©Judit néni..., a matematika, fizika tanár 91 ...

... az egyik kezével a korlátot fogta a másikkal maga mögött húzta a bevásárló szatyrát és egy botra támaszkodott a nagyon idősnek tűnő hölgy... szinte alig bírt menni, de látszott rajta, hogy igen is meg akarja tenni, megbírja még ... és ez mind a RC alsó kijáratánál az emelkedő elején ... épp indultam vásárolni... nem akartam hinni a szememnek, este félnyolckor, szinte már sötét volt... vajon mit kereshet itt egyedül ... ... szinte alig bírt menni, ezt lehetett érezni a lassú mozdulataiból... 

... sosem tudom eldönteni, mikor hasonló esetek történnek velem, hogy vajon mi kéztet arra, hogy belevonjam magam egy másik életbe, de már hallom a hangomat, ahogy kérdezem...

- Segíthetek...? szívesen felhúzom az emelkedő tetejéig... - lassan felemelte a fejét és tekintetét rám szegezte, majd megszólalt halkan...

- Milyen kedves..., köszönöm, de majd csak elbírom magam is... - és ezzel máris folytatta útját lassan, komótosan... 

... én meg csak erősködök...  ismételgettem, hogy szívesen segítek ... majd erre ő... lassan engedett a szép szónak és átadta a kerekeken gördülő bevásárló hátizsákját...

... mikor felértünk az emelkedő tetejére, megkérdeztem, hogy segíthetek-e még valamiben, majd halkan, csak annyit jegyzett meg ...

- Tudna nekem egy taxit hívni...? - erre én... hát nem is tudom, igazából nem értettem a kérdést, nem akartam felfogni...  majd egy sugallatra megkérdeztem...

- Taxit..? mégis hová tetszik menni...? - erre Ő...

- Nem messzire, ide a Szépvölgyi ut egyik kis utcájába, de sajnos itt nem lehet taxit kapni... előbb le kell mennem a Batthyányi térig busszal, az ingyen van már nekem... és onnan visszajönni ide fel a hegyre... - döbbentem hallgattam... mert ez mind a II. kerület Rózsadomb Center előtt történt... Azt hittem rosszul hallom, alig tudtam értelmezni..., majd lassan felocsúdtam és ...

- Én.., szívesen hazaviszem, ha megtetszik mondani a pontos címet... - láttam, hogy ezen nagyon meglepődött...

- Á.., nem kérhetek én ekkora szívességet, nem tudnám viszonozni... - erre én...

- Higyje el, hogy szívesen teszem... és nem várok semmiféle viszonzást, örülök, hogy eszembe jutott, mert hirtelen nem is gondoltam erre, annyira meglepődtem, azon, amit mondott... - majd elindultunk a kocsim felé... épp odaértünk,  amikor egy idősebb férfi felkínálta a segítségét, de én elhárítottam -

- Köszönöm, azt hiszem meg tudom oldani, legalábbis remélem és mosolyogtunk egymásra. - majd távozott gyorsan az üzletház felé... ez is milyen furcsa volt, hogy éppen most ajánlotta fel ezt... az egész úgy tűnt, mintha  egy filmben, mesefilmben lennék... lassan beültünk a kocsiba, de megjegyezném, hogy meglepően jól bírta magát a néni, akkor még nem tudtam, hogy Juditnak hívják és matematika-fizika tanár volt hajdanán... férje Hajdúnánás közjegyzője volt és épp a napokban a polgármester felkérte arra, hogy írjon egy emlékiratot férjéről, akit hol bezártak... hol kiengedték... így mondta Ő, ahogy zötykölődtünk a rossz hegyi utcákon felfelé... majd elmesélte, hogy 4 gyermeke van és 11 dédunokája és most jön hamarosan a 12A és a 12B... erre én csodálkozva ránéztem... Ő meg kacagott...

- Tudja kedveském azért 12A meg 12B..., mert ikrek ... - és hangosan nevetett ezen velem együtt... tetszett friss szelleme, humora ... - majd megérkeztünk a háza elé, kisegítettem a kocsiból... kinyitottuk a sárga  rácsos kaput... és akkor feltűnt, hogy nincs szemüveg a szemén... 91 éves, kerüli az orvosokat, ahogy mesélte és még sosem esett el... jól bírja magát... elköszöntem, átölöltem szeretettel, arcára nyomtam egy puszit... anyum jutott eszembe...,  becsukta maga mögött a rácsos kaput ...  aggódva néztem és reméltem, hogy szerencsésen beérkezik a biztonságot nyújtó otthonába ... váltottunk telefonszámot, mert megigértem, hogy ha visszajövök Budapestre, segítek megírni az emlékiratot férjéről ...
- Kértem még, hogy ilyen későn ne induljon el egyedül vásárolni... erre Ő...
- Indultam volna én előbb, de hiába kértem taxit... mondták, hogy csak négy után tudnak küldeni... ezért az estébe húzódott... hetente egyszer mégiscsak muszáj...
Nem mertem megkérdezni, hogy vajon a négy gyermeke közül miért nem segít legalább egy... arra gondoltam, hogy lehet, azt akarják éreztetni, hogy még meg tudja tenni...legalább feladata van... mert ugye megkérdeztem, hogy mit csinál úgy áltaában egész nap... erre Ő...
- Egyszerübb lenne a válasz, hogy mit NEM...!?! - és ezen nevettünk egy jót, mert tényleg...

- Azt tapasztalom mostanában, hogy egyre több kedves ember van... - bevésődött ez a mondata a fejembe és tényleg..., én is ugyan ezt tapasztalom ... egyre többen vagyunk! ...

Judit néni 91 éves matematika és fizika tanár volt hajdanán a II. Guggerhegyről, ahol 57 éve lakik és négy gyermeke van, 11 dédunokája, de most érkezik a 12A 12B és tudják miért..., mert ikrek...
  © BIPHOTO

iSTOCK

BIPHOTOiMAGES