St. Tropez a szívem csücske...
A 80'-as években St. Tropez városkában a Cote d'Azúr szívében éltem a családommal. Úgy alakult, hogy tartósan sikerült elhelyezkednem azon a területen, igaz kisebb szünetekkel, de a sorsom mindig visszakanyaradott erre a vidékre. Őszintén úgy érzem, hogy itt vagyok igazán otthon és Budapesten látogató vagyok csupán, ami szülőhazám fővárosa. A turisták, akik pár napra, hetekre érkeznek, igazából nem látnak mást, csak a felszínes életformát, mint egy kirakatot, ami mindig ragyog. Április elejétől elkezdenek csinositani az ottaniak és sürün változtatják, hogy mindig újnak tünjön. Ezek hangulatok és, csak jelképesen mutatják azt, hogy valójában mi is lehet mögötte, milyen lehet arrafelé élni. Szeretem az egyszerű gondolkozású, vidéki embereket, akik ott élnek ősidők óta. Kedvesek, barátságosak. Tavasztól, késő őszig nyüzsög a város szíve a Place des Licée és kikötője. A plage-k megtelnek a napot , tengert imádókkal. Évente kétszer juniusban és szeptemberben megrendezik a vitorlázó versenyt. Ez igazán különleges esemény egy olyan ember számára, aki csak filmeken vagy újságokban látott hasonlót. Senequier és a környező kávézókban széket, asztalt nem lehet üresen találni, ahonnan kényelmesen lehet nézelődni, bekukucskálhatunk a matrózok szorgalmas életébe, hogyan készülnek fel a versenyre. A Place des Licée Petanque, golyójáték helyszíne. Minden délután, ha esik vagy fuj..., a játékosok ellepik a teret. Kedden és szombaton a piac uralja hajtnaltól, délután kettőig. Imádom, idestova már 30 éve mindig ugyan attól a őstermelőtől vásárolok és a minőség nem változott! Mikor meglát már messziről hangosan "Bonjour Madame"-ozik és ajánlja portékáját szeretettel, mellé kanyarítva az elmúlt időszak eseményeivel... Így mindig naprakész vagyok a történésekkel arrafelé is...
 |
| Senequier teraszán ebéd előtti percekben még egy cigi és kávé.., utána irány a legjobb étterem... vagy plage... |
 |
| Séta a városban, a kövek ragyognak és árasztják a nappali meleget |
 |
| Temető mellett erről a helyről belátni az egész kikötőt |
 |
| St. Tropez híres temploma az esti fényben |
 |
| Ivan Hor festőművész barátom mindig szerettel fogadja a vendégeit a saját tulajdonú galériájában |
 |
| A kispiacon mindig lehet rákot és kagylót, osztrigát enni egy pohár helyi roséval leöbliteni ... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése