Kossuth-díjas magyar színigazgató, színházrendező, író, a Karinthy Színház alapító igazgatója. 2002-ben a Színház és Filmművészeti Főiskolán summa cum laude minősítéssel Doctor of Liberal Arts tudományos fokozatot szerzett. Karinthy Ferenc író fia, Karinthy Frigyes író unokája.
Karinthy Márton 1949. szeptember 1-jén született Budapesten. 1973-ban végzett a Színház és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán. 1973–1975 között a Békéscsabai Jókai Színház, 1975–1977 között a Pécsi Nemzeti Színház, 1977–1980 között a Thália Színház, 1980–1982 között a Népszínház rendezője volt, 1978–1980 között a Gorsiumi Nyári Játékok vezetőjeként is dolgozott. Részt vett a Reflektor Színpad és a Játékszín létrehozásában. Rendszeresen dolgozott tévérendezőként is.
2013-ban munkája elismeréseként Kossuth-díjat kapott sajátos szellemiségű, nagy közönségsikernek örvendő színházi műhely létrehozásáért, három évtizedes vezetői és rendezői tevékenységéért, írói munkásságáért, a Karinthy-hagyomány és -szellemiség ápolásáért, továbbviteléért. (forrás)
színháztörténész, rendező, író, irodalomtörténész, szerkesztő
SZIGETHY GÁBOR Kossuth Díjkiosztó utáni pillanatok a Parlamentnél színháztörténész, rendező, író, irodalomtörténész, szerkesztő 2019. március 15 BIPHOTONEWS letölthető fotók click!
Vége címü nagyregény bemutatása ... "a fotókhoz való viszonyom mindig változó, ellenben az írásokéhoz, ami állandó" ...
Először azt hittem, hogy belecsöppentem egy VIII. kerületi régiségekkel teli lakás bemutatásába, egy olyan kérdés után, ami így hangzott Kieselbach Tamás részéről:
- Mit jelent Neked a mostani lakásod nagysága... ?
A válasz tényleg spontán érkezett:
- Néha, terhet... !
Azt hiszem rajtam kívül még ketten mertek ezen nevetni, pedig nagyon sokan voltunk, teltház volt a Kieselbach Galériában. Én pontosan tudom, mit ért az ember ezalatt. Sokszor néha én is ezt érzem, de mindig elszégyellem magam, mert hát a helyzetem mégsem annyira kellemetlen, mintha egy 20 m2-ből gondolnám ugyan ezt! Szépen, lassan emelkedett az előadói est hangulata, a végére az volt az érzésem, ha igazán hasonlítani akarnám valamihez, ahogy Bartis Attila elmesélte életét nemes egyszerűséggel, elfogadással a világ felé... és ahogy felolvasott könyvéből, leginkább egy csörgedező hegyi patak jutna eszembe, amely annyira tiszta tudott maradni, a hegycsúcsáról a völgyig vezető göröngyös medrében, hogy ha két tenyerünket összezárnánk tudnánk belőlele inni, szinte harapni tudnánk annak harmatos, zamatos ízét, ami semmi máshoz nem hasonlitható! Minden tekintet rászegeződött és figyelem, ahogy mesélte kalandos életútját, utazásait, ahonnan mindig emléktárgyakkal tért haza. Mindegyikhez fűződött egy történet, ami Ő maga. Mesélt a könyvek imádatáról, arról, hogy inkább elment egy antiquváriumba munka után dolgozni, hogy megszerezze a ritkaságokat és a könyves polcára tudja tenni méltó helyükre. Mennyire megható volt az, amikor arra emlékezett, hogy melyik volt az első könyve, amit elolvasott, de arra egyszerűen nem tudott válaszolni, hogy melyik volt az, ahol először katarzist érzett. Nem akart olyant mondani, ami nem fedi a valóságot, annak ahogy ő mondta semmi értelme nem lenne..., de azt biztosan tudta, hogy több volt! Milyen jó volt hallani, hogy a mesterkéltségnek mégcsak az árnyalata sem volt észlelhető elbeszéléseiben... ritkaság a mai világban! Vagy ahogy beszélt a fotózásáról. A szerelméről készitett 150.000 darab fotóról, ami ledöbbentően soknak tűnt, de abban a pillanatban le is bontotta évekre, hónapokra és akkor már elfogadhatóbb volt...
Szerettem hallgatni igaztörténeteit ... akár reggelig is elhallgattam volna ...
Bartis Attila író by BIPHOTO
Kieselbach Tamás galéria tulajdonos és Bartis Attila író by BIPHOTO
