p.s...
Sainte Maxime, France 2021. március 06 ... majd
Roquebrune-sur-Argens ... szombati nap, a Place des Lices-en a hétvégi szokásos piac, de ma irányt váltottam és elindultam Saint Maxime irányába ragyogó napsütésben... az utakon alig volt autó, aminek örültem, mert időre mentem találkozóm volt a Casino előtt... minden kávézó, étterem zárva, ezt gondolom sejtetted, így van ez egy ideje, sok értelmét persze én nem látom, hacsak az nem, hogy mindenki elszegényedik ezen a munkaterületen, úgy hallottam a francia állami kassza is kezd kiürülni, na lesz itt még érdekes helyzet, most könnyebb, hiszen mindenki megkapja a havi fizetését, nem kell bejárni dolgozni... talán ezért is annyira betartják a rendet, ami érthető is... kézben a müanyag pohár kávéval várt az utca sarkon a társam, akivel mostanában bejárjuk a környéket, pontosítok néhaz csatlakozik hozzám, ha ideje engedi...másik kezében zacskó croissant lapul alján...kivételesen ezt kihagytam...kerestünk egy padot a tengerparton... szerettem mindig ezt a nomád életet, a Római Dunaparti hangulat jutott eszembe, habár ott megrekedt a Retro örökre, de mára megértettem, hogy nem baj, ha ragaszkodunk a régi szép időkhöz... kellemes szellő, friss levegő átölelt bennünket, ez valahogy hasonló itt erreféle is... nem bírtam megállni, te sem bírtad volna előtted a kék tenger, homokos partja csalogató volt... gyors léptekkel próbáltam behozni a reggel kihagyott tornámat, ma valahogy nehezebben ébredtem, mint úgy általában... egy kölyök kutya rohant felém... noná, hogy felugrott a fekete színű nadrágomra, de nem bántam, nagyon cuki volt farkas kutya, mint később a gazdáitól megtudtam Atlas névre hallgat és négy hónapos
Aix-en-Provence-ból... a nagyszülők kihozták a kutyával az unokájukat, mondta mentegetőzve a Nagymama... szép kisleányka hosszú barna hajjal lobogott utána, ahogy mezítláb rohant a tenger felé, megmártotta pici lábát, majd dögönyözte a homokot, hangosan kacagva... üde látvány volt, elidőztem felette... kisétáltam a hídig és vissza ez megközelítőleg egy kilométer lehet, elég is volt ennyi... majd irány Roquebruen-sur-Aragens, az örmények emlékét őrző kápolna, sírhely, a város közepén a kicsi templom hangulata, a
fekvőnő a hegyvonulatból kirajzolódó alakját próbáltam szemeimmel rögzíteni egy helyi lakos segítségével, de mondtam, hogy igen nagy fantázia kell ahhoz, hogy lássam is... erre megmutatta az interneten a fotót és elmagyarázta, hogy kell azt valójában látnom... és tényleg a távolból is lehetett érezni, ahogy szinte rátelepedett a városra... ettől eltéríteni csak a csoki illata tudott, ami belente a teret és máris a
csokikészítés művészetébe csöppentünk, mint kiderült, hogy egy csoki imádóval érkeztem erre a helyre, valójában ő erősített meg a mai kirándulásban, hogy itt a helyünk, hát nem bántam meg... köszönöm!
CHOCOLAT – NOUGAT – PAIN D’EPICES
LA CHOCOLATERIE DU ROCHER
Un produit travaillé avec amour et avec passion depuis 1984...
... visszaértünk Saint Tropezba épp takarodó előtt egy másodperccel... gondolhatod, hogy stresszel az ember ilyenkor, talán ez volt a cél, izguljunk a semmiért is! ... a város kiürült, csend... én a konyhámban ma elkészítettem a "honvágy gnocchit' ezt a nevet adtam a színe miatt, piros, fehér, zöld... de azt gondolom, hogy az is bolond, akinek honvágya van egy ilyen varázslatos helyről... egyet tudok biztosan, nekem nincs... én ott vagyok otthon, ahol épp vagyok... a könyvemben, majd a recepteket is megtalálod...
 |
| Egy falat provence karantén idején - Honvágy Gnocchi - © #ilonabarnabiphotonews |
Welcome / Üdv / Bienvenue / Dobrodosli
(linkekre feltétlen egy kattintást!)
EGY FALAT PROVENCE
KARANTÉN IDEJÉN
(Directly from Saint Tropez)
