BRSEC • LABIN • LOVRAN • MOSCENICKA DRAGA • OPATIJA
2014. nyarán igazán nem terveztem, hogy Horváthországba utazom, de egyik nap jött egy üzenet Barátnőmtől, hogy örülne, ha meglátogatnám. Három hónapot időzött ezen a csodálatos tájon és akiket kedvelt meghívta magához. Brsec mellett a hegyoldalon egy fantasztikus birodalom kellős közepén kapott szálláshelyet, egy egész házat, igy nem csoda, hogy néha vágyott társaságra. Elvonult Budapest zajos világától, alkotni vágyott, mert írónő a javából és, mint tudjuk a csend és egy másik kultúra csodákat művel az elmével, szárnyakat ad.
Régről már voltak emlékeim erről a helyről. Az Adriai tenger csodálatos illatát, színét megőriztem örökre. Valahogy a sors, úgy hozta, hogy a Mediterrán tenger felé sodort az élet. Most is St. Tropez-ból a Cote d'Azur gyöngyszeméből épp, hogy megérkeztem budapesti otthonomba. Azon vettem észre magam, hogy mindenféle előkészület nélkül már a balatoni autópályán vagyok, gyönyörködöm a magyar tenger csodálatos látványában és a horváth határ az irány. Imádok egyedül autózni, így nem köti le a figyelmem semmi, csak az ut. A gondolataimat van időm rendezni, hiszen ahová készültem az megközelitőleg 600 km, pontosan kocsival a házamtól 543 km, 5,40h, ha nem időzök sokat a benzinkutaknál. Utazás előtt azért felhívtam az egyik barátomat, aki jól ismeri a Bresch-be vezető utat és tájékozódtam alaposan, na meg a Google Maps is sokat segített. Opatijánál hagytam el az autópályát. A táj a növényzet minden átmenet nélkül változott át mediterrán hangulatttá. Lenyűgözött, szabadnak, boldognak éreztem magam. Ledöbbentető volt, hogy röpke pár óra alatt egyszercsak kitárult elém az Adriai tenger körülölelő kéksége.
A horizontnál a föld kereksége meglepően erősen érződött, kézzel fogható volt, akár meg is símithattam volna..., legalábbis a látvány olyan volt. A tenger zuhatagként omlott alá, mint egy vizesés. Ehhez hasonlót még sosem láttam.
|
Erről a fotóról annyit azért érdemes tudni, hogy bizony
a képen látható viselet Demszky Papájáé volt... |
Vasárnap délelőtt úgy határoztunk, hogy ellátogatunk Labinba. A régi óvárost mindenféleképpen meg akartam nézni. A hal piacról nem is beszélve, már hallottam hírét a fiam Viktor és barátnője Ivana, aki ebből az országból származik, már sokat meséltek. Így ki nem hagytam volna. Az asztalok roskadoztak a tenger gyümölcsei alatt. Kedvesen kínálták a portékájukat a halászok családtagjai, rokonai. Mielőtt bevásároltunk volna bőségesen mindenféléből gondoltuk, megkóstoljuk a helyszínen az ország ízeit. Rendeltünk sült halat, rákokat, kalamárit és hozzá helyi tájjellegű bort. Állva, a sütöde előtt a helyi lakossok közé vegyülve jó ízüen falatozgattunk, a hangulat tetőfokon. Jó gondolat volt, hogy nem hagytuk ki. Mellettünk egy házaspár falatozgatott szintén és látták, hogy nagyon nézegetem, hogy vajon mit ehetnek. Sajnos vagy nem..., erről nem tudok leszokni a kíváncsiság erősebb nálam ilyenkor, mint az illem, de sosem bánom meg az biztos! A férj kanyarított egy szelet friss puha kenyeret és megmártotta az előtte lévő helyi specialitásban és átnyujtotta nekem. Először meglepődtem, na nem nagyon persze.., örömmel fogadtam el, az igazán különleges ízű tengeri halakból készült, majonézes pástétomot. Én nem értek és beszélek horvátul, de az alap mondatokat megtanultam már Ivanától (Viktor fiam horváth származású kedvese és egyben az én kedvenc fogadott 2. gyermekem), így az Ő nyelvükön köszöntem meg a figyelmességüket. Ezzel a csacsogás minden nyelven szinte ebben a pillanatban el is indult körülöttünk. Azt vettük észre, hogy érkeznek a boros poharak egymás után, iszogattunk, koccintottunk mindenki egészségére, na és ahogy ilyenkor szokás mindenre... Az egész piac körülöttünk nyüzsgött, végre történt a környéken valami szokatlan. Ezt imádják az emberek...
|
Moscenicka Draga a reggeli órákban egy kávézó terszáról
nézve hajnal 7h körül, mert akartunk a halászokkal találkozni, akik persze még aludtak vagy kint voltak a tengeren... |
Bőségesen kaptunk információkat, hogy mit érdemes megnézni és hová menjünk hétvégén. Ki ne hagyjuk a városi ünnepséget, mert bizony este nagy buli lesz a főtéren. Így az esti programunk máris biztosított volt... az alábbi fotók híven tükrözik a hangulatot.
|
Brsec, Györgyi barátnőm a roskadozó fügefa alatt, naponta meglátogattuk és belakmároztunk ebből a csemegéből... |
|
Sétálva Brsec utcáin, szinte minden sarkon egy uj világ jelent meg szemeink előtt... Imádtam ezeket a lekopott házakat... |
Brsec utcáin sétálva az őslakosok kikandikáltak a házaikból. Érdeklődve nézték, hogy vajon kik lehetünk...? majd kiálltak az ajtó elé és örömmel, kedvesen szóba elegyedtek... Ezen persze egy csöppet sem döbbentem le, mert ismervén Györgyit, neki pont egy perc kell ahhoz, hogy beolvadjon az őslakosok közé. Most már nekem is könnyebben megy, megtanultam Tőle és bizony ez nagy ajándék... Azért itt megjegyezném, hogy Én inkább fotóztam és hallgató voltam, mint általában mindig ilyenkor.
|
Labin-i kövek fényesen ragyognak az esti szürkületben |
|
Szappan buborék, de ilyen nagyot még nem láttam előtte, az emberek körbe állták és élvezettel nézték, hallgatták a zenével aláfestett előadást... |
|
Egyik kedves délelőtti halpiaci újdonsült barátunk, akivel együtt iszogattunk, örömmel jön felénk az esti Labin Főtér ünnepén... |
|
Labin Főtér ünnepi hangulatban a helyi zenekar éppen hangol... |
|
A főtt és pattogatott kukorica árus fiút csodáltam a szorgalma miatt, egész este kedvesen árulta portékáját... |
|
Labin Főtér a buli hangulatot a helyi együttes biztositotta |
|
Labin Főtér az ünnep kellős közepén, egyszercsak a táskákból előkerültek a lampionok és az eget elboritotta a sok piros lámpa, amely a jókivánságokkal, szeretettel teli gondolatokat repítette világgá... |
|
Volt olyan aki az ünnep alatt megpihent egy lépcsőn a Labin város szélén |
|
Reggel, amikor felébredtem a teraszról ez a látvány lenyügőző volt... |
|
Labin Halpiacon vásárolt tengeri rákok |