 |
| Bor ... mámor... orchídeák Budapesten... ©BIPHOTO |
p.s. ... olyan ez a fotó, mintha egy francia filmből vágtam volna ki ... lehetne a bor, mámor, provence is akár, de nem.., itt készült Budapesten kb egy órával ezelőtt... igaz, nem kevés időmbe került míg a végeredmény szinte tökéletes lett, kicsit küzdenem kellett érte, főleg a masniért, a csomagoló papír az már tényleg szóra sem érdemes, azt úgy a végén szinte hozzám lett vágva, na nem szószerint, hanem stilusban ... de nem bánom, mert köszönöm ezt a fotót, ami most a kedvencem lett egyből! ... szóval visszatérve ... oxigén kevés maradt az üzletben, a virágok elszippantották előlem vagy a kánikula... azt hiszem 2x is kifizettem, de nem bánom, mert ez a kép igen jól sikerült... 
... abból gondolom, hogy csak raktam az ezreseket le az asztalra és úgy látszik többet adtam a kelleténél, mint gondolta és egyet visszaadott... fel sem tünt volna, de ez elgondolkoztatott, de az is lehet, hogy jól fizettem, csak rosszul voltam és így élem meg utólag, akkor bocsánat..., szóval a lényeg az, hogy beszédbe keveredtem megint az ottani dolgozóval az üzletben, lehet, hogy nem kellet volna így utólag, de már nem fogok leszokni erre a rövid időre és megváltoztatni az életem én már, csak ilyen vagyok és maradok... általában így jutok több információhoz, ami a lételemem... azt hittem kedves és figyelmes voltam, mikor megjegyeztem, hogy nem lehet itt könnyü dolgozni napi nyolc órában oxigén nélkül (ezt viccesnek gondoltam!) , de mint később kiderült félreérthető voltam...mentségemre szolgál, hogy nem igazán voltam jól .., itt gondolok az oxigén hiányra... erre Ő javasolta, hogy menjek ki az ajtó elé és szippantsak egyet-kettőt... mondom neki, hogy remélem gyorsan végzünk és el tudok menni időben nem leszek itt rosszul ... nem lehet könnyü itt dolgozni egész nap.., na ezt talán ki kellett volna hagynom.., de már hallom, is hogy mondja halványan, de azért a megvetés ott lapult... : ... - maga nem dolgozott semmit egész életében...? Egy kicsit meglepődtem, hogy jön ez ide... de úgy gondoltam, nem hagyom most az egyszer magam... letettem elé a névjegykártyám, ránézett majd megjegyezte, hogy maga fotós...? ... ráadásul filmre vettem az egész jelenetet ... és már beszélt is egy fotósról, aki utazik a világban és... leirta a kontaktját egy cetli papirra... - mondom, máris megérte, hogy rosszul voltam és beszédbe elegyedtem...
... abból gondolom, hogy csak raktam az ezreseket le az asztalra és úgy látszik többet adtam a kelleténél, mint gondolta és egyet visszaadott... fel sem tünt volna, de ez elgondolkoztatott, de az is lehet, hogy jól fizettem, csak rosszul voltam és így élem meg utólag, akkor bocsánat..., szóval a lényeg az, hogy beszédbe keveredtem megint az ottani dolgozóval az üzletben, lehet, hogy nem kellet volna így utólag, de már nem fogok leszokni erre a rövid időre és megváltoztatni az életem én már, csak ilyen vagyok és maradok... általában így jutok több információhoz, ami a lételemem... azt hittem kedves és figyelmes voltam, mikor megjegyeztem, hogy nem lehet itt könnyü dolgozni napi nyolc órában oxigén nélkül (ezt viccesnek gondoltam!) , de mint később kiderült félreérthető voltam...mentségemre szolgál, hogy nem igazán voltam jól .., itt gondolok az oxigén hiányra... erre Ő javasolta, hogy menjek ki az ajtó elé és szippantsak egyet-kettőt... mondom neki, hogy remélem gyorsan végzünk és el tudok menni időben nem leszek itt rosszul ... nem lehet könnyü itt dolgozni egész nap.., na ezt talán ki kellett volna hagynom.., de már hallom, is hogy mondja halványan, de azért a megvetés ott lapult... : ... - maga nem dolgozott semmit egész életében...? Egy kicsit meglepődtem, hogy jön ez ide... de úgy gondoltam, nem hagyom most az egyszer magam... letettem elé a névjegykártyám, ránézett majd megjegyezte, hogy maga fotós...? ... ráadásul filmre vettem az egész jelenetet ... és már beszélt is egy fotósról, aki utazik a világban és... leirta a kontaktját egy cetli papirra... - mondom, máris megérte, hogy rosszul voltam és beszédbe elegyedtem... 
