... már messziről észrevettem, ahogy apró piciket lépdelve, bottal segítette haladását, látszott, hogy nagy erőfeszítésébe kerül minden egyes lépés... megható volt az igyekezete és egyben szívszorító... gyönyörű naplemente előtti fények körülötte ... fényképezőgéppel a kezemben, csak álltam és kattintgattam... szerettem ezeket a pillanatokat, eszembe juttatta Anyum... a hosszú évek alatt meghajló hát árnyáka a móló kövein hosszan elnyúltak ezen a napon, március idusán ... tipegve lassan mellém ért... először gondolatban elhesegettem, hogy nem szólítom le, de valami azt súgta ne menjek, csak úgy el emellett a kedvességet sugárzó idős hölgy mellett... megszólítottam, fejét lassan felhajtotta felém és belenézett a szemembe, hogy vajon ki lehetek...? kicsi meglepődés volt a tekintetében, de nem volt elutasító, így bátrabban folytattam, de valahogy most nem jut eszembe, hogy mi volt az első mondatom, de azt vettem észre, hogy beszélgetünk és öröm bujkált a szemében a szemüvege mögött... mindig itt lakott a kikötőben, már az apja is.., Ő annak a házában lakik nem is tudja mióta olyan régen és elmosolyodott ... majd karját felemelte és mutatott a kikötő vége felé... megkérdezte, hogy turista vagyok-e ... mondtam, hogy itt lakom a kikötő másik végében, sokat vagyok itt, szeretek itt élni 1981. óta és fotográfus vagyok, bemutatkoztunk egymásnak... megkértem engedje meg, hogy lefotózzam... erre azt mondta, hogy öreg Ő már ehhez... erre én, de olyan aranyosnak tetszik lenni én ezt megörökíteném ... jó, akkor nem bánom és kedvesen nézett a lencsébe, mint annak idején Anyum... megmutatnám, hogy milyen lett.., de Ő azt mondta, hogy sajnos ezzel a szemüvegével nem látja... mondtam, hogy holnap is kijövök ebben az időben és akkor hozza magával a másikat, amivel jól látja majd a fotót, mert igazán szép lett ... megsímogattam a karját, szép napot kívánva elköszöntünk egymástól... már elhaladtam egy pár lépést, mikor azt hallom a hátam mögött, hogy "merci beaucoup" ... megfordultam... addig néztem utána, míg lassan eltűnik a sarkon... kicsit elpityeredtem előtörtek az emlékek... lehajtott fejjel sétáltam tovább, amikor megpillantottam a földön cotto kövekből egy nagy szívet ... ezt az üzenetet kaptam... én is csak azt tudtam akkor ott mondani, hogy "nagyon köszöm... merci beaucoup" ...
 |
| Port de St Tropez idős hölgy délutáni sétája © BIPHOTO |
 |
| Port de St Tropez idős hölgy délutáni sétája © BIPHOTO |
 |
| Port de St Tropez idős hölgy délutáni sétája © BIPHOTO |
 |
| Port de St Tropez idős hölgy délutáni sétája © BIPHOTO |
 |
| Port de St Tropez idős hölgy délutáni sétája © BIPHOTO |
 |
| Port de St Tropez idős hölgy délutáni sétája © BIPHOTO |
 |
| Port de St Tropez idős hölgy délutáni sétája © BIPHOTO |
 |
| Port de St Tropez idős hölgy délutáni sétája © BIPHOTO |
 |
| Port de St Tropez idős hölgy délutáni sétája © BIPHOTO |
 |
| Port de St Tropez idős hölgy délutáni sétája © BIPHOTO |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése