p.s. ... Velem történt ma, a Place l'Ormeau Saint-Tropez közepén egy kis téren, a kedvenc helyemen... nap, mint nap keresztül megyek rajta, ha itt vagyok... nem tudok betelni a látványával, imádom!... a híres temlom a Notre-Dame de l'Assomption a tér végében magaslik az ég felé ... épp elköszöntem Ivan Hor festőbarátomtól, akinek az atelier-je ennek a térnek a végében van, igyekeztem a Senequierbe... kicsit késésben is voltam, de az idő úgy elnyúlt, hogy ezt észre sem vettem akkor... megálltam a tér felső sarkában... gondoltam, csak egy pillanatra még ezt lefotózom, mert elém tárult a tér egyetlen hatalmas fája, amit még nem láttam sosem az ősz színeiben, ezt nem hagyhatom ki fantasztikus látvány volt így együtt az egész... gondoltam utólsó fotóm ma itt ... és majdnem az utólsó fotóm is lett..., de megint megúsztam!..., mert ahogy ott álltam és magasra emeltem a fejem fölé az iphone-t azért, hogy benne legyen minden, ahogy láttam ott a valóságban... egyszer csak valami erősen hátba taszított... jobban mondva csattant inkább...ez olyan gyorsan történt, hogy fel sem fogtam, mi lehet az... először úgy éreztem, hogy orra esem ettől, de nem apró pici gyors léptekkel előre lendültem, mintha valaki felemelt volna a föld fölé egy picit, hogy vissza tudjam kapni az egyensúlyom, eközben oldalra pillantottam majd végre felfogtam, hogy egy kisebb fajta sötét színű teherautó, barkasz az, ami szabálytalanul épp tolatott a behajtani tilos utcában mögöttem... ... a vezető nem vett észre, kieshettem a tükör látóköréből, mint ahogy később ezt gondoltam... én meg háttal álltam, nem hallottam semmi zajt, nesztelenül érkezett, mint egy rossz álomkép... első észlelésem az, hogy erősen csattan valami a hátamon, ezt a nyomást azóta is érzem ... majd hallom a hangom... üvöltettem egy nagyot... erre megállt az autó ... szerencsémre!... ami most így visszagondolva különös, hogy nyugodt tudtam maradni ezek után, majd megkerültem az autót és odamentem nem a vezető melletti ablakhoz, hanem a másik oldalra és benéztem, hogy ki lehet az... láttam, hogy nagyon megijedt... alig bírt megszólalni... kérdezte, hogy jól vagyok-e? ... erre én... mondom, hogy jó nagyot csattant a hátamon, remélem a vesém, tüdőm nem szakadt le..., de igazából élek... nem nagy ügy... sajnálkozott én meg örültem, hogy megúsztam... megint... közben az ülésen megláttam a Saint-Tropez makettet ... és már azt kérdeztem ..., hogy lefotózhatom-e? ... hát úgy gondolom, hogy ez már tutira nem normális dolog... mármint, hogy rögtön fotóztam ezek után...
... pár másodpercre rá megszólalt a déli harangszó, aminek most különösen örültem, hogy hallhattam... KÖSZÖNÖM!
 |
| ©... misztikus történet, igaztörténet megint Saint-Tropezban ... by BIPHOTO |
 |
| ©... misztikus történet, igaztörténet megint Saint-Tropezban ... by BIPHOTO |
 |
| ©... misztikus történet, igaztörténet megint Saint-Tropezban ... by BIPHOTO |
 |
| ©... misztikus történet, igaztörténet megint Saint-Tropezban ... by BIPHOTO |
