... amikor meglĂĄttam a Facebook hĂrvonalĂĄn a cicĂĄs fotĂłval, rögtön nyomtam egy piros szĂvet, mert nagyon megörĂŒltem, hogy lĂĄtom... azt gondoltam, hogy Ă©pp csak szusszannak egyet... ez egy kedves fotĂł... utĂĄna olvastam a szomorĂș hĂrt... nagyon megrendĂtett, el kezdett potyogni a könnyem ... SobirĂłl azt gondoltam, hogy örökkĂ© Ă©lni fog... szerettem, ahogy maszĂrozott... Ă©s közben ĂĄllandĂłan dumĂĄlt ĂștjairĂłl Ă©s kĂ©rdezett... ez persze nem mindig esett jĂłl, de sosem szĂłltam Ă©rte... az egy Ăłra elteltĂ©vel kezei alĂłl mĂ©gis feltöltĆdve, frissen indultam az utamra Ă©s erĆt adott a nehĂ©z percekhez hosszĂș Ă©veken ĂĄt... kivĂĄlĂł masszĆr volt Ă©s #igazember!... sokat nevettĂŒnk egyĂŒtt Ă©s viccelĆdtĂŒnk, de azt gondolom, hogy nemcsak Ă©n mondhatom ezt el... közvetlen, kedves, hatalmas szĂvƱ ember volt... sosem Ă©reztem negatĂv rossz Ă©rzĂ©st, pedig elĂ©g hosszĂș ideje ismertem... mĂ©g a VASAS pĂĄlyĂĄrĂłl 1995 körĂŒl talĂĄn vagy mĂ©g elĆbb ... most eszembe jutott, hogy Ă©vekkel ezelĆtt Ć vette meg TĆlem a 190E Mercedesemet, jĂłkezekbe kerĂŒlt, imĂĄdta, dĂ©delgette Ă©s ahogy beszĂ©lt RĂłla Ășgy Ă©reztem, hogy mĂ©g hozzĂĄm tartozik... nehezen vĂĄltam meg tĆle, szerettem, biztonsĂĄgot adott... vagy ahogy szĂłlĂtott... sosem feledem itt zeng most is a fĂŒlemben Ă©s lĂĄtom mosolygĂłs kerek arcĂĄt :
- ICUKĂM MIVAN VELED? MIKOR JĂSZ? MĂR RĂGEN LĂTTALAK... kĂ©szĂŒltem... elindultam sokszor, de valahogy elakadtam... azt gondoltam van erre mĂ©g idĆm... idĆnk...
BĂKE LEGYEN VELED DRĂGA SOBI!đ€