 | ||
| Valensole, Provence mélyén 2018. jul. - 2020. jun. France p.s... fotóimon egy kattintással itt pontosan látható, hogy milyen volt néhány évvel ezelőtt Valensole környékén a levendulamező (2018. július, 2020. június).... akkor lenyűgözött, nem akartam elválni ettől a helytől, szinte földbe gyökerezett a lábam... olyan volt, mint egy lila színű hullámzó tenger és felette a bárányfelhős ég mesébe illő... 2020. júniusában, még nem nyíltak ki a virágok, de a zöldellő levendula sorok katonásan sorakoztak egymás mellett, még így is különleges volt... akkor tanultam meg, hogy csak a júliusi napfény csalogatja elő a lila szirmokat és illatuk beteríti a levegőt a környéken, lélekben nyugtató hatása mindenkire hat... ...2023. júniusában, néhány nappal ezelőtt, már nem tudtam neked megmutatni, ezt a látványt... én most már úgy gondolom, hogy ajándékba kaptam a természettől ezt akkor és hálásan köszönöm... nem akartam elhinni, hogy nyoma sem volt szinte annak, mintha ellepte volna a köd, ahogy Dédikém mondta annak idején, ha valami megváltozott és nem volt ott a helyén...azért mi lelkesen kerestük, így nem is csodálkoztunk azon, hogy ellenkező irányba haladtunk egy rövid ideig, de egy sugallatra megfordultunk és végre megláttam a Levendula Házat... sajnos épp bezárt, de a portfoliomban látható, mert mikor ottjártam először egyenként lefotóztam... gondoltam jó lesz ez még valamire... igaz kértem engedélyt, de a tulajdonos a végén csak annyit jegyzett, meg, hogy nem gondolta volna,hogy ennyit bajlódok majd ezzel és sorbaveszem az egészet...arzenál mennyiségű provence termékeit gondosan lefagyasztottam a jövő nemzedékének... ház körül a levendulamezők eltűntek... igaz, volt néhány parcella kicsi palántával beültetve, de nem túlozták el... többnyire búzamezők, elhanyagolt gazos földterületek uralták a terepet... igazad volt lehet pihentetni a földet, de ez nem annak tűnt nekem, szomorú látvány volt... még szerencse, hogy az Alamy BIPHOTONEWS portfoliomban a régi felvételeim engem igazoltak, hogy ez régen milyen csodálatos volt ...
... Moustiers-Sainte-Marie mészkőszikla oldalában, a 100 legszebb falujába sorolható Franciaországnak, közepén a vizeséssel mozdulatlan maradt ősidők óta, ahogy az utcáin sétáltam előtörtek a régi emlékek... ... a Gorges du Verdon (Verdon-kanyon), Lac de Sainte-Croix (Saint-Croix tó) a smaragd, türkiz zöld vagy azúr kék színe is szinte mozdulatlan... ez egy mesterséges tó, a monda szerint a rengeteg eső betemetett egy falut és azóta ott szunnyad a mélyén... Bauduen, a legkedvesebb falum is ott található a partján strandjaival, hajókölcsönzőivel, éttermeivel... a régi provence falunak, ahogy felértünk a keskeny útján a kilátójába érzésben át tudtuk ölelni az egész tavat, környéket... Sainte-Croix tó szépsége naplementekor felülmúlhatatlan és egyben titokzatos... csodatévő, misztikus hely és hidd el müködik... köszönettel gondolatban elengedtük az évek óta felgyülemlő negatív pillanatokat, majd új erővel, megtisztultan folytattuk nemcsak az ottani utunkat, hanem szabad teret adtunk az új kihívásoknak, kalandoknak... "Az élet szép... tenéked magyarázzam?" A néma levente (1936) Heltai Jenő (1871-1957)(...)Az a gyáva, |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése