Magyarország egyik legnagyobb színésznője Kútvölgyi Erzsébet olvasta fel búcsúzó soraimat ma délután...Férjem tiszteletére, örök köszönet érte drága Zsikém...
"Lacuskám napfényt „rendeltem” Neked mert ez méltó Hozzád…
Az én zeném szólt és szól még Neked,
ezek az én „hangjaim” … Neked.
és „Vinnélek”…és viszlek Téged napfényben
Boldogság, fájdalom, groteszk, humor és irónia,
és mindennel szemben… - tudod…
Színpad, Zene, Képek, Tánc, ÉLET… alapvetően az egész egy misztérium, egy grandiózus Haláltánc…
Ez volt a harmadik „beavatásom”… Édesapám, Édesanyám az otthonunkban, és velem… - és épp most, március elejétől számítva, 25 év együttlét után - szeretett Férjem, Te, ami talán a legnehezebb volt… megvártál, amíg hazaértem a patikából…
én fogtam le a szemed, az utolsó mosolyod és lélekvételed nekem szólt… megöleltem simogattam a holt tested…az otthonunkban… (felfoghatatlan szűrrealitás…) szavakkal kimondhatatlan szépségeket és persze nagyon sok nehézséget éltünk meg együtt az utolsó időkben is, most kéne újrakezdenünk…mert mint oly sokszor már a 25 év alatt, újra és újra, beléd szeretettem…
…ha eljön az „én időm”, akkor én is itt nyugszom majd melletted… már nem félek semmitől, rájöttem, hogy nagyon bátor vagyok…
Az én zeném szólt és szól még Neked,
ezek az én „hangjaim” … Neked.
és „Vinnélek”…és viszlek Téged napfényben
Boldogság, fájdalom, groteszk, humor és irónia,
és mindennel szemben… - tudod…
Színpad, Zene, Képek, Tánc, ÉLET… alapvetően az egész egy misztérium, egy grandiózus Haláltánc…
Ez volt a harmadik „beavatásom”… Édesapám, Édesanyám az otthonunkban, és velem… - és épp most, március elejétől számítva, 25 év együttlét után - szeretett Férjem, Te, ami talán a legnehezebb volt… megvártál, amíg hazaértem a patikából…
én fogtam le a szemed, az utolsó mosolyod és lélekvételed nekem szólt… megöleltem simogattam a holt tested…az otthonunkban… (felfoghatatlan szűrrealitás…) szavakkal kimondhatatlan szépségeket és persze nagyon sok nehézséget éltünk meg együtt az utolsó időkben is, most kéne újrakezdenünk…mert mint oly sokszor már a 25 év alatt, újra és újra, beléd szeretettem…
…ha eljön az „én időm”, akkor én is itt nyugszom majd melletted… már nem félek semmitől, rájöttem, hogy nagyon bátor vagyok…
„Messziről jöttem, most itt vagyok, és egyszer ugyanilyen messzire kell majd távoznom. Közben folyamatosan próbálom megfejteni a növények ízét, a gondolat erejét, a szerelmem illatát, hogy mi végre vagyok részese ennek a különös zenés filmnek, ami az életem, „itt és most”… (ksz)
Végtelenbe ölelő szeretetemmel búcsúzom Tőled Lacuskám, de még találkozunk… feleséged Szilvi és a Családod."
Köszönöm drága Encikém, drága Luki, drága Jocó...hogy művészként és emberként... és Mindannyiótoknak, akik ott voltatok ma velem, velünk! 
"
"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése