VITRAY TAMÁS AZ ÉLŐ LEGENDA
Vitray Tamás a Friderikusz Podcast 28.számának vendége.
A magyar televíziózás legkiemelkedőbb alakja 1958-ban kezdte tévés pályafutását, amelynek több mint 60 éve alatt minden mennyiségi és minőségi rekordot megdöntött: az MTVA archívumában például 4.000 műsorát tartják nyilván, és nemigen volt tévés műfaj és sportág, amelynek ne lett volna részese, összesen 21 téli- és nyári olimpiáról tudósított.
15 könyvet írt, 27 magas rangú kitüntetést kapott, a többi között Kossuth-díjat, 2005-ben.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára volt, és miközben a Magyar Televízió Örökös Tagja, 2009-ben az MTV akkori alelnöke, Medveczky Balázs elbocsátotta a Magyar Televíziótól.
Ez a megismételhetetlen pályafutást összegző beszélgetés egy nappal azt megelőzően kerül nyilvánosságra, hogy Vitray Tamás belép a 90. életévébe. Ebből az alkalomból egy fontos bejelentést is tesz.
Isten éltesse Vitrayt sokáig, erőben, egészségben! (forrás!)p.s... Nagyikám a futballt imádta, ki nem hagyta volna a mérkőzéséket, ennek következtében zengett a ház, nemcsak Vitray Tamás hangjától... a gólokat az egész utca hallotta... Kicsi gyerek voltam, hat éves talán és egyik nap Nagyapám KÉKES TV-vel jött haza... ez volt az első TV-k egyike a '60-as évek elején, pontosabban 1961-ben, mert akkor volt az első gyártási éve ennek a készüléknek... volt ám nagy öröm, ujjongtunk rendesen, főleg a Nagyikám... a faluban a Tanácsháza után nekünk volt a második, ha jól emlékszem... minden esetre nem volt egy szokványos dolog... mennyire más világ volt ez akkor, szinte hihetetlennek tűnik most visszagondolva, hogy ez is ebben az életemben történt... Nagyapám nem tudta sokáig tétlenül nézni, hogy Nagyikám minden egyes futball mérkőzéskor elindult a faluközpont felé... hatalmas termet képzelj el, legalábbis nekem úgy tűnt akkor, mert kicsi voltam... középen a fal mellett nagy asztal azon a "parányi" TV készülék...tisztes távolságban, előtte sorban székek és falu apraja nagyja türelmetlenül várakozott a foci kezdésére... Nagyim ki nem hagyott volna egyetlen egyet sem, sokszor engem is vitt magával... őszintén bevallom én nem igazán rajongtam a fociért, ez azóta sem sokat változott... akkor, jó volt üldögélni a sok felnőtt között, akik őrjöngtek minden egyes gólnál és hangosan szidalmazták a játékosokat, ha kapu mellé lőtték a labdát... így tanultam én meg a futball szabályait, na nem tudatosan, csak úgy belém ívódott... a riport alatt életre kelt ez a korszakom, ami már szinte feledésbe merült... olyan emlékek villantak be, ami szeretettel, melegséggel ölelt át... köszönöm szépen... jó volt hallgatni egy élő legenda visszaemlékezését, tartalmas, nagyszerű életét, remek riportot... gratulálok Vitray Tamás Születésnapja alkalmából, jó egészséget kívánok! ... és éljen sokáig a Friderikusz Podcast is! Bravo!
