EZ AKÁR LEHETNE HOLLYWOOD "BEST MOTHER OSCAR AWARD" SIKER TÖRTÉNETEM, DE AMI KIVÁLTOTTA, HOGY ELMONDJAM NEKED, AZ A MÚLT EMLÉKE FOTÓIMNAK KÖSZÖNHETŐEN...
... Én azt gondolom nincsenek véletlenek! ... (...igazából nem is tudom miért, de ez a mai reggel a visszaemlékezések reggele lett... nem terveztem, így alakult, egy fotóm a málnáról és máris kikerekedett a mai igaz történetem...
...Anyum azt mondta, mikor nem nagy kedvel ültettem el anno, hogy majd meglátod örülni fogsz még ennek egyszer... és tényleg így van ez minden évben azóta is örülünk a málnásnak, Viktor és Ivána áttelepítette egy másik helyre a kertben és szeretettel gondozzák, meghálálja rengeteg termést hoz minden évben, imádjuk! ... ma 2023. február 22-t írunk és a hálószobám ablakával szemben már több, mint egy hónapja az anyukám által ültetett hóvirágok pompáznak, amit saját kezével ültetett el, gyönyörködöm bennük... még a hideg, fagyos napok sem tudták elpusztítani pedig mostanában -6 fok is volt... Ebben az évben január 31-én, azon a napon mikor utóljára láttam ezen a földön Anyumat (2016. január 31.)... erről eszembe jutott egy idézet, de nem tudom kitől van, hogy amíg szívedben él, addig nincs elfelejtve az az ember, akit a legjobban szerettél..."SZÍV AZ IGAZI TEMETŐ" ... így én nekem nem is hiányzik, nem járok temetőbe... elég, ha a kezemet a szívemre teszem... persze nem zárja ki, hogy néha szívesen sétálok és nézelődöm a síremlékek között, főleg Ramatuelle, Saint-Tropez környékén... azt már írtam, hogy miért...
...szóval visszatérve január 31-én szedtem néhány szálat és hozzátettem a többi elszáradt virághoz, amiket minden évben meghagytam abban a pici üvegvázában, amit tőle kaptam és a hálószobám ablakába helyeztem a fényképe elé... ebben az évben gyertyát is gyújtottam megint 2020. március 15-e óta nem igazán volt ehhez kedvem, az okát biztosan sejted... most úgy érzem már nem fáj olyan mélyen a távozása és hiánya, az idő tényleg gyógyír, de azért egésznap sírdogáltam és kértem, adjon nekem egy jelet merre jár?... majd eltelt majdnem egy hónap, mikor tudatosodott bennem (2023.január 21.), hogy a jelet megkaptam, de valamiért nem akartam arra gondolni, hogy ez az... mikor megláttam a piros bányászlámpát és fenyőfatobozt hátsó bejárati ajtó lépcsőjén, csak furcsállottam, hogy miért pont azt tették oda a gyerekeim, amit Anyum vett Viktornak az egyik születésnapjára és a fenyőtoboz meg a kertben lévő fenyőfára emlékeztetett...szerette a sok madár miatt, akik ott üldögéltek az ágaikon, kedvencei voltak...)
... eredetileg itt sorokoztak a párkányon, a többi mellett ...
... meg arra is gondoltam, hogy a szél biztosan lefújhatta, de akkor összetörött volna az üvege... nekem persze ez fel sem tűnt, de Viktor mondta ma reggel (2023.február 22.), mikor rákérdeztem, hogy Ők rakták-e le, de válaszuk "NEM" volt... a fiam hitetlenkedő még, helyesebb erre az óvatos jelző, így ezért válaszában bennevolt, hogy biztosan egy hontalan járt a kertben vagy azok, akik jeleket raknak le, hogy otthon vannak-e a háziak és ha nem változik a helyzet akkor megnézik közelebbről a belsőrészt... persze én kételkedtem, mert már szinte egy hónap eltelt és én otthagytam mozdulatlanul mindent, de azért ma reggel visszatettem a helyükre, biztos, ami biztos... a szél is elfogadhatatlan nekem, mert nagyon precízen helyezkedtek el egymás mellett a tárgyak, tehát az kizárva... 2023.február 12-e reggelén feltűnt nekem, hogy a konyha ablakkal szemben a sövény tövében hever szokatlan módon egy nagy üres virágcserép, akkor érdekes mód rögtön Anyu jutott eszembe... ha lefújta valahonnan a szél az rendben van hihető, de miért pont ott landolt, ami nekem szembetűnő és nem tudta elkerülni a figyelmemet... nem olyan, mint a hátsó lépcsőre helyezett tárgyak, ez így utólag olyan érzés, mintha megráztak volna, hogy ébredj már fel, neked szól...
... rövidre fogtam Viktorékkal a beszélgetést a konyhában, nem akartam terhelni őket, hiszen két napja jöttek meg az amerikai útjukról, ahol három hétig voltak, Ivána dolgozott egy hetet Tampán, majd körbe utazták a környéket San Francisco, Hollywood, Los Angeles, New York...
... itt azért megemlíteném, mert igen nagy boldogság nekem, hogy tegnap megkaptam "A legjobb Anya Kitűntésnek járó Oscar díjat a fiamtól" * "Best Mother Oscar Award" ... szeretem az első dolgokat megörökíteni, azok általában örök érvényüek, lent látható a digitaláis képem...megjegyezném, hogy Ivánától meg a legjobb anyósnak járó díjat gondolatban átvettem, mert együtt vették Hollywoodban ezt a parányi arany Oscar szobrocskát... gondolhatod, hogy nekem a legnagyobb kitüntetés az életemben, röpködtem a boldogságtól!... Maga a gondolat, hogy ez eszükbe jutott ilyen formában érezheted, hogy fantasztikus, nagyszerű emberkék... Büszke vagyok Rájuk!... most így utólag igazából ez akár lehetett volna egy másik történetem, de pont belepasszolt ide most, így itt lett a helye...
... a lényeg az, hogy túl soknak tűnik nekem, hogy miért pont az...? miért pont ott van...? - elgondolkodva jöttem vissza a hálószobámba, elhaladtam az ablakom előtt, majd kinéztem ... a hóvirág mögött a kertben ott álldogált a "Miranda" cirmos cica, olyan mint az anyu kedvenc cicája volt annak idején... nyúltam az ablak felé és kinyitottam... a fejét felém fordította, állt mozdulatlanul csak nézett, hosszasan nézett, legalábbis nekem úgy tűnt akkor, pontosan Rám... majd lassan elfordította a fejét és tovább haladt, eltűnt zöld növények mögött, kiesett a látószögemből... az ablak kinyitása hangosabb volt a kelleténél, normálisan el kellett volna futnia félelmében... a fotón már nincs rajta, hiszen ez néhány másodperc alatt zajlott, de megerősítette a hitemet... azért, mert mi nem látjuk, azért még az létezik, az a bizonyos dimenzió, ahová nem láthatunk át, vagyis nem mindenkinek adatik meg az a kiváltság, de tudom, hogy veleszülettünk, csak valahogy úgy adódott, hogy visszafolytódott ez az adottságunk, de lehet rajta dolgozni, hogy visszanyerjük, ezt tapasztalatból tudom... ha idáig eljutottál az olvasásban köszönöm!
... itt még biztosan nincs vége az igaz történeteimnek abban, ne is reménykedj... visszatérek ...
Széchenyi István az 1825–1827-es országgyűlésen javaslatot tett négy fő vasútvonal megépítésére Magyarországon, ez azonban hosszú ideig nem valósult meg. Végül a század második felében került újra napirendre egy Budára telepítendő pályaudvar kérdése; a központibb, Duna-menti helyszínnel szemben a város akkori peremét, a mai Déli pályaudvar helyét választották. (forrás!)
p.s... Budapest, Hungary 2021. junius 14.
... siettem 3*BK első személyes találkozójára egy év és 2 hónap után... busz, villamos, gyalog... gondolhatod bámészkodtam végig kerestem a változást... fel akartam venni a helyi energiákat, azt csak mellékesen említeném meg, hogy a BKV járatain már "szabadon" utazhatok... így, az idő gyorsan repült...kicsit késésben voltam, de ez normál nálam, mivel nem sietek sehová és előbb-utóbb mégis odaérek ahová akarok, akkor amikor ott a helyem...mikor lementem a Déli -Pályaudvar lépcsőjén, hogy átkeljek az út másik oldalára, nem túlzok itt, de lefagytam a látványtól... a fotók igazán, csak érintőlegesen adják vissza azt, amit akkor éreztem...olyan volt, mikor körülnéztem, hogy az idő nem egy év óta állt itt meg, hanem sokkal-sokkal régebben... háboru utáni hangulat, lepusztult, ápolatlan, piszkos környezetben, bezárt pici butikok, borzasztó érzés volt... mindez a főváros szívében szinte, az egyik legfontosabb utazási csomópontban...és ezt láttam 2021. nyár elején... nem túlzok traumát kaptam... a Visegrádi utcai sétám a minap, amikor a hivatalos ügyemet, a lejárt vezetői engedélyemet intéztem, az is megrázó volt számomra, de a Déli pályaudvar felülmúlta... kérdezhetnéd, hogy miért sétáltam és, miért nem a II. ker. Kormányablak hivatalos helyén intéztem el, mert ugye az közelebb van az otthonomhoz... tudod, először odamentem, de a hivatalos személy elhessegetett, hogy nem tud sorszámot adni ... nem müködött a rendszer, de ezt másképpen fogalmazta... javasolta, hogy sétáljak addig a környéken addig...
- Mit gondol arról, ha elmegyek az Okmányirodába és ott intézem el? ... erre Ő (erős alkatú, középkorú nő volt!)
- Hát.., az is egy megoldás, próbálja meg... - csak éppen azt felejtette el közölni, mint információt, hogy ott, csak időpontkérés után fogadnak... na, így tettem én meg oda-vissza lehet, hogy 10 km-t fölöslegesen, de nem számított gondolatban sportoltam egyet... mikorra az Okmányirodához értem, ugy elfáradtam, hogy amikor a bejárat mögött egy széken, nagy hasától terpesztett lábakkal pöffeszkedő, '80-as évekre emlékeztető "fontos ember"...
- Kért időpontot, anélkül itt nincs ügyintézés...? - kérdésemre válaszolt és kezembe nyomott egy listát, ahol nem kell kérni.. nem volt erőm és kedvem főleg, mint úgy általában és utána kinyílt mindig egy kiskapu számomra, mert tudod az mindig van mindenhol... elhagytam az épületet, visszafordultam a startom irányába...ismersz annyira, hogy tudod mit gondoltam... megérkeztem néhány óra után megint a II. ker. Kormányablak épületéhez, nem hagytam, hogy kifogjon rajtam ez a történet és akkor már kaptam sorszámot, amivel röpke 3-4h várakozás után elindítottam az ügyem... itt nem túlzok... először ugye be kell jutni fotózkodni, utána ott üldögélsz maszkban, oxigén mentes várakozó helyiségben, ha mázlid van le tudsz ülni... sokan várakoztak, de nekem jutott hely! ... két óra eltelte után kis üveg ásványvizet osztogatott az egyik hivatalos személy kedvesen... hamár túléltük a mögöttünk lévő év felturbózott borzalmait, akkor ne itt forduljunk le a székról ájultan... elképzeltem, hogy utána mentő, kórház és máris néhány személlyel emelkedett a statisztikai létszám kivetítve ezt itt a mostani világhelyzetre, ami tegnap óta (2021. junius 15.) nincs is már ebben az országban, hallottam a rádióban a hivatalos bejelentést... ezután a kitérő után visszakanyarodnék az ügyemhez... végre, amikor megjelent a sorszámom a táblán, felugrottam a helyemről és sietve kerestem a megjelölt ablakot, azt hiszem 13. sorszámú volt...ez egyébként a szerencseszámom, most így utólag bevillant... mikor meglátott a hivatalos női személy az üveg, vagy müanyag kalitka mögött, nagy mosollyal fogadott és hellyel kínált, de ne gondold, hogy rögtön velem foglalkozott... két személy állt fölötte és folytatta velük a beszélgetést, majd hirtelen felkapta a fejét a "traccs" végeszakadt, "szétfröccsentek", távoztak a helyükre és folytatták a munkájukat... én meg behasaltam a pultra, mert csak így lehetett kommunikálni ebben a formában... ezt persze nem hagytam szó nélkül gondolhatod...
- Itt aztán tényleg be kell feküdni, meghajolni az embernek... erre rám nézett az ügyintéző hölgy és...
- Úgy látom maga elég sokat várakozott... elnézést kérünk, de mi itt 9-10h órát dolgozunk egyfolytában, kevés az ügyintéző és nagyon elfoglaltak vagyunk... - ok, de mi közöm van nekem ehhez, ez persze, csak a gondolatomban zajlott ...
- Nemcsak én várakoztam ennyit, kint még sokan vannak és volt olyan is, aki felháborodva felállt és elment... régen is így volt, mikor legutóbb jártam itt, akkor ez nem sokat változott...
- Az kizárt, ez csak most van így... - szinte támadóan, kissé rikácsolva... nem engedtem meg magamnak, hogy erre reagáljak... majd kiderült, hogy egy év óta dolgozik ebben a pozicióban... nem tudtam kihagyni, hogy ezek után ne kérdezzem ezt meg... bizony én előbb jártam ott... majd elém tolta, gondolom órák óta kinyomtatott adataimat tartalmazó lapot, meg egy másikat...
- Postán küldik ki 10-14 nap után a vezetői engedélyt, nem árt jóba lenni a postással, egy kis üdítővel megkínálni... majd nyújtotta felém a papírokat...
- Ha ezt a szöveget átmásolja, akkor ingyen lesz a vezetői engedélye... - és nézett rám, várta a reagálásomat...
- Végre valami jó hír a mai nap és mióta visszajöttem ebbe az országba... - gondolatban eszembe jutott, az orvosi papírom intézése, ahol most ez épp fordítva volt, mint eddig... így függünk mi szegény halandók a hivatalos ügyeink intézése közben 2021-ben a hivatalos személyek hangulatától... megállt az idő, a helyzet változatlan... viszont egy hét után landolt a postaládámban a hivatalos levél... a kedvenc postásom becsöngetett, ezzel jelezte, hogy fontos levél érkezett és ment tovább... Igaz az a mondás, hogy a " Postással mindig érdemes jóban lenni! "
Dràga Ilona, biztos ilyen, de vegyèl fel egy rózsa szin szemüveget ès keresd a jót minden Èn! èn egèsz nap igy próbàlom èlni az èletemet, aztàn hazamèsz a baràtsàgos kis mèzeskalàcs hàzadba, lehûtöd magad a medencèbe, onnan lenèzel a vàrosra ès i szól egy hûs italt ennyi! szerintem az egèsz vilàgban hasonló a törtènet 1’5 èv Covid utàn
Sze 23:39
Te küldted, ekkor: Tegnap, 23:39
Drága Beatrix ... megtisztelő, hogy elolvastad a cikkem... én nem az a fajta vagyok, aki nem mondja el az érzéseit és írja le... főleg mióta Saint Tropezból tudósitottam egy év két hónapig... nem érdekelnek a mellé beszélesek... ahhoz elég, ha kinyitom a TV-t, de nekem az sincs, mert kizártam az életemből... nem használok, használtam rózsaszínű szemeget még átvitt értelemben sem az életemben... talán azért, mert nem volt könnyű kiemelkednem abból a vidéki életből, ahová leszülettem... meg talán ezért sikerült elérnem azt, amit célul tűztem ki... megértelek, de nem vagyunk egyformák... én csupán az érzéseimet próbáltam leírni, amit tapasztaltam itt néhány nap alatt, mert számomra nemcsak megrázó, hanem elszomorító is volt... nem fogok úgy csinálni, mintha ez normális lenne, mert nem az én ezt úgy gondolom... én is túlélő vagyok, mint sokan mások veled együtt ... tudomásul kell venni, hogy a világ megváltozott és az élet sosem lesz olyan, mint előtte... fel kell építeni újra az életünket, ami nem könnyű már ebben a korban ... végig jöttem négy országon kocsival és örültem, hogy a táj megmaradt a maga szépségében, nekem ez mindennél fontosabb... sok mindent átértékeltem az elmult időszak alatt és azt gondolom tisztább szebb életet kell élni, mint eddig az pedig egy rózsaszínű szemüvegen keresztül nem valósulhat meg... láttam Cannes-ban a változást, szomoru látvány volt, de azt is láttam, hogy próbálják rendbe hozni, csinositani...direkt végig jöttem a tengerpart mellett... kíváncsi voltam, hogy milyen a "nyitás" után, ami május 19-én volt, akkor törölték a karantént, hogy lakhelyedtől 10km-re hagyhatod el otthonod és a hotelek, éttermek,kávézók teraszai megteltek emberekkel, valójában az élet ment tovább, ahogy a francia mondja la vie reprend... mindenhol háborus hangulat volt végig az uton, de nem 40 évesnek tűnt, csak az elmult év két hónap néptelensége csupán hagyott nyomott... ezt láttam Olaszországban és Szlovéniában is, de mikor átléptem a magyar határt ott bizony keményebb volt a helyzet... lehet, hogy ez mindig ilyen volt, csak most nekem a kontraszt sokkal erősebbnek tünt, mert még én sem éltem ennyi időt a világ egyik legszebb helyen, amit besötétitett ez a világjelenség és le akart rombolni nem tett kivételt ezt te is tudod egy országgal sem... talán az egyik cél ez lehetett...ami vigasztaló és fantasztikus volt végig az uton a táj szépsége különösen Olaszországban... abban igazad van, hogy ki lehet kapcsolódni a házam adta lehetőségekbe, de ez az én privát életem... abban igazad van, hogy talán nem kellene törödnöm mással... főleg ebben az országban nem ... ezen elgondolkodom és talán be is tartom... köszönöm az észrevételed, jó egészséget kívánok...
7+7 Sikeres férfi a Józsa Judit Galériában ... 60-70-80-as évek charmos férfi modelljei Bakos János, Gajdos Tamás, Tábori Iván, Moczó Dénes, Mátyók József, Sauska Ádám, Albertini János mellett, Patz Dóri, Csató Mari, Nagy Edit "coco", Szőnyi Kinga, Schmidt Bea, Felkai Anikó, Dobrovolszky Ági, Klement Mária, Diós Kati, Barna Inci modellek, fotósok FÜLES Tóth József, Módos Gábor, Kanyó Béla, Alapfy László, Rákoskerti László, Novotta Ferenc, Bakos István ... csak egy pár nevet szerettem volna megemlíteni a RETRO Magyar Divat kiemelkedő sztárjai közül... bocsánat aki lemaradt és nem került megemlítésre! Azért tudjuk, hogy voltak és sikeresek nem is akármennyire. Képviselték a kor divatját hűen ennek az országnak itthon és külföldön! Vámos Magda divattervezőnek, a Magyar Divat Szövetség Elnökének köszönhetően egy színvonalas, professzionális, visszaemlékezés tanúi lehettünk! Köszönjük szépen felejthetetlen este volt! Gratulálunk! Józsa Judit elegáns galériájában, Mátyási Roland kellemes gitárjátéka kisérte az est folyamán a RETRO sztármodellek divatbemutatóját. (Backstage: Kocsis Ibolya ) A ruhákat köszönhetjük Takács Zsuzsa Atelier, Nagy Lovas Áruház, Cross&Field Mans Fashion, Charm Exkluziv Alkalmi Ruha Mammut 1, Boros Judit Boutique, Martha May. MOCHA kávé Kanyó Kriszta & Széchenyi Ferenc társaság részéről és a Tiffán's Pincészet kiváló borai emelték az est hangulatát! BRAVO!
7+7 sikeres férfi a RETRO Magyar Divat Világából Sztár modellek, fotósok Vámos Magda estjén, aki a Magyar Divat Szövetség Elnöke napjainkban, anno a Magyar Divat Intézet vezető divattervezője volt, sok meglepetéssel bűvölte el a közönségét ! Budapest, Magyarország 2018. 11. 30. Józsa Judit Galéria Képen látható: Vámos Magda MDI divattervezője volt a RETRO korban és Barna Inci exmodell, napjainkban Barna Ilona BIPHOTO néven publikálja fotóit, BIPHOTONEWS eseményeit... Fotó: Módos Gábor fotóművész!)
Köszönet Szedres Mariann volt szuper modell, "CENTRUM ÁRUHÁZ" reklámarc szorgalmas, elhivatott tevékenységéért és a névsorért, hogy átküldte, így tudott megjelenni ebben a cikkben!
Albertini János, Bakos János, Balassa Gábor, Bárányi Zoltán, Baráth Zoltán, Bártfai Róbert, Benkő István, Boross Ferenc, Budai István, Czebe László, Fabinyi János, Forgó Ferenc, Gajdos Tamás, Girardi Géza, Honvéd Tibor, Horváth Attila, Hugai István, Kádi László, Klinszky Gábor, Lajkó István, Magyari Beck Eduárd, Mátyók József, Moczó Dénes, Müller Péter, Norman Gábor, Ollári Béla, Pál Sándor, Sántha István, Sauska Ádám, Szablya Ákos, Szécsi Pál, Szőcs András, Tábori Iván, Tóth György Tibor, Varga Lajos, Varga Sándor, Várszegi József, Vida Sándor, Vinkovich László
Albertini János, Bakos János, Balassa Gábor, Bárányi Zoltán, Baráth Zoltán, Bártfai Róbert, Benkő István, Boross Ferenc, Budai István, Czebe László, Fabinyi János, Forgó Ferenc, Gajdos Tamás, Girardi Géza, Honvéd Tibor, Horváth Attila, Hugai István, Kádi László, Klinszky Gábor, Lajkó István, Magyari Beck Eduárd, Mátyók József, Moczó Dénes, Müller Péter, Norman Gábor, Ollári Béla, Pál Sándor, Sántha István, Sauska Ádám, Szablya Ákos, Szécsi Pál, Szőcs András, Tábori Iván, Tóth György Tibor, Varga Lajos, Varga Sándor, Várszegi József, Vida Sándor, Vinkovich László
7+7 sikeres férfi a RETRO Magyar Divat Világából, Sztár modellek, fotósok Vámos Magda a Magyar Divat Szövetség Elnöke meglepetéseivel! Budapest, Magyarország 2018. 11. 30. Józsa Judit Galéria / Tiffán's Pincészet
7+7 sikeres férfi a RETRO Magyar Divat Világából. Sztár modellek, fotósok Vámos Magda estjén, aki a Magyar Divat Szövetség Elnöke napjainkban, anno a Magyar Divat Intézet vezető divattervezője volt, sok meglepetéssel bűvölte el a közönségét ! Magyarország, Budapest 2018. 11. 30. Józsa Judit Galéria (Fotó: ifj Tiffán) (Fotón: Barna Inci (RETRO sztármodell, napjainkban Barna Ilona BIPHOTO néven a fényképezőgép másik oldalán, Tiffan Zsolt a Tiffán's Pincészet tulajdonosa, Nagy Edit "Coco" modell Vámos Magdi felfedezettje
7+7 ... Magyar Retro Divat Aranykor Sztármodelljei körében Vámos Magda a Magyar Divat Nagyasszonya #MagyarRetroDivatAranykormodellek
p.s. BiphotoNewsVámos Magda a Magyar Divat Szövetség Elnöke napjainkban, egykor a Magyar Divat Intézet vezető, sikeres divattervezője volt a RETRO kornak. Ezt még az "idő vasfoga" sem tudta elhalványítani! A 7+7 sikeres férfi estjével rátette a koronát eddigi tevékenységére, bravo! Ezzel "bevéste" hitelesen a #RetroMagyarDivatvilágIgaztörténetét, Aranykorát az utókornak! Napjainkban sikeres modellek, manökenek, fotósok, abban az időben egyszerűen, csak "sztárok" ezen az esten előadott történeteikkel tevékenységükről mesélve megerősítették "létezésüket", elhivatottságukat. Sokan nem tudtak eljönni, jelenlétükkel nem tudták színesíteni ezt a fantasztikus visszaemlékezést. Többek között ezért próbáltuk a teljes névsort ezen az oldalon lentebb közölni! (Aki erről mégis lemaradt volna, feltétlenül jelezze itt! e-mail!)
Gratulálunk és hálás köszönet a "NOTRE DAMME" Vámos Magda RETRO korunk egyik legnagyobb divattervezőjének!
Ilona Barna... Vámos Magdi fejből, hibátlanul, nem tévesztve neveket, sorrendet konferálta fel az egész műsort... Hazafelé az uton a kocsiban: Klemi (Klement Mária Retro sztármodell) mesélte, aki megkérdezte Magdikától, hogy hogy nem tévesztettél és nem volt egy lista segítséged sem... Magdika erre: - "Miért kellett volna az, hiszen én találtam ki, minden a fejemben volt, csak nem írok magamnak cédulát... !"... hát erről ennyit! BRAVO! ... <3
... IVAN HORfestőművész barátom társaságában mindig valami varázslatos dolog történik velem, ez a pillanat is ilyen volt a sok közül... előző este érkeztem meg Saint-Tropez-ba, de másnap délelőtt első dolgom volt meglátogatni Ivánt... örülönk az újbóli találkozásnak, csacsogunk... majd felpillanat a galériájának ajtaja felé és felkiállt mély alázattal a hangjában, hogy látod kivan itt:
... és már rohan üdvözölni a váratlan, kedves vendéget, akit nem sűrün lehet látni a városban ...majd beülünk a közeli kávézóba, ahol előkerül egy pillanat alatt a "régmúltszépidők" fotói az iPad jóvoltából, történetekkel fűszerezi azokat... az arca felragyog az újbóli átélt pillanatoktól... majd feltekint a fotókról, belenéz a szemembe...
- A fejemben mindig festek, nincs olyan pillanat, hogy nem! Imádom Saint-Tropez-t, itt élek 40 éve ... - mondja ábrándos tekintettel.
...lenyűgözve hallgatom és nézem a csodálatos fekete-fehér fotókat, amik az énekes repertoárját idézik...pillanatnyi csend, majd váratlanul felcsendül Puccini Tosca-ja HENRI SIÉ varázslatában ... megállt az idő körülöttünk ... átléptünk ?D BIPHOTO világába ezzel... Mély tisztelettel köszönöm ezeket a csodálatos, felejthetetlen perceket! (BIPHOTO ?D)
