... sorsod a kezedben sorozatomból ...
... amikor "lefagyasztottam" ezt a pillanatot, csak a tájat akartam... a béke, szeretet, harmónia szigetét, amit megálmodott Sógorom, a "géniusz" és a Nővérem ragaszkodása, szerete követte a megvalósításban...kinagyítva a fotót itthon vettem észre, hogy ez sokkal több annál... egy időutázás!... hirtelen azt hittem, hogy őket látom vissza akkor, a "DIMENZIÓ" játéka ez... Ők tekintenek vissza rám, mint annak idején, amikor rátaláltak erre az 'ÉDENRE'!...
 |
| 'ÉDEN2017'. IDŐUTAZÁS © BIPHOTO |
"EGY ÖNFENNTARTÓ SZIGET A FŐVÁROS KÖZELÉBEN, EGY ÉLETMŰ, AZ "ÉDEN" MEGTEREMTÉSE A HATÁRTALAN MÉLYSÉGEKBŐL"
... Once upon a time... egyszer volt hol, nem volt... sok-sok évvel ezelőtt, amikor csalódottságában, hitét veszítve a városi kirakat fényében ragyogó, de mögötte sötét ármány lappangó életformát megunva... I. P.Miklós., az én sógorom, aki a hozott és felvett tudásával, ami kinőtte korszakát jóval.., gondolt egyet és kicsi családját összecsomagolta elhagyta a város zaját, a nyűzsgő kapzsiságot... gyermekeinek egy szebb jövőt akart, tiszta önzetlen alapokra téve...Budapest szívétől, a fővárostól pár kilométerre rátalált egy völgyre, ahol csörgedező patak, kicsi, rozoga házikó, nem nyújtott igazán komfortott, de menedéket, megnyugvást, biztonságot annál inkább! .., majd később gyermekeivel közösen megteremtették, azok családi fészkeit is... Ő mindig azt segítve, mellé állva, aki épp jobban rászorult erre!... úgy gondolva, hogy egyformán osztotta meg közöttük, még életében azt, amit Ő megteremtett... emlékszem, egyszer én is átélelhettem ezt az igazi, családi biztonság érzetét, akkor még 7 éves kisfiammal Viktorral, míg élek sosem feledem és hálás vagyok érte! köszönöm! ... Vannak évek, hogy nem járok arra, de amikor megint ottvagyok, úgy érzem tegnap váltunk el és a beszélgetéseink onnan folytatódnak, ahol abbahagytuk azt ... végig hallgatva újabbnál-újabb találmányait, amit már csak magának tart meg, mert sosem talált igazán kiutat arra, hogy azok a nagy világ felé megfelelően legyenek közvetítve és váljanak hasznossá az emberiség számára... sok ember megfordult, hogy majd segítik, de valahol mindig elakadt, csak később évek múlva jelentek meg azok, más névek alatt, másnak adva hírnevet ..., de Ő ezzel nem törődött sosem, elég volt a tudat, hogy az, az Ő elméjéből pattant ki ... most is, mint úgy általában körbejártuk a birtokat, ami már hatalmas lett, ahhoz képest, ahogy kezdődött... kúriák kicsinosítva, modernizálva... de igazi vidéki hangulatát híven megőrizték a völgy mélyén, erdő, mező körülötte, ahol a biokert visszavarázsolta a gyermekkoromból ismert ízeket, illatokat a nővérem szorgos kezeinek köszönhetően..., sok-sok kicsi állat kecskék, libák, tyúkok, cicák, kutyák, mindegyiket külön-külön saját nevén becézgetve, szeretgetve, igazi családtagok lettek és kihalásos alapon, elöregedve hagyják el a birtokot, költöznek át egy másik dimenzióba... hasonló lehet, mint ez, de az egy új, megfoghatatlan "csodaország", ami ott lapul minden ember féltve őrzött reményei között...
