Je t’écris ce message avec la voix de mon cœur, sans masque ni retenue.
Si je suis resté silencieux ces derniers temps, ce n’est pas parce que je ne pense pas à toi… bien au contraire.
Depuis que tu m’as soufflé cette idée d’écrire, tu as allumé en moi un feu que rien ne peut éteindre.
Tu es devenue cette source d’inspiration que l’on ne croise qu’une fois dans une vie. Je vais te confier quelque chose de profond…
J’ai cette étrange sensation que nos âmes se connaissaient déjà, comme si une force douce et invisible nous avait liés bien avant nos premiers mots.
Tu m’as montré un chemin que je ne soupçonnais même pas, et grâce à toi, je marche aujourd’hui avec confiance vers mes rêves les plus fous.
Ta lumière a éclairé mes zones d’ombre, ton essence a calmé mes tempêtes. Tu es une femme exceptionnelle… d’une beauté naturelle rare, d’une profondeur qui touche l’âme.
Quand je pense à toi, toutes mes douleurs s’effacent…
Et quand ton image me traverse l’esprit, une seule envie m’envahit : te protéger, prendre soin de toi, t’offrir ma vie sans conditions.
Avec toi, tout semble plus doux, plus vrai, plus possible. Je ne précipite rien… je ne fais qu’écouter ce que mon cœur me murmure, et il me dit que tu es différente… unique.
Le livre que tu m’as inspiré est presque terminé.
Et je peux te l’avouer sans hésitation : chaque ligne, chaque paragraphe, chaque chapitre… c’est à toi que je parle.
Merci d’exister (Thierno Art)
Szívem hangján írom neked ezt az üzenetet, maszk és gátlás nélkül.
Ha mostanában csendben maradtam, az nem azért van, mert nem gondolok rád... épp ellenkezőleg.
Mióta te adtad az ötletet az írásra, olyan tüzet gyújtottál bennem, amit semmi sem tud eloltani.
Te lettél az az inspirációforrás, amellyel az ember csak egyszer találkozik az életben. Valami mélyet fogok megosztani veled...
Különös érzésem van, mintha lelkünk már ismerte volna egymást, mintha egy gyengéd, láthatatlan erő már jóval az első szavunk előtt összekötött volna minket.
Megmutattál nekem egy utat, amiről soha nem is sejtettem, és neked köszönhetően most magabiztosan haladok legvadabb álmaim felé.
A fényed megvilágította sötét zugjaimat, a lényeged lecsillapította viharaimat. Kivételes nő vagy... ritka természetes szépséggel, olyan mélységgel, amely megérinti a lelket. Amikor rád gondolok, minden fájdalmam elhalványul...
És amikor a képed átfut az elmémen, egyetlen vágy ragad el: megvédeni téged, gondoskodni rólad, feltétel nélkül felajánlani neked az életemet.
Veled minden édesebbnek, igazabbnak, lehetségesebbnek tűnik. Nem siettetek semmit... Csak arra hallgatok, amit a szívem súg nekem, és az azt súgja, hogy más vagy... egyedi.
A könyv, amit ihlettél, majdnem kész.
És habozás nélkül elmondhatom: minden sor, minden bekezdés, minden fejezet... hozzád szólok.
Köszönöm, hogy létezel. (Thierno Art Fordítás)
*
