©Egész évben kovászos uborka-Neked is lehet

©ÁTSUHANTAM A TIHANYI LEVENDULA MEZEIN, ZAMÁRDI IRÁNYÁBA A KOMPPAL...

5*

EAU DE TIHANY   

&

ZAMÁRDI HIRSCHMANN FAGYIZÓ

 #mindigutonsorozatombol 

BIPH'ART * Tihanyi Napraforgó © #ilonabarnabiphotonews 

 

 

 

p.s...tegnapi Balaton körutamról ez az egyik kedvenc fotóm... napraforgó, ahogy a szél megborzolta a ragyogó napfényben... talán azért, mert visszatükrözte a hangulatomat, amit végig éreztem a kalandos kirándulásom során... nem terveztem ezt a kirándulást... reggel felébredés után, azt gondoltam vétek lenne kihagyni ebben az évben is a levendula mezejét Tihanynál... évek óta nem jártam arrafelé és őszintén mondom kíváncsi voltam milyen érzéseket vált majd ki látványa... nem bántam meg, mert elővarázsolta a régi szép emlékeket... lassan haladtam a kanyargós, de szinte üres régi hetes úton, élveztem a tájat, az idő megrekedt hangulatát... a budapesti elágázásnál, ezért is esett erre az irányra a választásom, mert bele akartam szagolni a magyar tájba, nem jártam már errefelé 2018. óta... elég hosszúra sikerült a levezető utam, biztosan benéztem egy kereszteződést... ez valahogy mindig így történik velem, nem számít melyik országban vagyok, viszont sosem esem kétségbe, mert előbb vagy utóbb mindig odaérek, ahová szeretnék és a cél most Tihany volt... megálltam egy hatalmas napraforgó mező szélénél, látványa lenyűgözött, olyan gyerekkoromat idéző hangulatot teremtett... gondolhatod a CANON azonnal előkerült a táskám mélyéről... körös-körül mosolygós napraforgó fejek épp felém fordultak, persze a nap irányát követték, de én azt gondoltam én vagyok az, ahogy a mesében...  rohangáltam közöttük és kattogtattam a fényképezőgépemet... az elrobogó autókban ülők biztosra veszem azt gondolták, hogy egy őrült ámokfutó, de én nem bántam, imádtam ezt... 

 

#ilonabarnabiphotonews

 

... egy rövid pihenés közben igazi magyar sárgabarackot falatoztam, amit még Érd után vettem az út szélén áruló Sz.Annától, akit örülök, hogy megismertem, mert kedvessége végig kísérte az utamat...  a SMART, ha nem tudnád most elárulom, egyik luxus érzetű hangulatát, lenyitottam a tetejét és a szél, napfény keveréke kellemesen simogatta arcomat, jó hangulatban folytattam az utamat... bekacsintottam Balatonfüredre, de nem volt kedvem parkolót keresni, elég volt így kocsiból felidézni a régi emlékeket, gondolhatod van bőven... lebontották a kedvenc és egyetlen igazi magyar lángos és keszeg sütödét, új panel förmedvények váza uralta a terepet, ettől egy kicsit elkedvetlenedtem, de legközelebb azért beköszönök a Karolinába, imádtam a Nagyijuk túrós sütijét... lassan vezettem, mert emlékeztem, hogy itt végig radaroznak és nem akartam még azzal is a kedvemet megváltoztatni... végre elém tárult a levendula mező és a Tihanyi Bencés Apátság a kanyargós nyárfasorral... ez bizony látványban jóval kisebbnek tűnt, mint emlékeimben, de akkor még nem ismertem Provence Valensole, Franciaország hatalmas levendula mezeit... néhány autó velem együtt megállt a bekötőúton... gyönyörködtünk a szokatlan nem mindennapi látványban... volt olyan aki először látott levendulát... tudod miből tudtam, mert egy hasonló lilaszínű virágot morzsolgatott az újjai között és szagolgatta, ami ott volt közvetlenül a levendulamező előtt... mondtam is neki, hogy az nem levendula, az beljebb van... rám nézett csodálkozva ragyogó szemeivel, halvány mosoly és köszönet... majd elém tárult egy megható látvány,  hogy a szerelmével a levendulák között szerelmesen ölelkeztek... kicsit bátortalanul, de megkért, hogy fagyasszam le az iPhone-jával ezt a boldog pillanatot... gondolhatod, örömmel tettem...

#ilonabarnabiphotonews

  

... végig suhantam Tihany főutcáján, egyszer megálltam, hogy néhány felvételt készítsek az Alamy Live News hírforrásomba, hamár itt vagyok... remélem megérint néhány nemzetközi újságírót... a komp előtt egyet gondoltam és elkanyarodtam balra, eredetileg át akartam kelni a másik oldalra... ez közvetlenül a Balaton mellett húzódó út és karnyújtásnyira a türkiz zöldes víz... megálltam egy parkolóban, ahol épp egy nem magyar nyelvet beszélő család fóliában sült krumplit sütögetett a kocsijuk mögött kialakított camping hangulatban... először azt gondoltam odaköszönök és viccesen megjegyzem, hogy úgy látom épp jókor érkeztem, kész a kaja, de aztán meggondoltam magam, mert lehet, hogy ez, csak nekem lett volna humoros... átsétáltam a vízhez, épp egy halász kivetette a horogját kapásra ehhez az idillikus látványhoz még két hattyú is csatlakozot, ott úszkáltak előttem békésen a vízen és a távolban lebegő vitorlások, egy szóval, elkápráztattak és homályba került minden, ami ezt megtörte volna... aztán felocsúdtam, jó lesz, ha sietek, mert mikor idefelé jöttem láttam egy szokatlan dolgot, amit évekkel ezelőtt sosem... nem hagyott nyugodni így folytattam az utam arrafelé és bekanyarodtam a "Eau de Tihany" mesés, mély lilába öltözött levendula mezejére... ez most szebbnek tűnt nekem, mint Valensole, Provence Franciaország környékén néhány hete, igaz ott még nem nyíltak ki a virágok, hidd el nem túlzok, érzésben mindenféleképpen... talán azért is, mert magyar földön először láttam ilyen lenyűgöző látványt és kedves emléktárgyakat, amik egytől-egyig visszatükrözték ennek a csoda növénynek a szépségét, gyógyító erejét... köszönet ezért, hogy beleszagolhattam az igazi tihanyi levendula illatába Katikának és férjének külön, akik 9 éve vigyázznak a hagyományt őrző mezőn és óvják... kedvesen kínálják a termékeket, megmutatják, hogy a sétautakat a réten hol lehet megtalálni, ahonnan közelről fotózható az összes virág... és talán utóljára az elbeszélésük szerint, mint ahogy látható együtt hárman a lenti képen... remélem azért jövőre is találkozunk és még sok-sok éven át... én meg örültem, hogy aratás előtt még elkaptam ezt a pillanatot...

#ilonabarnabiphotonews

 

... visszakanyarodtam a komp felé, szerencsémre nem kellett sokat várnom... a jegy vásárláskor óvatosan megkérdeztem, hogy van-e nyugdíjas kedvezmény és tudod miért, mert Franciaországban ilyen nincs a tömeg közlekedésért mindenki teljes árat fizet... kicsit meglepődtem a válaszon, mert képzeld el, hogy volt, igaz nem nagyon sok az eltérés összegben, de arra jó, hogy ettől mosolygós lett a kedvem... sajnos az átkelés egy röpke pillanat alatt elillant, nagyon gyorsnak tűnt, mintha régen ez hosszabb lett volna, legalábbis emlékeimben biztosan... és máris a Táncsics utca végén álltam a stégen Zamárdiban... most itt nem túlzok bűzlött a Balaton vize és olyan zavaros volt, hogy még a lábamat sem mertem megmártani... néhány héttel ezelőtt Ville de Saint-Tropez Plage des Salin tengerpartján éreztem hasonló undorító szagot... tudom, tudom ott is azt mondták, hogy ez normális, de valójában nem az... sőt az úszómester, aki felügyelte a rendet, nem is érezte ezt a szagot, legalábbis ezt mondta nekem hangosan nevetve és kacsintott egyet... az is lehet, hogy ezt én képzeltem be magamnak, csak a nap sütött a szemébe... tudod nem jellemző rám, hogy szó nélkül hagyom az ehhez hasonlókat, mert akkor az nem is én lennék... hangosan kell kimondani azt, amin változtatni szeretnénk, azt már megtanultam... hát én ilyenkor elég hangos szoktam lenni... remélem tesznek is annak érdekében az illetékesek, hogy ez ne legyen végleges... 

... nem is gondoltam volna, hogy a SMART-omnak ilyen nagy sikere lesz... főleg a gyerekeken láttam, mindegyik szerette volna hazavinni... rángatták az anyjuk fürdőruháját és hangosan kérlelték, hogy: 

- Anyu én is szeretnék egy ilyent... - gondolom a mérete miatt, na meg a nyitott tető is nyomott ezen egyet, mert tényleg egy cukorfalat... egy fiatal srác Borsodi dobozos sörrel a kezében álldogált egyik-lábáról a másikra épp a kocsim mellett és a szája körbeért a fején, annyira vigyorgott rám... várta, hogy megszólítom, de ekkorra már kicsit elfáradtam és ehhez nem volt kedvem... különben biztos nagy kaland lett volna, neki tutira... addigra már megéheztem, gondoltam eszem egyet a régi megszokott helyen a büfében az utca elején... annak idején a Bátyámmal voltam ott, írtam is neki egy sms-t, hogy itt vagyok ugorjon át egy italra... valamiért nem reagált, nem kaptam választ, úgy hogy ez kimaradt... a Patkó Büfé pultja előtt töprengtem, hogy mi legyen az áldozat... végül is a véres, májas hurkát választottam, de erről most nem regélnék sokat, mert nem szeretném a büszke hurkamestert megbántani, aki már 2015. óta  uralja a terepet és saját kezűleg készíti a hurkáját... itt most az elmondására hagyatkoztam..,

- ... hogy ezelőtt milyen volt fogalmam sincs, én azóta vagyok itt... - ezt kaptam válaszul a kérdésemre... hát eléggé pökhendinek sikeredett... én meg közben egyre kisebb lettem, próbáltam meghúzni magam... mert ugye meg mertem kérdezni, hogy a hurka olyan finom-e, mint évekkel ezelőtt volt... jó szándékból ez most csupán egy javaslat tőlem, de az igazság az, hogy én a véres hurkát vérrel és szegfűborssal megbolondítva, a májasat majorannával és a bőrét ropogósan szeretem... még gyerekkoromban Jászfényszarun a Nagyapám és Nagymamám hagyománya, szájíze szerint, amit mai napig sem tudtam elfelejteni olyan nagyon finom volt... de az Ő hurkájából bocs, de többet nem kérnék az biztos... úgy hallottam sajnos később, hogy a helyiek is elkerülik rendesen...  a kenyér, ami úgy tűnt házilag készült, de még gyakorolnia kell a péknek, úgy mint nekem, ezt tapasztalatból tudom... a szagáról, mert illata az nem volt nem igazán volt aznapi, inkább mélyhűtöttnek tűnt... a punnyadt kovászos uborka sem volt az igazi, pedig aztán ahhoz nem kell nagy tudomány, elég a víz, só, kapor, talán néhány fokhagymagerezd, ahogy Nagyim csinálta annak idején és a végén a tetejére rábiggyesztett egy szelet kovászos kenyeret,  majd 3 napig hagyta a napon...máris kész volt az isteni, igazi kovászos uborka... a lángost kihagytam, mert az csak Termelői Piackor kapható és az másnap volt esedékes, de az is mértékkel... így javasolt időben érkezni, de az mikor van, arra választ nem kapott, az hölgy aki tört magyarsággal visszafogott udvarisságal kérdezte mellettem... sajnos így utólag már késő bánat, de a balatoni keszegről lebeszéltek vagyis elbizonytalanítottak, mert nagy és drága kb 4200 egy darab és fél kiló minimum, na ezt kórusban mondták szinte egyszerre az ott dolgozók, a megkérdőjelezett tisztaságú sütödében... erre, a válasz kicsúszott a számból:

- húúúhaaa, azért már halat is lehet kapni... láttam az arcokon a ledöbbenést, ezért most itt egy kis magyarázattal tartozom van egy olyan érzésem, mert különben nem egyértelmű és az gondolható, hogy  megjátszom az eszem, ezért most belemerülök a részletekbe... Saint-Tropez puccos és főleg luxus övezetként nyilvántartott BB halászfalujában, ahol igazán nem olcsó az élet, ha nem ismered jól az őslakók életformáját őszintén mondhatóm, még drágább... viszont, a hasonló kategóriába sorolható étkezőnél vagy mondjuk magyarosan büfénél a Le Traiteur de l'Auberge des Maures halai és egyéb finomságai jóval kedvezőbb áron kaphatóak, mint Balaton Zamárdi Felső büféjében...  a hurka, ami kiváló negyed áron, csak úgy halkan mondom... és azt is, hogy a szakács Michelin*... (itt most zárójelben tettem, hogy a hurka is annyiba került, ez utólag derült ki fizetéskor, mint a keszeg került volna... és hiába sajnálkoztam késő bánat, hogy talán mégis csak jobb választás lett volna a "balatoni keszeg", ami persze sosem látta a környék vizét, ezt megsúgták nekem... így kénytelen voltam megbirkózni a hurkáimmal, ami kemény harc volt őszintén mondhatom, de nem hagytam magam... tudod minden egyes falat után azt reméltem, hogy tévedek és a következő biztosan finomabb lesz, hát nem volt az... a főnök megértően bólogatott a fizetésnél, de azt gondolom, hogy ezt másképpen kellett volna intéznie, de látszatra az akarat megvolt, ami ebben az esetben nem nyújtott vígaszt...)... különben bocs, hogy megjegyeztem a Michelin*, de azt olvastam ott, hogy a tavalyi év büfé győztese a Balaton környékén, ez a büfé volt... hát van egy olyan érzésem, hogy a "csókos" haver lehetett, aki elbírálta ezt... viszont, a Dreher citromos a háromnegyedig kitöltött pohárban, na ne gondold, hogy csordultig, az már nem járt nekem... végülis ezt elfogadtam, mert eléggé kukacoskodtam, szóval az kiváló volt és kellemes hideg... külön köszönet a csinos pultos csajszinak, mert Ő ajánlotta... ja, amit meg kell még jegyeznem, hogy igazán kerek legyen ez a hurkás történetem, hogy a mustár mennyisége, amit a Főnök látványosan rányomott két hatalmas evőkanállal a papír tálkára a két hurka mellé, az megtette a hatását utólag... igaz a másodiknál kicsit hezitált érezhetően és rám nézett, hogy figyelem-e, de megérdemeltem végülis úgy döntött és kivételesen nagyvonalú lesz vagy talán ezzel akarta az egyre kínosabb helyzetet fellazítani még az is lehet... végül ennek köszönhetően a tégla érzet kioldódott a gyomromban, igaz nem rögtön vacsora után, kellett várnom egy darabig... most megint előttem a kép, kicsit tétovázva a hurkákkal megtömött műanyag piros tálcámmal bevonulok a kerthelyiségbe... körülnéztem és azt hittem alaposan átgondoltam, hogy hová üljek le... volt bőven hely vacsora időben, mert szinte üres volt, de nem én lennék, ha nem a WC-vel szembeni fapados asztalnál foglaltam volna helyet... ez nem tűnt fel mindaddig, míg egy férfi fel nem hívta erre a figyelmem... na, ezen már ki sem borultam, csak mosolyogtam magamban... majd  pozíciót váltottam és tovább turkáltam a hurkáimat... közben arra gondoltam, hogy nem nagy trükk és sok pénz kellene ahhoz, hogy egy paraván virágokkal feloldaná ezt az étterem közepén lévő klozet hangulatot... végezetül kikapartam a kukába a tálcámról a maradékot és a felette lévő polcra helyeztem, úgy mint az előttem lévő... láthatod felvettem a helyi szokásokat rögvest, gyerekkoromban utóljára a menzán volt ilyen, de az bizony nem tegnap volt és egy másik korszakban, rendszerben... azt nem mondanám, hogy sokszor megismételném és nemcsak azért, mert nem nyújtott kulináris élményt... egy biztos, hogy tanulságos volt...

 

... ezután a kaland után, kicsit elbizonytalanodtam, hogy ki merjem-e próbálni a néhány házzal feljebb lévő fagyizót... vajon az olyan-e, mint régen volt még talán 2018. környékén, de végül is úgy döntöttem, hogy bátor leszek... most utólag, milyen jól tettem, mert igazi kulináris élmény volt a Hirschmann fagyi Zamárdi Város Táncsics utcájában...

 

#ilonabarnabiphotonews

... nagyon tetszett fekete-fehér régi fotó felkasírozva a falra még az eredeteket jelképezte a tulajdonosról, aki megálmodta ezt a finom fagyi élményt... fiatal fagyikimérő leány és fiú mesélte a történetet kedvesen, mivel kétszer is kipróbáltam, nem bírtam betelni a málna fagyival, az igazán fenséges volt és a tömeg eloszlott akkora volt idő erre a szösszenetre... köszönöm! ...  örömmel közlöm, hogy 5* megjelöléssel felkerült a "Google Helyi Idegenvezető" weboldalamra az Eau de Tihany illatával együtt!

#ilonabarnabiphotonews

 

#ilonabarnabiphotonews

©BIPH'ART * BLACK&WHITE PHOTOGRAPHY * #ilonabarnabiphotonews

 

BIPH'ART 

web: barna-ilona.wix.com/biphoto

BiphotoNews Ilona Barna Black&White Photography Sublime Portrait Photography

©BIPH'ART * BLACK&WHITE PHOTOGRAPHY * #ilonabarnabiphotonews

BIPH'ART
p.s... minden fotóm mögött az érzelem, ami abban a percben uralkodik nemcsak a modell szívében, hanem az enyémben is...

 

©RAVNI CROATIA ISTRIA * HORVÁTORSZÁG TENGERPART, NYARALÁS A LEGJOBB ÁRON * APARTMENT NADA ...

 

p.s... csak 5h autóval és máris Ravni csodálatos, kék színű tengerpartján találhatod magad... ha időben foglalsz helyet akkor még szerencséd van augusztus 26-tól a tengerre panorámás, négy személynek is kényelmes modern, teraszos lakásban... (80€/Éjszaka)  ...több info itt: https://viktor-hegyessy.wixsite.com/apartmentnada... #appartmentNada #Ravni #Istria #Croatia

©55. Kékszalag vitorlázó verseny holnap kezdődik, addig is visszatekintés az 54. Kékszalagra (Megnézheted élőben itt!)

 

Élőben itt megnézheted!  

Kékszalag pálya: Balatonfüred – Kenese – Siófok – Keszthely – Balatonfüred, Táv hossza légvonalban: 155 km, Versenyidő: maximum 48 óra,

Kezdetek:

1934 július 27. – 21 résztvevő hajó

Első győztes: Rabonbán I., 30-as Cirkáló, kormányos dr. Ugron Gábor

 

Fehér szalag vitorlázóverseny Balaton

 

SAINT-TROPEZ * sailing race * mood * 70th Rolex Giraglia regatta competition (#ilonabarnabiphotonews)

p.s...

70th Rolex Giraglia 

regatta verseny Saint-Tropez öblében egy kihívás nemcsak a versenyzőknek, hanem az összes résztvevőknek... a Rose des Vente 2 köszönhetően a BIPHOTONEWS karnyújtásnyira volt a célba érő vitorlázó versenyzőktől... ezért nagy köszönet, hatalmas élmény volt... napjainkat, a kihagyhatatlan régi halászfalut tükröző pillanatok tették még hangulatosabbá... Bienvenue * Dobrodosli * Üdv * Welcome BIPHOTONEWS Photography Budapest-Saint Tropez since 2006 Official website: http://barna-Ilona.wix.com/biphoto Download Pro.Photos by Alamy : https://www.alamy.com/portfolio/ilonabarnabiphotonews Gifts : BIPHOTO.redbubble.com

©FIRST EVER SOLO CONCERT IN SO. CALIFORNIA July 14 2023 #matteobocelli

 

#matteoboccelli

A Night With Matteo

JOIN MATTEO FOR HIS FIRST EVER HEADLINE TOUR! TICKETS AVAILABLE NOW!

 

VIP SOUNDCHECK EXPERIENCE

 

Matteo is offering concert-goers the exclusive opportunity to join him at his soundcheck before the show. Tickets are strictly limited to 50 per show and must be purchased with a show ticket.*

 
What’s included:
 

• 1. Soundcheck – get access to watch Matteo’s pre-show soundcheck.
• 2. VIP Laminate – a beautiful commemorative item that you will receive on arrival at the venue. The laminate grants you access to the soundcheck and makes a wonderful keepsake of your experience.
• 3. Photo opportunity with Matteo.

 

All aspects of the package take place prior to the show. See you there

*

Egy éjszaka Matteóval

CSATLAKOZZ A MATTEO-HOZ AZ ELSŐ HEADLINE TÚRÁJÁRA! JEGYEK MÁR KAPHATÓK! 

VIP SOUNDCHECK ÉLMÉNY 

Matteo exkluzív lehetőséget kínál a koncertlátogatóknak, hogy csatlakozzanak hozzá a koncert előtti soundcheck-en. A jegyek szigorúan korlátozva vannak előadásonként 50 darabban és előadásonként kell megvásárolni.* 

Amit tartalmaz:

 1. Soundcheck – hozzáférést kaphat Matteo előadás előtti soundcheckjének megtekintéséhez.

2. VIP laminátum – egy gyönyörű emléktárgy, amelyet a helyszínre érkezéskor kapsz. A laminált anyag hozzáférést biztosít a soundcheck-hez és csodálatos emlékként szolgál az élményeidhez.

3. Fényképezési lehetőség Matteóval.

 Ott találkozunk!

#matteoboccelli

©OpenArt 2024 Rome* Ágnes, Ági Szlávy painter, famous acrobat *

 Premiati24

Gli artisti premiati

Sezione Pittura

Premio OpenArt 2024

Menzione speciale è stata consegnata per la pittura titolata "Cascate delle Camelie"

L'espirazione ho preso dallle meraviglioso fiori di Stresa, che mi incantavano e mi facevano sentire quella energia che dice che ti devo riuscire a mettere sulla tela, l'emozione che mi danno questi fiori meravigliosi, che danzando cascavano a terra formando un tappeto color fucsia spingendomi per esprimere la mia 'Cascata delle Camelie'.

Vorrei ringraziare infinitamente il sostegno e il coraggiamento del mio grande amore della vita è Gianluca Morabito della galleria che mi ha dato la possibilità di partecipare è Ilona Inci Barna che è un'amica di cuore

*

Premio OpenArt 2024

Külön említést tettek a "Camelia vízesések" című festményről

Stresa csodálatos virágaiból merítettem az ihletet, mely elvarázsolt, és éreztem azt az energiát, ami azt mondja, hogy fel kell tudnom venni a vászonra, az érzelmet, amit ezek a csodálatos virágok adnak, mely fukszia színű szőnyeget formálva táncol a földig arra kényszerít, hogy kifejezzem a 'Kaméliák vízesését'.

Végtelenül szeretném megköszönni életem nagy szerelmének, Gianluca Morabito támogatását és biztatását a galériából, aki lehetőséget adott a részvételre.  Külön köszenet Ilona Inci Barna jó barátomnak.

*

Ágnes, Ági Szlávy Painter, Famous acrobat // OpenArt 2024 Rome

"Cascate delle Camelie"

 *

Roma, alla Biblioteca Angelica torna il premio OpenArt

Martedì 16 gennaio, esposte più di 40 opere.

 

ÁGNES, ÁGI SZLÁVY // SZLÁVI ÁGI 
magyar akrobata 60 év felett is csodaszép ... művészi tehetségét kibontakoztatta Stresa gyönyörű városában és vászonra festette belső különleges, titkos világát, ami kiállításra került az "OpenArt" 2024 Rómában. (forrás!)

Szlávi Ági magyar akrobata 60 év felett, nemcsak csodaszép, de tehetséges festő is... OpenArt 2024 Róma...

Premiati24

Gli artisti premiati

Sezione Pittura

*

Szlávi Ági magyar akrobata, festőművész Stresa, Italy

Stresa, Italy

*

Martedì 16 gennaio presso la Biblioteca Angelica di Roma, si svolgerà la XXI edizione del premio OpenArt.

Le sezioni del premio OpenArt 2024 sono : pittura, scultura e fotografia ed all’interno della prestigiosa sala della Biblioteca Angelica verranno esposte più di 40 opere.

Artisti partecipanti : Volha Baidalava,  Marco Bedoni, Tiziana Belli, Alessandro Bertoldi, Giuseppina Bianchini, Iolanda Bocelli, Elena Borchia, Barbara Busetto, Rosanna Carlini, Francesca Cervelli, Florentina Ciobanu, Felicia Curci, Paolo Dallorto, Beatrice Dell’Acqua, Claudio Detto, Silvia Donati  (SIDoArt), Cindi Emond, Erberto Felici, Edoardo Formica, Antonio Fortucci, Angelica Fortuzzi,Gianluca Ghezzi, Giorgio Grimaldi, Milica Grujic, Anna Barbara Hypiak, Lata Katarzyna, Fiorella Tosca Larajam, Natalia Loddo, Carla Lupi, Cristina Majorana, Giacomo Minella, Davide Molina, Stefania Mularoni, Elena Napoli, Roberto Pucci, Rana Sayegh, Manuela Scannavini, Alberto Siesto, Tamashi, Jessica Tomasoni, Tiziana Tripodi, Massimiliano Tulliani, Ilaria Valenzi, Daria Velikaya, Angelica Vittone, Valeria Wendler, Marina Zanello, Ana Virginia Zapata, Agnes Agi Szlavy.

OpenArt ha esordito presso le Sale del Bramante per poi trasferirsi per qualche anno al Teatro dei Dioscuri al Quirinale ed infine trovare la sua definita casa presso la Biblioteca Angelica.

Tutti spazi prestigiosi, molti sono stati gli artisti che nel corso dei 21 anni di esposizione, hanno presentato le loro opere.

L’obbiettivo del premio OpenArt è quello di offrire all’artista la possibilità di poter esporre in uno spazio prestigioso nel centro di Roma.

Anche in questa edizione, si è pensato di ospitare all’interno del catalogo generale del premio, una poesia di Marco Corsi. 

“ Maggio “

 Ti trovo ancora

A spiare tra le viole di Maggio,

mi ammalerò

della tua eternità

tra le pieghe di un tramonto

assorti ad ascoltare

La mostra resterà aperta nei seguenti giorni :

16 gennaio 2024 : 10:30 – 18:00

17 gennaio 2024 : 10:30 – 18:00

18 gennaio 2024 : 10:30 – 18:00

19 gennaio 2024 : 10:30 – 18:00 ( Premiazione ore 16:00 )

INGRESSO LIBERO

*

©Azonnal szörnyethalhattak a Titán búvárhajó utasai*Az ATV Start vendége Vígh János ipari búvár oktató.

 

Az ATV Start vendége Vígh János ipari búvár oktató.

 Itt olvasható a teljes történet!

 

 

 

Ezt feltétlen!