p.s. szerettem ezt a fenyőfát a Verecke udvarban a házunk előtt, a hálószobám ablakából pontosan ráláttam... ez az egy fa maradt meg eredetileg azokból, amik a telken voltak, mikor megvásároltuk...mindig televolt madárral, jelezték a híreket előre... furcsamód Anyum értelmezte azokat, jó barátságban volt velük...aztán az egyik tavasszal nem hozott többet új hajtást, elpusztult... majd hosszú ideig nézegettük, hogy mi legyen vele... nagyon magas volt, nem volt egyszerű kivágni... jó sok idő telt el lehet, hogy évek... nem emlékszem már erre pontosan és akkor Fréjusból megjött a segítség... kicsi város a Cote d'Azur közepén, itt van nem messze Saint Tropeztól... egy nagyon tehetséges magyar szobrász barátom meglátogatott Bennünket és kivágta... elbibelődött hosszan vele, nem volt egyszerű és ahogy láttam nehéz is volt, de kitartóan, csak fűrészelte, darabolta addig, míg egy nagy halom lett belőle a földön... mikor felmászott a tetejére aggódtam, hogy le ne essen, ingadozott rendesen jobbra-balra, de kötéllel, mint a hegymászók kibiztosította magát... ügyes volt nagyon... annyit azért elmesélnék Róla, hogy szobrai a Szépművészeti Múzeum falai között dicsőséget nyújtana a jövő nemzedékének nemcsak magyar honban... Gácsi Barna meghódította a Cote d'Azurt, Párizst alkotásaival, de a jelenlegi világjárvány óvatosságra intette és visszaköltözött kedves feléségével Magyarországra... ennyi kitérő után visszatérek az én fenyőfámhoz... ott sopánkodtam a farakás mellett, ha tudtam volna előre, hogy ez ilyen nehéz nem engedtem volna meg... szorgalmasan, fáradhatatlanul feldarabolta, behordta a kis garázsba... szépen felrakta egymásra a husángokat... alapos munkát végzett... azon a télen meleg volt még a fűtetlen garázsunk is... a fa bent tartotta vagy az is lehet, hogy kisugározta a nyári napsütést... fenyő illata sokáig terjengett a szűk térben... azon a télen imádtam ezt a garázst is... öröm volt nézni a kertben is mikor még pompázott eredeti szépségében egészségesen, majd később a kandalló előtt űlve gyönyörködtünk a fényében, átölelt meleg szeretettel Bennünket... még 2020. Karácsonyán is, ahogy Viktor fiam mesélte nekem sugárzó arccal a messenger kameráján keresztül átjött a mi fenyőfánk üzenete... a szívünkbe örökre beköltözött, fotóim, festményeim őrzik az emlékét! (a linkekre feltétlen egy kattintást!) #ilonabarnabiphotonews