... az elhatalmasodott sötétség árnyai alatt ...
...Éjfél után értünk a Croisette Sétányára Nizzából jövet ... meglepően sokan voltak az utcán, kávézókban is nagy volt az élet a hét első éjszakáján... már többször jártam errefelé ebben az időszakban, de ez most meglepő és szokatlan volt még nekem is... megálltunk a kocsival, hogy sétáljunk egyet, mert előtte Nizzában kicsit sokat vacsoráztunk, gondoltuk nem árthat egy kis gyaloglás... másrészt kíváncsiak is voltunk, hogy mi lehet ennek a nagy pezsgésnek az oka ... Carlton Hoteltől balra vettük az irányt, most így utólag nem is értettük miért, pedig jobbra láttuk a jól öltözött embereket, akiket megszoktunk arrafelé, de biztosan meg kellett a másikat is tapasztalni, amivel szembesültünk ... közben én elővettem a fényképezőgépet, mert már érezhető volt a 69. Cannes Film Fesztiválra a készülédés, gondoltam elkapok egy-két pillanatot... közben észre sem vettem, hogy megváltozott szinte egyik pillanatról a másikra az utca hangulata, így utólag Miami-ban tapasztaltam ezt, amikor egy fejfordítással "besötétedett" és félelmetéssé vált minden körülöttünk, mint később kiderült, jogosan! Mosit itt is egymásra néztünk "déjávű" bevillant és szinte egyszerre tettük fel a kérdést:
- Te is azt látod, amit Én ..?!? ... a nők lábméretének semmi köze nincs, a cipő méretéhez ... ?!?!
... ez az ami elsőként feltünt, jót nevettünk ezen!... hát jól láttuk és én nem vagyok semmi rossznak-jónak az elrontója, de ez így ennyire "sűrű" formában nem emeli a színvonalát ennek a gyönyörő helynek az biztos, sőt félelmetesnek tűnt!... nem tudott olyan ember elsuhanni a sétálók, majd kissebb csoportokba tömörülők mellett, hogy ne lett volna leszóllítva...
... gyorsan írányt váltottunk .., ahol biztonságosabbnak tünt a hely, de már a kedvünk elment a sétálástól... azért elkaptam egy-két hangulatot a másik részen is ...
