Az első diótörők a 17. században keltek életre Németországban, tulajdonképpen innen indul minden. Mivel ezek a kézzel készült, festett figurák a folklór részét képezték, mélyebb jelentést is tulajdonítottak nekik. A német kultúrkörben ezek nemcsak diótörésre alkalmas háztartási kellékek, hanem mágikus erejű tárgyak is voltak. A bábukraa szerencse szimbólumaiként tekintettek, akik védelmezik a családot, és elűzik a gonosz szellemeket. Épp ezért gyakran adták őket ajándékba – olykor a karácsonyfa alá is bekerültek.
A strázsáló katonák hada a 19. században hódította meg Európát, a „diótörők atyja”, Friedrich Wilhelm Füchtner 1872-ben kezdte meg a ma is ismert design sorozatgyártását seiffeni műhelyében. A dekoratív diótörőbabák tengerentúli népszerűségét mégsem a kereskedelmi forgalomba kerülés hozta meg. Elterjedésükhöz nagyban hozzájárultak a második világháborús, németországi szolgálatukból hazatérő amerikai katonák, akik szuvenírként vitték magukkal a színes hadsereg apró tagjait.
Ezt követte Csajkovszkij Diótörőjének amerikai bemutatóinakosztatlan sikere, amely szintén nagyot lendített a bábuk ismertségén: a balett megtekintése rövidesen ünnepi tradícióvá, a karácsonyi készülődés elengedhetetlen részévé vált. A diótörő figurák tehát a nyugati kultúra karácsonyi dísztárgyaivá váltak, örök dicsőségüket az 1995-ös alapítású Washington állambeli Diótörő Múzeum ( Nutcracker Museum, www.nutcrackermuseum.com ) szentségesítette a kiállított 6000 darabból álló különleges gyűjteménnyel.
Manapság a modern gyártású, hagyományos formákat idéző diótörők – elődjeikkel ellentétben – főként dekorációs célokat szolgálnak. Egy valamiben azért verhetetlenek: élénk színeikkel, tiszteletet parancsoló testtartásukkal, peckesre pödört bajszukkal magukra vonzzák a tekintetet. (forrás!)
Karácsonyi Kellékek Otthon elkészítése katt.ide
