Így írtunk történelmet: Magyar Péter a TIME magazin elit listáján!
Mit keres egy magyar politikus a világ legfontosabb listáján – és miért kellene erre mindannyiunknak büszkének lennünk?
Sokan csak legyintenek, ha meghallják: Magyar Péter felkerült az amerikai TIME magazin listájára. Aki nem mozog otthonosan a nemzetközi sajtóban, annak ez csak egy idegen szó a sok közül. Pedig ami most történt, az nem egy unalmas külföldi hír, hanem mindannyiunk közös győzelmének a visszaigazolása – a gyári szalag mellett állótól az egyetemi katedráig.
Először is tegyük tisztába, mi ez a lista, mert itt kezdődik a lényeg. A TIME nem egy sarki pletykalap, amit unalmas percekben lapozgat az ember a váróteremben. Ez a világ egyik legrégebbi, legtekintélyesebb politikai és közéleti magazinja, amelyre Washingtonban, Londonban és Brüsszelben is úgy figyelnek, mint a karmester pálcájára.
Ide nem lehet protekcióval bekerülni.
Ezt a listát nem úgy állítják össze, mint egy falusi szépségversenyt, ahol az nyer, akinek több rokona nyomja a lájkot a Facebookon. Ide még csak fizetni sem lehet a helyért – hiába lenne valakinek a zsebében fél Magyarország vagyona. A TIME szerkesztősége hónapokon át, több száz nemzetközi tudósító, politikai elemző, gazdasági szakértő és korábbi díjazott javaslatai alapján szűri át a teljes földgolyót. Nyolcmilliárd emberből keresik azt a százat, akiről úgy látják, hogy valódi, történelmi léptékű változást indított el. Olyan nevek mellé tesznek be valakit, akik tudományos áttöréseket érnek el, háborús övezetekben mentenek életeket, vagy éppen évtizedes diktatúrákat és betonkemény rendszereket repesztenek meg.
Magyarország egy kis pont a térképen. Hogy innen valaki áttörje ezt a falat, és a világ száz legmeghatározóbb feltörekvő vezetője közé kerüljön, ahhoz olyan politikai földrengés kellett, aminek a lökéshulláma az óceánon túl is megremegtette az ablakokat.
És mit jelent ez nekünk, hétköznapi embereknek?
Azt, hogy van értelme annak, amit csináltunk.
Évek óta azt sulykolták belénk, hogy kicsik vagyunk, gyengék vagyunk, és úgysem számít, mit gondolunk vagy mire szavazunk. Megpróbálták elhitetni velünk, hogy a tisztesség csak naivság, a változás pedig elérhetetlen álom. Ez a nemzetközi elismerés viszont feketén-fehéren kimondja: a világ látja, mi történt itt. Látja, hogy egy egész ország rázta le magáról a fásultságot és a félelmet.
Ez a díj nem egyetlen ember vitrinjébe való szobrocska. Ez annak a millióknak a közös bizonyítványa, akik hittek abban, hogy lehet másképp is élni, és akik nem féltek lépni érte. Amikor a világ legbefolyásosabb lapja elismeri ezt a fordulatot, azzal azt üzeni minden egyes magyar embernek: nem vagytok egyedül, és a kitartásotok történelmet írt.
Van mire büszkének lenni, és van mibe kapaszkodni. A neheze még előttünk van, de az irányt már nemcsak mi látjuk – hanem az egész világ is.
Eri

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése