BIPHArt * ADS * BIPHOTONEWS EXCLUSIVE * PHOTOGRAPHY

*My creations reflect traces of my photos and imagination, some using artificial intelligence, digital art, acrylic, canvas, paper (mixed media)* @ilonabarnabiphotonews #biphart

2015. február 10., kedd

©The lone Seagull • A magányos Sirály • La mouette solitaire


A magányos Sirály
(részlet)





Magányosan állt a tengeparton és nézett felém. Fényképezőgéppel a kezemben léptem felé. Nem mozdult. Lehetett érezni, hogy az emberek közelsége természetes számára, nem idegen. Én pimaszul közeledtem. Minél közelebb akartam lenni hozzá, mert kíváncsi voltam meddig türi ezt. Még mindig nem mozdult, mintha szobor lett volna. Rendben gondoltam, azt hiszem ki is mondtam ezt hangosan, ha ilyen türelmes vagy akkor kattintok egyet-kettőt, ezt még ugy sem próbáltam. Madarat még nem fotóztam. Jó érzés volt, szinte megérinthettem volna. Kedvesen, barátságosan hagyta, csak nézett némán. Azért a szeméből lehetett látni, hogy bármelyik pillanatban szárnyra kél veszély esetén. Évekkel ezelőtt egy sirályt találtam szárnya szegetten, nem messze innen, ettől a helytől a St. Tropez kikötő északi részénél. Az volt még ilyen megértő és türelmes velem, amikor felnyaláboltam és bevittem az állatorvoshoz. Lehet, hogy most Ő néz farkasszemet velem? Ezen elmosolyodtam, mert tudtam, hogy ez képtelenség, ez megint az elmém játéka. Vajon mi lett a sorsa...? ki tudja ... ? Talán mégis Ő...? Így játszadoztam a gondolattal. Ettől  jó hangulatom lett, mert eszembe jutottak az akkori szép emlékek. Egy pillanat alatt elhessegettem, most nem akartam visszatekinteni, majd magasba lendítettem a kezem és hangosan egy hatalmas HESSST kiálltottam!  Először, csak nézett, nem értette a hirtelen változást, ha tudott volna beszélni, biztosan azt mondta volna, hogy milyen bolond vagy Te..., majd hátat forditott. Elegánsan, lassan széttárta szárnyait, a vizet súrolva... magamra hagyott...






2015. január 30., péntek

© Marché le Mardi et le samedi matin á St. Tropez Place des Lices

Igazi provenci hangulat a piacon, kihagyni vétek lenne, aki St. Tropez környékén jár, még akkor is, ha csak nézelődő!

A füszerek illata lengi át a Place des Lices és környékét már messziről. Órákig tudok állni felettük és gyönyörködni bennük.  Számomra ez az igazi parfüme. Nem mondom, hogy olcsó, de valójában az ár nem számit, mert mikor a budapesti konyhámban ezeknek a füszereknek az illatát megérzem a hangulatom mindig tetőfokára hág...  visszapillantok emlékezetben ilyenkor a piaci hangulatra és ennek bizony nincs ára... arról nem is beszélve, hogy micsoda finom gourmet ételeket lehet  kreálni szinte röpke pillanat alatt. Nem kell órákig a konyhában állni, mint általában a magyar konyha remekei felett. Egy egyszerű receptet azért itt leírnék, hátha valaki kedvet kap kipróbálni és persze előtte ellátogatott a St. Tropezi piacra és megvásárolta hozzá a füszereket:

Provence Inde csirke Barna Inci módra

Elkészitési idő: max. 1 h a sütőben sütve / 180 fokon

Ár 4 főre függ attól, hogy hol veszed a csirkét legutóbb nekem sikerült  1.000 HUF -ból megúsznom az egészet + a füszerek.

Hozzávalók:
1 kg burgonya
1 kg csirke csomb / én még csirke mellett is szoktam hozzá tenni, mert a fiam ezt szereti
2 gerezd fokhagyma
ízlés szerint só
1 evőkanál Tandori "inde" füszerkeverék
1 evőkanál curry
1 babérlevél
kevés tört bors, ez is ízlés szerint, ahogy szeretik
Oliva olaj, kevés vaj
1 dcl fehérbor vagy viz ízlés szerint

A burgonyát meghámozzuk kettévágjuk középen, megmossuk és egy nagyobb lábasba (teflon), aminek fedője is van beletesszük. Majd utána a megmosott csirke darabokat. Megöntözzük  oliva olajjal kb. 1 dcl és utána beleszórjuk az összes füszert, fokhagymát pici darabokra vágjuk és két kézzel jól összekeverjük, hogy a füszerek mindenhová eljussanak. Aláöntjük a fehérbort vagy vizet, lefedjük fedővel és betesszük az előmelegitett 180 fokra felhevített sütőbe. Az órát beállitjuk 1 órára és közben mást csinálhatunk. Nem kell felette állni. Én általában kb. 35-40 perc után megnézem és, ha látom, hogy a hús megpúhult és a burogonya, akkor leveszem a fedőt és a husok tetejére teszek egy-egy mogyorónyi vajat ettől lesz igazán ropogós a végére. Egy óra letelte előtt még egyszer kiveszem a sütőből és megforgatom az egészet, óvatosan ne hogy összetörjön. Ropogós aranysárgának kell lenni a végére. 
Tejfölös uborka saláta vagy fejes saláta igazán izletes vele.
Fehérbort ajánlok hozzá, tetszés szerint választható francia Chablis vagy magyar bor bármelyik pincészetből, amit kedvelünk.
Jó étvágyat kívánok hozzá, eddig még nem sikerült ebből annyit főznöm, hogy maradt volna belőle...








Ebben az évben nagy örömömre megtaláltam a környék legfinomabb pástétom készitőjét, minden falat egy igazi gourmet élmény. Auberge de la Mole eredeti francia konyha ősrégi receptekből készített pástétomaival felveszi a versenyt. Még nem sikerült mindegyiket megkóstolnom, de tervezem ...






Mme Truffe (én csak igy hívtam) nagyon büszke volt a portékájára, nem is csodálom, hiszen ritkaság a Truffe (szarvasgomba) arrafelé is. Az áráról nem is beszélve, csillagászati szám... Itt megjegyezném, hogy először nem akarta megengedni, hogy lefotózzam, de adtam magunknak időt és hosszan beszélgettünk arról, hogy én mennyire imádom a Truffe-t és milyen ízletes ételeket szoktam elkésziteni belőlük, főleg a rántottát szeretem meghinteni rengeteg vékonyra reszelt szarvasgombával. Ez az egyik kedvencem! ... és amint a fotó is illusztrálja ezek után már nyitott volt számomra a lehetőség, kedvesen invitált még a farmjára is ...



Baloldalt a fotón látható egy régi fénykép, ez a kecskesajt termelő idestova 40 éve űzi ezt a mesterséget. A hegyekben él és minden héten kétszer lehozza ide a piacra ősrégi recept alapján készitett termékeit. 




Ezen a piacon minden megtalálható, amit csak szeretnénk megvásárolni gondolatban. Még sosem okozott csalódást. Ezek a cippzárból készült csodák tornyosultak az egyik asztalon. Megálltam egy pillantra és vártam, hogy vajon mi kanyarodik ki belőlük és igen meglepődtem a táska és pénztárca láttán, mert eszembe jutott, hogy otthon is van egy ilyen és fogalmam sem volt évekig, hogy mi az... a gyerekeket teljesen lenyűgözte, órákig játszadoztak és próbálgatták.
Dadou Nsumbu az árus fiú nagy türelemmel, kedvesen mutatta meg a cippzáros táska készités rejtelmeit. 
Ha ezek után akarsz egy ilyent, itt megrendelheted: tropez-zip@hotmail.fr










Akinek nincs kedve tolongani a piacon, az beül a körülötte lévő kávézók egyikébe, ahonnan szemlélheti a nyüzsgő tömeget. Élvezheti a Cote d'Azur napsugarát kávé kortyolgatása közben, vagy betér Ivan Hor Atelier-be és máris nem tud hazamenni, ugy hogy ne vásárolt volna valami szép tárgyat, lámpát, nyakláncot, szobrot vagy sok kis papír hajókból kreált képet, ami igazi dísze lehet az otthonunknak. 






"Vagányok" is előfordulnak itt. Ez a fiu utánam szaladt és kérte, hogy feltétlen fotózzam le, mert szeretne megjelenni az újságban, ahol dolgozom. Én csak nevettem rajta, mert akkor még csak tervezete volt meg a BIPHOTO MAGAZINE - nak. Ő már akkor tudta ezt ... büszkén mutatta a fotókat a haverjainak és hangosan mondta, látjátok megmondtam, hogy profi... jól láttam én ezt! 




Kedd és szombat délelőtt irány a Place des Lices. A Petanque (golyó játék) helyét ilyenkor a piaci árusok portékái uralják.








2015. január 29., csütörtök

© 18.01.2015. Actualité Automobile • dans le Port du St. Tropez


  EGY JANUÁRI VASÁRNAP DÉLELŐTT
ST. TROPEZ KIKÖTŐJÉBEN

ÉVÉNEMENT
Actualité Automobile
Paradis Ferrari, Mercedes, Porche
á Cote d’AZUR
Le Port du St. Tropez Dimanche 01.18.2015. 
…”après ‘Je suis Charlie’ 01.07.2015.”…



Vasárnap délelőtt 11 h körül St. Tropez kikötője hangos a FERRARI találkozó zajától. Első pillanatban, mikor kiléptem a teraszra, (ami közvetlenül a kikötő felett van), hogy megnézzem, mi ez a szokatlan nyüzsgés, mert normálisan ebben az időszakban szinte üres a város. Látom a Senequier előtt, piros, sárga, fehér és még más szinű autók gyülekeznek és hangosan tülkölnek. Na, nem kellett több, nyúltam a fényképezőgépem után és máris az utcán voltam.

A Ferrari csoda autók, csak jöttek.., jöttek egymás után, az emberek, mint a hangyák nyüzsögtek körülöttük. Volt olyan, aki megengedte, hogy bárki beszállhat a kocsijába és kipróbálhatja. Ez a nap erről szólt, mindenki egyenlő és francia. Öröm volt látni, ahogy szétterül a férfiak arcán a nagy mosoly, amikor megfogják a kormányt, mint a gyerekek a kedvenc játékukat...





A fenti fotó magáért beszél, nem kell sok komment hozzá. 
Ez volt a második vasárnap a terrortámadás után. Minden francia, teljesen mindegy, hogy hol lakik vagy milyen réteghez tartozik, a maga módján részt akart venni az együttérzés kifejezésében, St. Tropez ezzel a találkozóval. 





Kakukktojásként ez a Mercedes is jelen volt, a tulajdonos még a kis kutyáját sem hagyta otthon, aki csendesen szemlélte megszokott helyéről a terepet. Velem együtt egy-két fotós rögtön rácsapott.  A tulajdonos hangosan tiltakozott, hogy nem szeretné, ha lefotóznánk. Mi meg szinte egyszerre válaszoltunk, hogy elnézést, de a kutyát fotózzuk. Persze ez így, azért nem volt teljesen igaz..., de hatalmas nevetés volt a válasz és máris azt fotózhattuk amit, csak akartunk...



Méltóság teljesen zajlott ez a kimondatlanul is nyilvánvaló demonstráció. A biztonságra, azért a város rendőrzői körültekintően felügyeltek! Így mindenki biztonságban érezhette magát!