... kicsit sajnáltam, hogy nem vagyok éhes mikor beültünk egy séta után, de amikor kihozták a paradicsomos rákos tésztát, amit persze a pincér ajánlott magyar módra, hogy a legjobb, akkor már inkább szerencsésnek éreztem magam... az a furcsa illat helyett, inkább szag nem volt igazán csábitó ... a pincérek mosolyognak kedvesen, de lehet érezni, hogy nem igazán vannak a tetőfokán ennek a szakmának... elfelejtett limádé vagy éppen az, hogy a bárnak kinevezett teraszon nem lehet fogyasztani főételt... így azzal telt az idő, hogy ide - oda rohangáltunk, míg végül asztalt kaptunk... a hangulatunkat még ezek az apróságok sem tudták csorbítani, de legközelebb meggondoljuk, hogy a várban hová ülünk be.., csak úgy egy hirtelen gondolattól, ha akarunk egyet inni..., netalán tán enni ...
