BIPHArt * ADS * BIPHOTONEWS EXCLUSIVE * PHOTOGRAPHY

*My creations reflect traces of my photos and imagination, some using artificial intelligence, digital art, acrylic, canvas, paper (mixed media)* @ilonabarnabiphotonews #biphart
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: archive. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: archive. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. szeptember 26., csütörtök

©25. VOILES/VITORLÁZÓ VERSENY PORT DE SAINT-TROPEZ 2024. (ARCHIVE PRO-PHOTOS DOWNLOAD 2014-2023) #ilonabarnabiphotonews

 25.

 
A Les Voiles de Saint-Tropez officiel 25. évfordulójára szeptember 28-tól október 6-ig!
"A Voiles de Saint-Tropez az első vitorlás esemény a Földközi-tenger partján
1999-ben először a Société Nautique de Saint-Tropez (1862 óta tengerészeti klub) szervezte meg – a Voiles de Saint-Tropez ugyanazon a vízi szakaszon gyűjti össze a klasszikus hajókat, amelyek közül néhány több mint száz éves. ultramodern hajók, amelyek a világ legszebb hajói közé tartoznak, eredeti fair play szellemiségüknek megfelelően: „a legjobb regatták a vízen és a legjobb légkör a szárazföldön”
A rendezvényen mintegy 250 hajó vesz részt."
Pro. photos download here !

download pro. photos
Ilona Inci Barna

 *

BIPHOTONEWS YOUTUBE CHANEL

 24e Voiles

 
 *
23e Voiles
 *
22e Voiles
*

20e Voiles
 
 


2016. Voiles

 *

2015. évi Voiles

David de Nardi koncert

 
*
2015. évi Voiles


Több film itt elérhető!

2024. július 28., vasárnap

©ADN 2021-2022 & ADS 2024 ARCHIVE RECORDING* Egy igaz történet a kicsi virágokról...#ilonabarnabiphotonews

 ADS Gallery 

https://youtu.be/WssROW9efFs?si=QC6mSjizJ9XtkMBZ

BIPHArt  


p.s... úgy általában minden fotóm mögött lapul egy igaz történet, ez  sem lett kivétel és tegnap történt (2024. 07. 27.),  de az elején kezdeném. Egy ideje azon dolgozom, hogy az Art Deco News Saint-Tropez művészeti galéria 2021-2022. szezon kiállításairól az archíve felvételeimnek köszönhetően egy rövidfilmet vágjak össze, M Jean ATKATLIAN (1931-2024) alapító, elnök és jó barátom emlékére. Így szeretném a köszönetemet, tiszteletemet leróni. 

Eddig azt hiszem érthető, amit írtam, de nem is én lennék, ha nem történt volna az, ami már egy ideje szinte feledésbe merült vagy talán helyesebben mondva nem igazán foglalkoztatott, az a bizonyos "dimenzió", ami mindenki számára egy talány szinte, hogy vajon tényleg a földi elmúlásunkkal eltűnünk örökre vagy egy újabb út kezdődik... 

...Rövidre fognám a tegnap kora reggel történteket, mint úgy általában kis sétát tettem a kertemben a füvön mezítláb... Szeretem ezt az érzést, ahogy a lában találkozik a földdel és energiája feltölt... Ez meghatározza a jó hangulatomat, erőmet egész napra és közben beszippantom a virágok, növények illatát... Így hajnaltájban minden felerősödik... próbáld ki, ha még nem tetted, ha nincs kerted, akkor keress egy helyet, ami hasonló, hidd el nem fogod megbánni... a séta végén, egy kávé a teraszomon ücsörögve és közben belebambultam az elém táruló látványba a horizontig a város felett és vártam a napfelkeltét... ezt a varázst megtörte, ahogy letekintettem a lábfejemre, amit feltettem a párkányra, hogy kényelmesebb legyen...

 

Amikor megláttam nem fogtam fel, hogy mi az, majd közelebb hajoltam és az egyik lábujjam között egy picinyke virágocskát pillantottam meg... Margarétához hasonló, ahogy a fotón látható pontosan nem tudom a nevét, köszönt vissza rám, szinte lehetett érezni a mosolygását... Rácsodálkoztam és nem akartam hinni a szememnek, bármi beleakadhatott volna... Egy kedves emléket idézett elő, ami 2015-ben történt... A fotót archiváltam felejthetetlen pillanat volt számomra... A történet röviden, Saint-Tropez-tól néhány kilométerre található az Auberge de la Mole étterem, a St Exupéry kastély után, ahonnan egyik nap repülőre ült a Kis Herceg írója és eltűnt... Már ez is misztikus, de visszakanyarodok az étteremre, ha arra jársz feltétlenül be kell térned, ne feledd! Eredeti francia, családi receptekre hagyatkozva megismerheted azokat az ízeket, ami jellemző erre a tájra és az egész országra, igazi gourmand falatok. Bőségesen tálalva, ami után egy kis séta ajánlatos a közeli mezőn...  M Jean ("Mössziőzsan" én így hívtam őt) a kicsi csokrott ott szedte... Kedves pillanat volt, így lefagyasztottam, aminek most nagyon örültem, mert megint visszaigazolást kaptam... azért, mert nem látható, még létezik az a bizonyos, csak a jeleket észre kell venni...

A film itt látható egy kattintással elérhető! click

ADS Nouvelle Vague BIPHArt Collection 2024 webshop itt elérhető

Örök szeretettel: #ilonabarnabiphotonews

2015. La Mole, France * M Jean margarétához hasonló kicsi csokrot tart a kezében BIPHArt



*

 Photographer * BIPHArt
• "My creations reflect traces of my photos and imagination, some using artificial intelligence." @barnainciilona

with love  Barna Ilona

https://youtu.be/WssROW9efFs?si=QC6mSjizJ9XtkMBZ

 


 

 


2024. július 11., csütörtök

©ART DECO NEWS SAINT-TROPEZ 2022 Archive 2.(#ilonabarnabiphotonews)

2019. augusztus 26., hétfő

© ... "AKI NEM ISMERI A MÚLTAT... (archíve!)

„ AKI NEM ISMERI A MÚLTAT, AZ NEM ÉRTHETI A JELENT ÉS NEM TUDJA TERVEZNI A JÖVŐT…”

p.s. ... mint tudjuk nincsenek véletlenek... anélkül, hogy tudatos lett volna, megálltam az egyik hírközlő műsornál... azért nem írom ki pontosan, mert a reklám helye jelen esetben nem itt van... többek között azért, mert ez az oldal politikamentes és szeretném, ha az is maradna... először arra gondoltam, jó lesz háttérhangnak, könnyebben megy a fotóim rendszerezése, archiválása... majd ismerős arcok felkeltették a kíváncsiságomat és rátapadt tekintetem a Macbookom monitorjára... hallgattam nyilatkozatukat a múltról, emberekről, politikai helyzetekről... néztem meglepődve fiatal kori fotóikat...  furcsa érzés volt ez a visszaemlékezés, ami előhozta személyes élményeimet abból a korszakból... most is kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy három évenként lehetett külföldre utazni... ezt azért emelem ki az akkori "világomból", mert vicc kategórianak tűnik ma, ha belegondolunk a mostani határtalan lehetőségek sorozatába... így utólag visszagondolva "ösztönösen" ugrottam át akkor a "léceket"... az akadályokat nem vettem komolyan vagy helyesebben szólva, nem érzékeltem úgy ahogy valóságban történtek... talán azért is sikerült "kiválnom"... most így visszagondolva jó, hogy ennyit változott, fejlődött körülöttünk a "LÉT" ... ennyi év távlatából úgy tűnik, hogy talán egy előző életemben történt vagy inkább egy fictio... számomra legalábbis az marad... van egy olyan érzésem, hogy a fenti mondás nem állja a helyét igazán, de nem vagyunk egyformák... szerencsére...












Download