... igen pontosan azt érzem mai napig is, hogy nekem, mint anyjának mindig 5 éves marad a fiam érzésben a gondolataim zegzugában. Hiába telnek-múlnak az évek! ... 32 év gyorsan elszállt ... 3+2=5 így játszadozom a számokkal. Imádtam ezt a korszakát (is!) és úgy általában mindegyiket! Számomra a "CSODA" volt az a nap, mikor megszületett! Akkor még nem tudtam, hogy a "mesterem" lát napvilágot életemben! Ezzel nem túlzom el az anyai szeretetem, "ténymegállapítok", de erről majd az én születésnapomon fogok részletesebben írni!
A minap ült velem szemben a teraszon, akarom mondani nem is igazán ült, hanem elnyúlt a székében kényelmesen, hosszú, formás lábai keresztben, lapos hasa, izmos felsőteste számomra hirtelen szokatlannak, idegennek tűnt. Már régen nem volt erre időnk, hogy megpihenjünk egymás mellett és időt szakítsunk egymásra. Beszélgessünk úgy, mint kicsi gyerekkorában nap, mint nap. Hatalmas, kedves mosollyal nézett fel rám, krisztálytiszta zöld színű szemeivel, miután megjelentem a kijárati ajtóban. Én meg rácsodálkoztam, hogy férfi lett az én "kisfiamból!" Először fordult elő velem, hogy az ámulatomból nem ocsúdtam fel és nem lett fotó a pillanatból! Ezt most így utólag sajnálom, de bevésődött az agyamba a kép örökre! Rendben van ez így, akkor hívom elő, amikor csak én akarom és gyönyörködhetek benne!
 |
| Elröppent 32 év .. 3+2 = 5 ... számok vonzásában egy élet kibontakozása... |
... az 5 szám varázsa! ...
"Nyitottak a világ dolgai felé, igyekeznek minél több tudásra szert tenni, információkat magukba gyűjteni. Ők azok a „holtig tanuló jó papok”, akik tájékozottságukkal oly sokszor lenyűgözik környezetüket."
