"Amikor előálltam azzal a vallomással, hogy nárcisztikus szociopata vagyok precedenst teremtettem. Ezzel az őszinteséggel elindítottam egy egészen érdekes hullámot. Voltak olyanok, akik ezt értékelték, mert egyébként ezzel kiállni nem olyan divatos. Nem olyan, mint bevallani, például a melegséget. Volt, aki azt mondta, hogy ez a bátor lépés talán más nárcisztikus szociopatákat is arra buzdít, hogy ha nem is „coming outolnak”, de legalább magukba néznek. Ugyanis önmagában az a felismerés, beismerés, hogy az ember ezzel küzd, már az egy nagyon fontos lépés" (forrás!)
"Más narcisztikus szociopatákkal találkoztam és megismertem magam bennük, a viselkedésükben, a viselkedési sablonukban, a gondolkodásukban és a nemlétező érzelmevilágukban" ... – mondta, majd hozzátette, kigyógyulni nem lehet belőle, csak együtt élni lehet vele. A felismeréssel pedig a „betegség” alapvető méregfogát lehet kihúzni. (forrás!)
