Saint Tropez, France 2021. május 02 (vasárnap, anyáknapja)
p.s... a kis bicebóca galambocska két napja mindig beköszönt hozzám... ma is ott ült a teraszom korlátján... forgott jobbra, balra billegett a korláton... épp elültem a Macbook elé és nem ugrottam rögtön kinyitni neki az ajtót, bocsi... gondoltam van időm erre... majd kerestem egy kis kenyér morzsát a konyhában, de mikorra visszaértem már nem nem volt ott... talán azért, mert zárva volt az ajtó és gondolta én sem vagyok itt... tegnap előtt a nyitott teraszajtón közlekedett ki... be..., mintha itt lakott volna... mondtam már neked, hogy miért a neve Bicebóca, lehet, de mondom még egyszer, mert hiányoznak a lábújjai az egyik lábáról... most eszembe jutott az általános iskolás korombani kötelező olvasmány erről... (katt.ide!)
... délelőtt csöngött a messengerem, Marija javasolta, hogy álljak el a ház elől, mert jönnek a járőrök és megbüntetnek majd, tudod az élete párja ott dolgozik, ahol ez a hír elindul... na, el is álltam, de közben arra gondoltam, hogy kimegyek a tengerpartra futok egyet... hát jól tettem szinte senki sem volt, aki meg ott volt az meg meztelen élvezte a ragyogó napsütést ... velem együtt... Anyáknapja van ma, örültem, hogy Viktor és Ivána felhívtak és szeretettel eltöltöttek velem néhány percet ebből az alkalomból ... örültem a Bicebóca látogatásának ma ...kiváncsi leszek holnap eljön-e?...
Bienvenue / Dobrodosli / Üdv / Welcome
... délután a Tropezina plage-n ahogy sétálok, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a kerítés mögött ficánkolt ez a magyar vizsla, de ne gondold, hogy leesett rögtön az üzenet... néztem és rácsodálkoztam, hogy vajon mit keres itt egy magyar kutya és pont olyan fajta, mint az Anyum kedvenc kutyája volt... majd, amikor lefotóztam, visszanézett egy pillanatra, mintha elköszönt volna és eltűnt a bozótosban... ha Bicebóca galamb a teraszom párkányán nem lett volna elég, hogy felfigyeljek a jelekre... ez igen, csak megerősítette azt, amit minden évben megkapok ezen a napon... köszönöm! #foreverlove
