— Annie Ernaux and Photography celebrates the close
relationship between photography and the writing of Annie Ernaux, winner
of the Nobel Prize for Literature in 2022, through texts from her book Exteriors (Journal du dehors),
1993, and photographs from the MEP collection. The exhibition is the
product of a residency conducted by the curator and writer Lou Stoppard
in April 2022, which focused on using the MEP collection as a catalyst
for new research and for linking photography to other mediums. (Forrás!)
Anders Olsson, a Nobel-bizottság egyik elnöke azt nyilatkozta, az idén 82 éves írónő műveiben „különböző
nézőpontokból és következetesen vizsgálja az élet nagy kérdéseit,
bemutatja, milyen egyenlőtlenségek jellemzik a társadalmat, legyen szó
nemekről, nyelvről vagy társadalmi rétegekről.”
Olsson jellemzése szerint az írónő őszintén hisz az írás felszabadító erejében:
„Munkája megalkuvást nem ismerő, közérthető és letisztult
nyelvezetű. Hatalmas bátorsággal és éleslátással tárja fel a különböző
társadalmi rétegek gyötrelmeit, írja le a szégyent, a megaláztatást, a
féltékenységet vagy az arra való képtelenséget, hogy szembesüljünk
magunkkal: kik is vagyunk valójában – mindeközben pedig valami
csodálatraméltó és maradandó dolgot hoz létre.”
*
Annie Ernaux 1940 szeptember 1-jén született egyszerű munkáscsalád
gyermekeként. A rouen-i, majd a bordeaux-i egyetemeken tanult
pedagógusnak; 1971-ben modern irodalomból szerzett diplomát. Hazájában
az egyik legjelentősebb kortárs írónak tartják, világszerte egyre
népszerűbbek az önéletrajzi ihletésű könyvei. Proust, Jean-Paul Sartre
és Simone de Beauvoir nagy hatással voltak az életművére. Művei nem
fikciós regények, sokkal inkább önéletrajzok – számára az irodalom
elsősorban önvallomás. (forrás!)
p.s... Budapest 2023. február elején a nagyon hideg tél érkezett... igaz, nem sok hó esett, de kint megfagyott a táj és nagy minuszok dübörögnek... ennek örömére befészkeltem magam a kandalló meleg tüze mellé és elővettem az évekkel ezelőtt forgatott rövid, riport filmjeimet... az egyik felett hosszasan elidőztem, jó érzés újra látni a röpke, kedves pillanatokat és a forró nyári meleg hangulatában zajló történeteket... Szentendre kicsi, művész város néhány km-re Budapesttől... örök szerelem számomra, mint Saint-Tropez, az alkotások mezeje minden művész számára... nem csoda, hogy életük bizonyos szakaszában lakhelyül választották: Paul Signac (1863-1935) az azúrkék tenger mellett lévő Saint-Tropez-t vagy Kmetty János (1889-1975) a Dunaparti Szentendrét... a varázslatos festői tájak, káprázatos színeikkel vászonra kerültek... engem is bűvöletbe ejt folyton...2016 őszén mikor megláttam a lemenő nap fényében megcsillanó ágakat a Szentendrei Dunaparton megállásra késztetett, néhány felvétel a Canon fényképezőgépemmel kihagyhatatlannak tűnt, akkor ott abban a pillanatban nem gondoltam, hogy ez életem egyik meghatározó pillanata lesz... az erről készült fotóm bekerült a Szentendrei Művészek Gyűjteményébe... ez egy csodálatos könyv "Szentendre csodái csendesen adagolva" címmel, amit az Erdész Galériának köszönhetek!
A film rövid története: ...2016. Julius 16-án egy forró nyári napon sétáltunk Szentendre macskakövein... hallgattunk zenét a Művész Étterem teraszán finom ételek, italok kiséretében, majd az Erdész Galériában Nagy Barbara művésznő kiállítás megnyitóján találtuk magunkat, kedves meghívásra... a nagy meleg még este sem enyhült, így hűsöltünk egyet a Rustica Borászat újonnan nyílt pincészetében... megismertük díjnyertes boraikat a családi vállalkozás történetét ...
BIPHOTONEWS Photography Budapest-Saint Tropez since 2006
Official website: http://barna-Ilona.wix.com/biphoto
Download Pro.Photos by Alamy : https://www.alamy.com/portfolio/ilona...
Gifts : BIPHOTO.redbubble.com
*
Many of Signac's paintings are of the French coast. He left the capital each summer, to stay in the south of France in the village of Collioure or at St. Tropez, where he bought a house and invited his friends. In March, 1889, he visited Vincent van Gogh at Arles. The next year he made a short trip to Italy, seeing Genoa, Florence, and Naples. (forrás!)
*
Budapesten Szablya-Frischauf Ferencnél tanult, 1911-ben a Julian Akadémiát látogatta, de főként Cézanne, Braque, Picasso művészete hatott rá a Párizsban töltött egy év alatt. 1912-től a kecskeméti művésztelepen dolgozott, 1918-ban Kassák Lajoshoz és az aktivista művészekhez csatlakozott. 1924-ben alapító tagja volt a Képzőművészek Új Társaságának. A húszas években gyakran dolgozott Nagybányán, a következő évtized elején már főleg Szentendrén festett. 1945-től a Szentendrei Művésztelep tagja volt, 1946-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára, a festő tanszék vezetője lett. Önéletrajzi és elméleti írásai a korszak fontos forrásai.
KMETTY János, Festő voltam és vagyok. Kmetty János írásai, (Művészet és Elmélet), Budapest, Corvina, 1976.
URY Ibolya, Kmetty János, Budapest, Képzőművészeti Alap, 1979. (forrás!)
*
..., hogy miért pont rájuk esett választásom, mert szeretem és nagy hatással voltak rám első pillanattól kezdve ...
p.s. hatalmas munka volt a kiállítás mögött azt lehetett érezni... csodálója vagyok mindig az ilyen körültekintő alaposságnak... időutazás Napoleon és társai nyomában... BRAVO!
L'avis du Petit Futé sur OLIVIER DUMONTEIL PHOTOGRAPHE
Reporter indépendant, Olivier a travaillé pour Paris Match, il a photographié les personnalités et les stars : BB, Nougaro, Lagerfeld, Piccoli, Chirac.. et fixé sur la pellicule l’actualité des années 1990. Après Paris, il est revenu dans le Sud, natif de Marseille. Désormais, en plus de multiples expositions dans la région, il immortalise tous les moments de votre vie, mariage, naissance... mais pas uniquement, il collabore avec le milieu médical : la photo comme thérapie... Humour, empathie, générosité, c’est ce qui caractérise Olivier qui met son talent à votre service. (forrás!)
Rem Koolhaas holland építész. 1975-ben alapította meg három munkatársával az Office for Metropolitan Architecture elnevezésű irodáját. Az 1978-as Delirious New York: a retroactive manifesto for Manhattan című munkája tette világszerte ismertté, mely azóta a kortárs építészet alapművei között van számon tartva. (forrás!)
Conceived by architect and urbanist Rem Koolhaas and Samir Bantal, Director of AMO, the think tank of Koolhaas’s Office for Metropolitan Architecture (OMA), Countryside, The Future is an exhibition that investigates topics such as climate change, migration, preservation, and evolution. In this video, discover the original research, global collaborations, and innovative exhibition design behind this unparalleled exhibition that has transformed the Guggenheim Museum’s iconic rotunda. (forrás!)
Remment Lucas Koolhaas, plus connu sous le nom de « Rem », est né en 1944 à Rotterdam. Il passe quatre ans de son enfance en Indonésie, où son père, Anton Koolhaas, écrivain, critique de cinéma et directeur d'une école de cinéma en Hollande, avait été invité à diriger un nouvel institut culturel.(forrás!)
p.s... az építészet, a gyönyörű világunkban számomra az egyik olyan lenyűgöző látvány, amivel nem tudtam betelni sosem utazásaim során... megjegyezném halkan, az én életemben volt olyan szakasz, amikor gondtalanul utazhattam... itt azért sejted, hogy mire gondoltam... 2006. év óta a Canon fényképezőgépem társult hozzám Viktor fiamnak köszönhetően... ez a fotózási mániám már gyerekkoromban elkezdődött egy műanyag fényképezőgéppel lehettem vagy 5 éves... anyumtól kaptam erre pontosan emlékszem... amit, ha megnyomtam erősen, mintha exponálnék, hatalmas vízsugár borította be a velem szemben lévőnek az arcát, kacagtunk ezen....azt gondolom így utólag, hogy csak nekem lehetett viccesebb... különös, hogy bevillant ez a múltamból... eddig azt hittem, hogy elfelejtettem teljesen az életemnek e szakaszát... a pihent agyam dolgozott magától... kapott egy impulzust, ami beindította és máris pörgött előttem... erre még rásegítettem a fotóimmal, filmjeimmel... a belefektetett energiám úgy éreztem kezd visszatérülni, máris megérte, nekem biztosan!... azért tudod, így utólag sajnálom, hogy nem előbb kezdődött ez a pro. fotózási őrületem, de még így is temérdek élményem került lefagyasztásra és maradt még a tarsolyomban... csak, hogy tudd a fotógalériám egy kattintással itt elérhető!...folyamatos a feltöltés térj vissza, ha kedved, időd engedi...jelenleg a mai nap állása szerint 16137! / Youtube Csatornám meg itt!vagy Ajándékozásban elakadnál azt meg itt ...!
... mai nap reggelén *REM* építész jóvoltából, ne keverd össze az *R.E.M* kedvenc együttesemmel, visszavitt a gyerekkoromba egy kis kitérővel New York városába...
...2006. év ősz: GUGGENHEIM Múzeum New York, ahogy ott álltam az épület előtt földbe gyökerezett a lábam, ámulatba ejtett a formája, stílusa... a kiállitásokat is itt őrzöm a gondolataim mélyén, felejthetetlenül... különösen Kandinszkij egymásra festett vonalai, majdJackson Pollock pacnijai előtt töltöttem több órát, elvesztem a labirintusaik között... akkori társam türelmének határát súroltam, de a végén megjegyezte, hogy nem bánta meg ezt a kitérőt életében és megköszönte!.., de nálam ez "vízválasztó" volt, nem fejteném ki jobban, csak annyira, hogy itt meg is szakadt az a bizonyos érzelmi kötődésem iránta... azért annyit elmondanék, hogy sosem ismertem volna meg azt a várost ennyire alaposan, mint akkor neki köszönhetően ... kiemelve itt a több kilométeres napi gyalogtúrákat a város utcáin, főleg vasárnap, mert akkor minden üzlet zárva volt ... NEW YORK és az akkori kalandjaim úgy összességében, őszintén mondhatom hasonlóan hatott rám, mint Párizs az imádott városom, kiemelve a Louvre, Grand Palace épületeit, kiállitásait ... ide sorolnám még az Eiffel Torony gigantikusságát, amit 1889. évben rendezett világkiállításra Gustave Eiffel mérnök tervezett ...úgy gondolták, mert akkor még megtehették, hogy utána le is bontják... milyen jó, hogy átértékelték ezt ... meghagyták az utókornak!... vajon "MI" meghagyunk hasonló értékeket, ezen most hosszan elgondolkoztam... remélem IGEN! #ilonabarnabiphotonews
p.s... azzal nem mondok újat gondolom, hogy karantén idején, engedélyhez kötött a lét itt Saint Tropezban, Franciaországban is, ahová "beragadtam" már kilencedik hónapja...nem volt tervezve, így alakult... tudom, a világban mindenhol, pontosítok az egész földön... néha belenézek a TV híreibe, na nem sűrűn, csak akkor, ha azt akarom, hogy utána kiverjen a vizes verejték és coviXosnak érezzem magam...mióta itt vagyok, minden egyes nap futok a tengerparton a homokban nem számít milyen idő van... de aznap vihar után, ragyogó napsütés volt... így próbálom magam edzésben tartani, hogy a bezártság érzése ne hatalmasodjon el az elmémben... 2020. december 07-én történt, pontosan a Nagyim születésnapján és ezen a napon hagyott itt Bennünket 91 évesen 2001-ben... sokáig nagy űrt hagyott maga után a szívemben... ahogy ott lenyűgözve néztem a természet adta szépségükben a fadarabokat, úgy éreztem, hogy ez az Ő ajándéka nekem én meg tovább adom neked... már ideje volt épp, hogy valami jó is történjen mostanában...az örömforrások egyre szűkülnek... ettől megint nagy lendületet kaptam, köszönöm!... aznap hajnalban álmomban együtt voltunk... nagyon szép, fiatal volt arra tisztán emlékszem, de arra már nem, hogy Ő simogatta meg az arcomat vagy én az Övét, de érzésben nagyon jó volt... felriadtam! ... hát ez eléggé meghatározta a hangulatomat egész napra, nem voltam valami jó formában... mostanában nem álmodtam felőle, de sok - sok évvel ezelőtt naponta felriadtam arra, hogy hangosan sírok...furcsának találtam, hogy pont ezen a reggelen köszöntött be megint hozzám... kihagyott jó pár évet, felém sem "nézett"... gondoltam, hogy történni fog velem valami, ez egy előjel... óvatos, körültekintőbb is voltam, mint úgy általában, de arra nem gondoltam volna még álmomban sem, hogy ilyen szép ajándékot kapok... #seawoodexpo (tenger - fa - kiállítás)... iphone mindig kéznél, ezek a felvételek azzal készültek, de még így is azt gondolom az üzenet, amit közvetíteni szeretnék megérkezik... először fel sem fogtam, csak furcsának találtam a farönköket, ahogy kiálltak a homokból égnek tornyosulva, szemmel bemérve majdnem egyforma távolságban... ebben az időszakban a tenger sok hordalékot kidob magából, de ennyi fahusángot még sosem láttam... épp a napokban találkoztam egy művész kinézetű helyi lakossal, aki közvetlenül a part mellett lakik... váltottunk néhány mondatot, onnan gondoltam, hogy ez csakis az Ő remekműve lehet...(becsempésztem a filmbe is, megérdemli... meg ám, de nagyon, vajon kitalálod-e ...?)... kiállítás hiányában valahol ki kell élnie magát annak, aki művészi hajlammal született... este 8 órára ütemeztem a film bemutatóját, ha időd engedi tarts velem egy virtuális mezítlábas, homokban sétálós tengerparti kiállítás megnyitóra...
News Dec, 10, 2020: "Pas de ciné pour Noël. Ni de sorties au musée et au théâtre. Contrairement à ce qu’avait annoncé Emmanuel Macron fin novembre, les lieux culturels ne rouvriront pas au 15 décembre. Pour se faire une toile, il faudra attendre, au mieux, le 7 janvier. «Si nous nous laissons tenter par l’ouverture des salles pour les fêtes de fin d’année, […] la situation sanitaire pourrait être pire en janvier et nous décalerons d’autant les perspectives d’un retour à la normale», a affirmé jeudi soir le Premier ministre, Jean Castex, lors d’une conférence de presse sur l’épidémie de Covid-19." (forrás!)
va exposer pour la première fois ses œuvres à Saint-Tropez.
Du 1er au 7 octobre prochains, pendant les Voiles, ce Pixel artiste français va investir le Lavoir Vasserot avec son exposition « Coup de Points »
Voila près de vingt ans que cet explorateur du Pixel nous embraque dans la magie de son univers que ce soit à Paris, Lyon, Marseille mais aussi à l’international où il expose régulièrement (Miami, Tokyo, Cap Town…)
L’exposition « Coup de Points » présentera à la fois ses portraits réalisés en collages de confettis. Des œuvres qu’il faut voir de près pour découvrir ce minutieux travail rempli de clins d’oeil autour de personnalités telles que Monroe, Gabrielle Chanel ou encore Camus. Mais aussi, des peintures à l’huile sur toile ou magnets qu’il faudra cette fois découvrir de beaucoup plus loin pour en comprendre toute la dimension artistique.
Savoir prendre de la distance face aux écrans qui nous transforment en Homo Digitalis, en homme pixélisé, voila un des principal message diffusé par Ced VERNAY à travers ses oeuvres. Alors comme un pied de nez à ce questionnement, il nous invite aussi à regarder certaines de ses peintures à travers l’écran de nos téléphones portables afin de les transformer instantanément de l’abstrait au figuratif. Effet magique garanti !
Ced VERNAY sera présent pour présenter son univers du 1er au 7 octobre de 11h00 à 20h00.
p.s. ... mindig mondom Neked, Saint Tropez egy olyan hely, ahol beleütközöl a csodákba lépten-nyomon, ha akarod, ha nem... ma éppen megint ez történt velem... kimentem futni a tengerpartra, mint úgy általában minden nap, mióta itt rekedtem, most nem 1981-re gondolok, hanem 2020. március 15-re ... nem terveztem hosszabb időre az itt tartózkodásomat akkor, mert tudod, hogy az utazás lételemem, de így alakult... ha figyeled az eseményeket pontosan tudod, hogy miért...nem térnék erre ki részletesen, mert ez is már idejét múlta... múlja lassacskán... nálam biztosan... Saint Tropez szerelem volt ez első találkozáskor és azóta sem csillapodott ezt őszintén mondhatom Neked... szóval ezután a kitérő után visszatérnék a 'MOST'-ba... épp hazafelé tartottam és egy gondolat miatt, irányt váltottam és letértem a megszokott utamról... így utólag biztos vagyok benne, hogy valaki sugallta ezt... és milyen hálás vagyok érte... remélem elhiszed, annyira már ismersz és tudod, hogy mindig igazat mondok neked... máris olyan csodában volt részem, ami nem mindennapi... lassítok a SMART-ommal, amit normálisan a zsebemben is tudnék hordani persze, ha nem találok megfelelő parkoló helyet neki, de így este 7h után ezzel nincs gond, bárhol megállhatsz nem okoz különösebb akadályt... a LAVOIR VASSEROT (régen mosoda volt, ma az egyik legnívósabb kiállító terem itt Saint Tropezban) nem okozott gondot, hogy megálltam szinte az út közepén... elsősorban a fények, amik megvilágították a plakátokat, fogta meg tekintetem... féken a lában és máris az iPhone-m után nyúltam... na, ezt nem hagyhatom ki gondoltam és kattintottam egyet... persze ilyenkor mindig sajnálom, hogy nincs nálam a Canon-om, de hát mindig nem lehet velem... egy hang és máris a figyelmem odaterelődött...
- Itt vagyunk mi is, kérhetünk egy fotót... ha van időd tarts velünk... - hangzott a kedves invitálás... a kiállítóterem előtt egy asztalnál ülő társaságtól, mint később kiderült CED VERNAY alkotó művész, akinek a kiállítása látható a teremben barátaival és a feleségevel a nap végét egy pohár itallal zárták...
- Szívesen elidőznék, de sietek... - válaszoltam... csak egy kattintást akarok, hogy megörökítsem ezt a látványt... - ekkor még én sem gondoltam azt, hogy pár perc múlva a kiállítóterem kellős közepén ámulva nézem majd a csodás alkotásokat... nagy ajándék, ha valakit megáldott az isten ekkora tehetséggel... meghajlok előtte! Bravo!
... még két napig tart ez a kiállítás, ha erre jársz akkor feltétlen tervezd a látogatásod, ha nem, akkor virtuálisan itt eléred!
