A Keleti pályaudvar után a második legforgalmasabb budapesti vasútállomás.
p.s... Budapest, Hungary 2021. junius 14.
... siettem 3*BK első személyes találkozójára egy év és 2 hónap után... busz, villamos, gyalog... gondolhatod bámészkodtam végig kerestem a változást... fel akartam venni a helyi energiákat, azt csak mellékesen említeném meg, hogy a BKV járatain már "szabadon" utazhatok... így, az idő gyorsan repült...kicsit késésben voltam, de ez normál nálam, mivel nem sietek sehová és előbb-utóbb mégis odaérek ahová akarok, akkor amikor ott a helyem...mikor lementem a Déli -Pályaudvar lépcsőjén, hogy átkeljek az út másik oldalára, nem túlzok itt, de lefagytam a látványtól... a fotók igazán, csak érintőlegesen adják vissza azt, amit akkor éreztem...olyan volt, mikor körülnéztem, hogy az idő nem egy év óta állt itt meg, hanem sokkal-sokkal régebben... háboru utáni hangulat, lepusztult, ápolatlan, piszkos környezetben, bezárt pici butikok, borzasztó érzés volt... mindez a főváros szívében szinte, az egyik legfontosabb utazási csomópontban...és ezt láttam 2021. nyár elején... nem túlzok traumát kaptam... a Visegrádi utcai sétám a minap, amikor a hivatalos ügyemet, a lejárt vezetői engedélyemet intéztem, az is megrázó volt számomra, de a Déli pályaudvar felülmúlta... kérdezhetnéd, hogy miért sétáltam és, miért nem a II. ker. Kormányablak hivatalos helyén intéztem el, mert ugye az közelebb van az otthonomhoz... tudod, először odamentem, de a hivatalos személy elhessegetett, hogy nem tud sorszámot adni ... nem müködött a rendszer, de ezt másképpen fogalmazta... javasolta, hogy sétáljak addig a környéken addig...
- Mit gondol arról, ha elmegyek az Okmányirodába és ott intézem el? ... erre Ő (erős alkatú, középkorú nő volt!)
- Hát.., az is egy megoldás, próbálja meg... - csak éppen azt felejtette el közölni, mint információt, hogy ott, csak időpontkérés után fogadnak... na, így tettem én meg oda-vissza lehet, hogy 10 km-t fölöslegesen, de nem számított gondolatban sportoltam egyet... mikorra az Okmányirodához értem, ugy elfáradtam, hogy amikor a bejárat mögött egy széken, nagy hasától terpesztett lábakkal pöffeszkedő, '80-as évekre emlékeztető "fontos ember"...
- Kért időpontot, anélkül itt nincs ügyintézés...? - kérdésemre válaszolt és kezembe nyomott egy listát, ahol nem kell kérni.. nem volt erőm és kedvem főleg, mint úgy általában és utána kinyílt mindig egy kiskapu számomra, mert tudod az mindig van mindenhol... elhagytam az épületet, visszafordultam a startom irányába...ismersz annyira, hogy tudod mit gondoltam... megérkeztem néhány óra után megint a II. ker. Kormányablak épületéhez, nem hagytam, hogy kifogjon rajtam ez a történet és akkor már kaptam sorszámot, amivel röpke 3-4h várakozás után elindítottam az ügyem... itt nem túlzok... először ugye be kell jutni fotózkodni, utána ott üldögélsz maszkban, oxigén mentes várakozó helyiségben, ha mázlid van le tudsz ülni... sokan várakoztak, de nekem jutott hely! ... két óra eltelte után kis üveg ásványvizet osztogatott az egyik hivatalos személy kedvesen... hamár túléltük a mögöttünk lévő év felturbózott borzalmait, akkor ne itt forduljunk le a székról ájultan... elképzeltem, hogy utána mentő, kórház és máris néhány személlyel emelkedett a statisztikai létszám kivetítve ezt itt a mostani világhelyzetre, ami tegnap óta (2021. junius 15.) nincs is már ebben az országban, hallottam a rádióban a hivatalos bejelentést... ezután a kitérő után visszakanyarodnék az ügyemhez... végre, amikor megjelent a sorszámom a táblán, felugrottam a helyemről és sietve kerestem a megjelölt ablakot, azt hiszem 13. sorszámú volt...ez egyébként a szerencseszámom, most így utólag bevillant... mikor meglátott a hivatalos női személy az üveg, vagy müanyag kalitka mögött, nagy mosollyal fogadott és hellyel kínált, de ne gondold, hogy rögtön velem foglalkozott... két személy állt fölötte és folytatta velük a beszélgetést, majd hirtelen felkapta a fejét a "traccs" végeszakadt, "szétfröccsentek", távoztak a helyükre és folytatták a munkájukat... én meg behasaltam a pultra, mert csak így lehetett kommunikálni ebben a formában... ezt persze nem hagytam szó nélkül gondolhatod...
- Itt aztán tényleg be kell feküdni, meghajolni az embernek... erre rám nézett az ügyintéző hölgy és...
- Úgy látom maga elég sokat várakozott... elnézést kérünk, de mi itt 9-10h órát dolgozunk egyfolytában, kevés az ügyintéző és nagyon elfoglaltak vagyunk... - ok, de mi közöm van nekem ehhez, ez persze, csak a gondolatomban zajlott ...
- Nemcsak én várakoztam ennyit, kint még sokan vannak és volt olyan is, aki felháborodva felállt és elment... régen is így volt, mikor legutóbb jártam itt, akkor ez nem sokat változott...
- Az kizárt, ez csak most van így... - szinte támadóan, kissé rikácsolva... nem engedtem meg magamnak, hogy erre reagáljak... majd kiderült, hogy egy év óta dolgozik ebben a pozicióban... nem tudtam kihagyni, hogy ezek után ne kérdezzem ezt meg... bizony én előbb jártam ott... majd elém tolta, gondolom órák óta kinyomtatott adataimat tartalmazó lapot, meg egy másikat...
- Postán küldik ki 10-14 nap után a vezetői engedélyt, nem árt jóba lenni a postással, egy kis üdítővel megkínálni... majd nyújtotta felém a papírokat...
- Ha ezt a szöveget átmásolja, akkor ingyen lesz a vezetői engedélye... - és nézett rám, várta a reagálásomat...
- Végre valami jó hír a mai nap és mióta visszajöttem ebbe az országba... - gondolatban eszembe jutott, az orvosi papírom intézése, ahol most ez épp fordítva volt, mint eddig... így függünk mi szegény halandók a hivatalos ügyeink intézése közben 2021-ben a hivatalos személyek hangulatától... megállt az idő, a helyzet változatlan... viszont egy hét után landolt a postaládámban a hivatalos levél... a kedvenc postásom becsöngetett, ezzel jelezte, hogy fontos levél érkezett és ment tovább... Igaz az a mondás, hogy a " Postással mindig érdemes jóban lenni! "
Bienvenue * Dobrodošli * Üdv * Welcome
