©Sylvia Plachy photographe

Sylvia Plachy (Budapest, 1943. május 24. –) magyar származású, jelenleg New Yorkban élő fotóművész, a humanistafényképezés egyik jelentős képviselője. Adrien Brody Oscar-díjas színész édesanyja.

Sylvia Plachy photographe by BIPHOTO

Éppen elutazásom előtt hívott az egyik nagyon régi jó ismerősöm, hogy feltétlen akar velem találkozni, mert szeretné megmutatni, hogy milyen emlékművet alkotott a Holocaust és egyben a Nagymamája emlékére. Próbáltam elháritani, főleg így utazás előtt a találkozást, mert igazából annyi mindent kellett még elintéznem és az idő, mint tudjuk ilyenkor elég szűkös. Nem tudtam nemet mondani és már a kocsiban ültem robogtam ezerrel a Nagymező utca irányába. El sem akartam hinni, hogy a parkolás ebben a délutáni időszakban a belvárosban egy pillanat alatt eldőlt és máris volt helyem. Fellélegeztem, mert a megbeszélt időt kétszer áthelyeztem másik időpontra és most már igazán nem akartam késni és Hál Istennek minden simán ment. Becsörtettem az üzletbe és Grünberger Tamás a csilláros ott ült az üzlet közepén a kanapéján és méltóság teljesen felállt és szeretettel emelte fel karjait és ölelt át. Hihetetlen már megint visszarepültem a multba egy pillanat alatt, ugy éreztem, mintha 30 év szinte el sem telt volna. Bizony ennyi év telt el szinte, hogy utóljára láttam őt és találkoztunk. Akkor vásároltuk meg gyermekem apjával, a mai napig is nagy becsben tartott barokk csillárunkat és akkor ismertem meg őt. Tamás még az, az igazi ősrégi szaktudású mester, aki ritkaság a mai világban. A csillárjairól nagy szeretettel mesél, mint más ember az imádott gyermekeiről. A Zeneakadémiától az Uránia Nemzeti Filmszínház -ig  minden hol lehet látni a mestermű remekeit.

Grünberger Tamás Csillárépitő Művész by BIPHOTO

Egy élmény eltölteni vele az időt. Mindig talál egy ősrégi történetet, amit szeretettel mesél és így az idő múlását szinte észre sem veszi az ember. Ez most is így volt. Megható volt, ahogy megmutatta az emlékművet és közben a hozzáirt zenét hallgattuk. Volt egy elképzelése, hogy szeretne egy fotót, ami ide illene és Rám gondolt, hogy segítsek neki. Azért, hogy ne legyen nehéz a feladatom mondta, hogy megmutatná pontosan mire gondol és az nincs messze innen sétáljunk át a Mai Manó Házba. Így kerültem én egy pillanat alatt abba a világba, amit imádok. Erre kivételesen Sylvia Plachy fotóművész kiállitása tette rá a koronát. Meghatódva sétáltam és néztem a kiállitás fotóit és elbűvölt. Nem tudtam ellenállni és nyúltam a táskámba a fotógépemért, az ottani dolgozótól kértem engedélyt, hogy készíthessek fotót ebben a fantasztikus energiában Tamásról. Nem volt egyszerű, mert tilos fotózni, mondta a hölgy a kiállitás területén, de ha igazán akarnak fotót késziteni akkor az előadó terem üres és ott lehet. Így került lencsevégre Grünberger Tamás barátom 2015-ben a Mai Manó épületében. Mikor végeztem a fotózással kifelé menet meglepődve vettük észre, hogy Sylvia Plachy-val épp egy interview-t készitenek. Tamás, aki már előzőleg találkozott a művásznővel a kiállitás megnyitóján mondta, hogy üljünk le és várjuk meg a végét, mert szeretne beszélni Sylviával. Én boldogan ültem le és hallgattam a felvételt és gondolatban százszor megköszöntem az én Istenemnek, hogy micsoda nagy ajándékot adott nekem ma. A végén a fotóriporter felvételeket készített, én végig követtem őket. A távolságot tartva, hogy nehogy zavarjam őket. Az egyik pillanatban Sylvia rám nézett és én nem tudtam kihagyni..., meghajoltam és kezeimet összerakva köszöntem meg neki, hogy elbüvölt a kiállitása teljesen. Ő visszaköszönt hasonlóképp, mint a Buddhák.   Mikor végeztek a fotózással jött kifelé felénk az ajtón és Tamás üdvözölte. Elindult a beszélgetés. Tudom, hogy sokszor túlzásba esem, talán ez is most az volt, amikor arra kértem, hogy szeretném lefotózni, mert egyszerüen csodálom és nagyon sajnálnám, ha az életemből ez kimaradna. Rám nézett és sejtelmesen mosolyogva, csak ennyit mondott:
- ... és hol akarod itt jó lesz ... ? - és beállt a terem legsötétebb zugába.
Én szinte kétségbe esetten, csak ennyit birtam mondani:
- Nem bánnám, ha fény is lenne a fényképezéshez. 
Erre Ő elmosolyodott és máris a legfényesebb helyen leült az asztalhoz és, csak annyit mondott:
- Ülj velem szembe, én is így szoktam, ha portrét fotózok.
Ettől a perctől kezdve beleolvadtam a fotózás élményébe és imádtam minden pillanatát... és köszönöm ezerrel, mert életem egyik legszebb élménye volt!
Thank you so much Sylvia Plachy photograph! 

All Right Reserved © Ilona Barna Photograph