban nem lesz nehéz, egyedül maradtam nemcsak Saint Tropez városában... 23 nap azt gondolom kevés, hogy átcódoljam magam, de dolgozom ezen is... már sok ilyen születésem utáni beidegződést, amit a szülők átadnak, meg a körülötted lévő élet, sikerült törölnöm... könnyebb dolgom lenne, ha komputer lennék, csak megkellene nyomni a "deleted" gombot... meg kell tanulnom elfogadni úgy a barátaimat, ahogy vannak, ne akarjak reformokat ... ez a modell időszakom csökevényes maradványa azt gondolom vagy legalábbis most erre hárítom, így egyszerűbb... nem mindig végződik kellemetlenül ez a nagypohám nem fogom be szokásom, látom magam előtt a barátaimat, barátnőimet, akik ennek az energiámnak köszönhetően változtatták meg életüket és sokkal teljesebb életet élnek, mint előtte... akkor az arány nem is olyan katasztrofális... remélem most is átértékelődik majd ez... ha még sem, hát ennyi dolgunk volt egymással... megmarad nekem a sok szép szerelmes francia sanzon... régóta kerestem már ezeket, most legalább hallgatni tudom, habár a komputerem hangszórója egy kicsit elhagyta magát, de nem gond van fülhallgatóm... ez a mai reggeli hangulatom arra jó volt, hogy megidézte anyumat... sokszor gondolok rá, hiányzik, olyankor mindig kimegyek Ramatuelle temetőjébe Gerard Philippe sírjához, ott békét lelek ... most ezt nem tehetem, de nézegetem az ott készített fotóimat...

... Anyum gyönyörű alakját látom magam előtt, fiatalon huszonévesen, ahogy jött haza hozzánk minden hétvégén Budapestről egész heti munkája után... három gyerekét a szülőiházban biztonságban tudhatta... belibbent a sarkon a bejárati kapunál, hatalmas mosollyal, a legújabb divatos teracotta színű, elől gombos, térdét picit takaró csinos ruhájában, csodaszépnek láttam... futottam hozzá, eltűntem szeretető ölelésében ... majd leültünk az ágy szélére a konyhában... körülötte mindenki és vártuk az ajándékokat, csokikat, cukrokat... történeteit... látom, ahogy laza mozdulattal leveti tűsarkú cipőjét... óvatos mozdulatokkal ahogy lehúzta nylon harisnyáját karcsú lábáról... még nyáron is viselte... egyszer meg is kérdeztem, hogy ebben melegben miért van erra szükség? ... erre Ő azt válaszolta:

- Tudod Icikém egy igazi nő nem jár harisnya nélkül még a nyári melegben sem!

... mindig tip-top volt, igényes magával szemben... az utólsó pillanatig... azt gondolom, ezt Tőle örököltem... látom, ahogy ülünk a ház előtt a szőlőlugas alatt és együtt tisztogatjuk körmeinket, tanítgat, hogy kell azt jól csinálni... nem tűrte, ha fekete csík volt a körmöm alatt... mindig erősebben mondta, hogy ezt nem szeretné látni még egyszer... na, ezt sikerült belevésni az elmémbe, minden napjaimba... lehet, hogy ennek köszönhetem azt, hogy amit én először megnézek valakin az a keze, majd a lába és utána a szeme... ez a sorrend ... nagyon vártam a hétvégéket, erre biztosan emlékszem...

Ez a fotóm most érkezett a Facebookon - a gondolat ereje, most is beigazolódott számomra - előlgombos ruha, igaz nem teracotta színű, de a hasonlatosság döbbenetes, megidézte Anyum - köszönöm szépen Mariann

... visszaemlékezés közben főztem egy kávét, mióta megtaláltam a kávémat... a 'Nagymama' kávéját szívesen iszom ébredés után egyet, majd egy mozdulattal kinyitottam a Macbook-om ezen a reggelen is úgy, mint általában... nézegetem a friss üzeneteimet... találtam egyet, aminek nagyon örültem és átsegített a fentieken, derűsebbé tette a perceimet...

9:07

   Megtanultunk ismét társasjátékozni, olvasni, régi filmeket nézni és várjuk mikor lesz vége az izolációnak és ennek a rémálomnak. Kérlek nagyon vigyázz magadra a képeid mostanság isteniek, nézem őket és rá kell jönnöm az ösztön ,hogy megörökítsd mesterien dolgozik benned. Na ez az ,amit nem tud megtanulni valaki, ezt érezni kell. te érzed (ismersz, nem dicsérek gyakran és feleslegesen- most gratulálok!!!!)

Gyöngyi de jóóó volt ezt olvasni reggel ébredés után köszönöm Én total egyedül vagyok itt...erzesben mintha egy filmben lennek... sétálok a kihalt városban ... vigyázzatok egymásra 

... és jött egy másik válaszüzenet ... indulhat a 23. nap is vidáman... fülhallgató a fülemben és hallgatom a weboldalamra felrakott zenét, amit legutóbb együtt hallgattam a gyermekeimmel ...

10:38

#mind#10:38

#mindenokici

#mindenokici

Mindenok ici aussi

1

Látta: 11:45

Vigyázzatok magatokra, mert akkor mindenkire vigyáztok! 

Ésaiás könyvének margójára 
 

1. Seirből kiált énhozzám is az Úr: »Vigyázó, mit mondasz az éjszakáról, 
vigyázó, mit mondasz az éjszakáról?« Ilyen hiábavalóság hát az ember 
isteni elméjének fényessége, hogy egy fuvalom által éjszaka lesz? 
 

2. Hányszor kell még sírnia a szeretet és géniusz doboló vigasságának 
szűnésével a Földnek, megromolnia s megerőtlenedniök a Föld népe nagyjainak? 
 

3. Miért, hogy a föl-fölemelkedett Embert mindig visszarántja Valaki, 
kit Úrnak is neveznek, Jehovának is, Rendelésnek is, Sorsnak is? Az 
Ember már-már készül jónak és Istennek változni, de Perazim hegyén 
fölkél az Úr. 
 

4. Mi jókedvet csinál az Úrnak, hogy csak mutogatja az Embernek nagyszerű 
célját, az Élet egyenlő kibékülését mindnyájunkkal s a békének szivárványhídját? 
Miért keresi meg bennünk, mint a Gibeon völgyében megharagvásában, 
a mi ősi vadságunkat, hogy gonoszságainkat egymásra tüzelje? 
 

5. Bizony a »kegyetlen, hosszú Léviátán kígyót és a tekergő Léviátán 
kígyót« kemény, nagy és erős fegyverével nem látogatja meg senki. 
És a »veres ború szőlőt« vérrel öntözi most megint az Úr. Óh, miért 
olyan szeretetlen és boldogtalan az Ember, ki úgy kívánja a szeretetet 
és boldogságot? Vigyázók, hiába vigyáztok, óh, jaj, vigyázók, hiába 
vigyázunk, mert újra és újra leesik a sárba az Embernek arca.

(Ady Endre)

(A linkekre feltétlen egy kattintást!)

©Peintures de Eugène BOUDIN (Debussy Nocturnes Nuages)

Pour les amoureux de la mer, de ses ports et de ses plages, Eugène BOUDIN (1824 - 1898) est l'un des premiers peintres français à saisir les paysages à l'extérieur d'un atelier. Grand peintre de marine. En 1874 il participe à la première exposition "impressionniste" à Paris. Il sera vu comme l'un des précurseurs de l'impressionnisme bien que lui-même ne se soit jamais considéré comme un grand innovateur. Il aura une influence importante sur Monet. Ses peintures de prédilection sont celles qui évoquent tout ce qui est lié à "la mer et à ses rivages". Il fut surnommé "le roi des ciels" par le peintre français Camille COROT. En 1898 il se fait transporter à Deauville car il souhaite mourir "face à la mer".

Musique : DEBUSSY : Nocturnes (Nuages) - Berliner Philharmoniker : Chef d'Orchestre : Claudio ABBADO

©22. nap Port de Saint Tropez magam magamban... a rózsaszínű felhőcskék biztonságában...

... talán most ráveszem magam és a francia nyelvet is gyakorlom... erre most igazán van időm... félre értések halmaza, megváltoztatta a körülöttem lévő létet... na, ezt ismerem volt az életemben elégszer... nem kímélt ebben az időszakban sem ... nem gond, megrázom magam, mint eddig és az élet megy tovább, ha ez a  #covivírus engedi... minden fejben játszódik le, úgy hogy ez is "deleted" ... 

Vigyázzatak magatokra, ezzel másokra is vigyáztok!

#mindenokici #jerestechezmoi #maradjotthon #stayathome

p.s. ... Port de Saint Tropez csodálatos fényében, minden nap kapok egy olyan szeretet impulzust a természettől, ami töröl minden mást...  a rózsaszínű felhőcskéim biztonságot adnak...

 "Egyetlen olyan művészet sincs, amelyik oly mértékben függene a minket körülvevő világtól, mint a fotográfia."

Bartis Attila

#mindenokici
Port de Saint Tropez, 2020. április 06.
22. nap

© 21. nap 2020. április 05... hajnali órák...meditáció együtt 6,15 h

FOTÓIM MÖGÖTT AZ ÉLETEM

(részlet)

p.s. ... 2020. április 05. Port de Saint Tropez... korán, hajnali órákban ébredtem, mostanában nem volt ilyen... nézegettem a postámat ... Guggenheim Múzeum hírlevelénél elidőztem... 2006-ban történt New Yorkban... volt szerencsém kivívni, itt nem túlzok ezzel, de tényleg nem, az akkori útitársamtól, hogy azt ne hagyjuk ki...valójában én már előre összeállítottam a saját programjaimat, mit szeretnék megnézni és ez volt az első helyen... neki nem szerepelt a listáján, pedig rendszeresen járt arrafelé... de mindig egyforma bevált programjai voltak a barátaival, ami tartalmas volt, de az élet más területeit érintette... utólag igazat adott és megjegyezte:

- Tényleg kár lett volna kihagyni... - ezt is, mint sok minden mást akkor ott, nehezen tudtam kezelni és elfogadni, hogy vannak emberek, akiknek nem fontos a művészet... nem tartozik az életükhöz, na meg azt, hogy úgy élnek, mint a robotok, akiket beprogramoztak... azt hittem mindenkinek természetes és az életéhez tartozik az, hogy örömöt ad mások tehetségén keresztül megismerni a világukat, világot...

... bevillant életem egyik korszaka, amikor kalocsai mintás tányérokat festek a Nagyi kicsi házában , ami persze gyerekkoromban nagynak tűnt... egy általam kialakított izolált helyen, ami csak az enyém volt... majd a közös programok Máriával, aki gyönyörű tányérokat festett és engem is tanítgatott erre... szerelme a zenész barátja... a jászfényszarui Művelődési Házban a közös együttlétek... egyszer még én is énekeltem egy szólót, gitáros barátja kiséretével, unszolására... 

- Milyen gyönyörű tiszta, gyermeki hang - mondta elismerően - én zavarban voltam, a többiek körülöttem, csendben maradtak, amit úgy könyveltem el akkor, hogy jobb, ha többet nem énekelek, csak együtt velük... 

... azóta sem énekeltem, csak néha magamban, de azt is ritkán... 13 éves voltam, mikor kivették a mandulám a jászberényi kórházban... egyedül mentem be és egyedül mentem haza busszal... mindenkiért jöttek, csak értem nem... Nagyi azt mondta, hogy:
- Icike nagy lyány vagy, nem kell melléd kíséret... - Anyum meg Budapesten élt, utólag tudta meg, hogy velem mi történt... ez az egész kórházi hangulat, műtét, ahogy ülök félkábultan a székben és fuldoklok az orvos műszereitől, sokáig visszatért rémként álmaimban... a falu orvosa, most nem jut eszembe a neve hirtelen, de itt van a nyelvemen, na megvan Dr. Lakatos Béla... azt mondta a nagyinak, hogy:

- Icike - gyerekkoromban így becéztek - meg fog hízni és nem lesz több mandula gyulladása, 40 fokos láza, ne aggódjon Ritzl néni ... ez volt Nagyapa halála utáni héten... na, ebből annyi igazság lett, hogy továbbra is vékony maradtam ahogy arrafelé mondták, még vasággyal sincs 20 kg és mandulám helyett a torokgyulládás sem került el, viszont a hangom eltűnt... soha többet nem lehettem szólista az énekkarban, mint előtte... 

... nem voltam még nagy arra pontosan emlékszem 8-9 éves talán ... volt egy bábszakkörünk és versenyre készültünk...  mindenki megkapta a feladatát, mit kell tennie... én a főszereplő Juliskát, ma sem értem, hogy miért, de rám esett a választása Mária énektanárnőnknek... előttem van kicsi termete, szép tündéri arca, amit válláig érő göndör barna haja keretezett, nagyon szerettem, jó lélek volt... mindenkinek el kellett otthon készítenie a saját bábfiguráját... fogalmam sem volt, hogy kezdjek hozzá ... ott ültem a konyha asztalnál a sarokban, előttem a színes ruhadarabok, madzagok, rafia, ezt lehet, hogy másképp hívták, de ez jutott eszembe most... tudod olyan szintelen, természetes anyag, azzal kötözte fel Nagyapa a kertben a szőlőlugast... ezt a szokását hűen őrzöm, akkor mindig velem van, mikor a budai kertünkben a szőlőket kötözöm fel ezzel, na ez idén tavasszal elmaradt, de fiam megnyugtatott, hogy majd Ő megcsinálja... akkor arra gondoltam abból szép haja lesz majd az én Juliskámnak... de valahogy sehogy sem akart sikerülni, hiába igyekeztem... most is itt van előttem a kép, hogy Nagyapám a konyha másik végéből néz... látta, hogy könnyek csöpögnek a kezemben tartott formátlan bábomra, majd odaült mellém és lassan együtt, de igazából az Ő keze alól életre kelt az én Juliskám... évekig vele aludtam éjszakánként... és most látom ezt a fotómat, amit valamelyik nap selfiztem itt Saint Tropez kikötőjében a teraszon egy boldog pillanatomban... hát pont ilyen 'vastag' coffos szívalakú arca volt, mint nekem ezen a képen... mostanáig ez eszembe se jutott, pedig Editem meg is jegyezte, hogy:

Nagy Edit Tudom, hogy sok mindent átélt, érett, bölcs nő vagy... mégis ezen a profilképen egy ártatlan, tisztaszívű kislány néz rám...

#mindenokici 

Saint Tropez, 2020. április 05.

... 6,15 h előtt pár perccel Laurától kaptam egy üzenetet... meditáljunk együtt ... gondolatom remélem 10 milliárdszorosan felerősödik majd... köszönöm, ha elolvastad... a szeretetem legyen veled örökre!

©20. nap 2020. április 04. Port de Saint Tropez

20. nap 2020. április 04. Port de Saint Tropez
 © BIPHOTONEWS #maradjotthon #stayathome #jerestechezmoi

19. nap 2020. április 03 Port de Saint Tropez

19. nap 2020. április 03 Port de Saint Tropez © BIPHOTONEWS