PHOTOGRAPHY * BIH'ART * BIPHOTONEWS directly from Saint-Tropez, France

2014. december 29., hétfő

©COUR FUSCHIA • ECURIE D. LACOTE • LE CHATEAU DE GROSBOIS • FRANCE •

Centre International d'Entrainement au Grosbois
Priorité aux Chevaux
COUR FUSCHIA
CURIE  D.  LACOTE
Le Chateau de Grosbois avagy Grosbois kastély FranciaországbanPárizstól kb. 20 km-re délkeletre, Boissy-Saint-Légertől 2,5 km-re délre, az N19-es / E54-es út mentén található. 
Le Chateau de Grosbois


Un manège couvert de 77 m de long, 23 m de large et 13 m de haut


M. Gilles CURENS (entraineur) • VAMOS TUDOR (7 ans)


Párizsban, a Saint Michel kútnál találkoztunk egy novemberi vasárnap délelőtt M. Didier LACOTE Cour Fuschia  tulajdonossal és leányával Celinnel. Akkor ismertem meg személyesen őket. Biztosan mindenkinek volt már az életében az, hogy első pillanattól kezdve ugy tünik, mintha már találkoztunk volna, a bizonyos  'déjá vue' ... na, ez akkor ott az volt! 
2014. év egyik ajándéka volt, hogy megismertem M. Jean Atkatlian    francia üzletembert, ki most már visszafogottabban, nyugdíjas éveit éli Párizs szívében, de még így is aktivabb, mint legtöbb ismerősöm itt körülöttem Budapesten. Ezt, csak poénként irom itt. Kikapcsolódásként St. Tropez kikötőjében lévő házába utazik és annak teraszáról gyönyörködik a Földközi Tenger szépsében.  2014. májusában a sors Budapestre sodorta. Ebben jócskán belenyúlt St. Tropez-i közös barátunk Iván Hor magyar származású kortársfestő gondolata, aki pihenésképpen a szülővárosába látogatott. A New York kávézóban találkoztunk először, Iván kiálllitás megnyitójának napján, aminek otthont  a Pintér Galéria adott. Itt szokták mondani azt, hogy jó időben, jó helyen, hát ez történt velem pontosan. Barátságunk folytatódott..., így kaptam fotózási lehetőséget a Le Chateau de Grosbois egyik verseny istállójában.  

Le Cheval BOUBA de LATOUR (4 ans) LeTROT GROSBOIS France
Visszakanyarodva Párizsba a St. Michel kávézó teraszára, ahová beültünk egy kora délelőtti kávéra és egy rövid ismerkedésre, mi négyen.  Annyit azért már tudtam, hogy Didier az egyik legjobb barátja M. Jean-nak, aki váratlanul egy évvel ezelőtt úgy határozott, hogy megváltoztatta addigi életét és megvásárolta az első  VAMOS TUDOR nevü (6 éves) versenylovát. 
Ezután lett a Le Chateau de Grosbois Cour FUSCHIA versenyistálló tulajdonasa, Ecurie D. Lacote.  Nyolcra emelkedett röpke idő alatt és igazi versenylovak a javából, a nemzetközi versenyek nyertesei.  Cour Fuschia iroda fal színe nem látszik a rengeteg fotótól, minden esemény  dokumentálva... 

M. Didier Lacote a tulajdonos büszke is erre jogosan. Tehetséges szakemberekkel, jó barátokkal vette körül magát, mint M. Gilles Curens hajtó, versenyló tréner és a felesége Mme. Neeltje Curens állatorvos. 2014. évben M. Didier Lacote a leányának Celinnek vásárolt egy lovat meglepetésképpen, nyolc közül Bouba de Latour -t (4 éves).  
Ennyi háttéranyaggal, ami nem tünik soknak, de nekem elég volt, hogy az érdeklődésem csucsfokára emelje. Vállalkoztam a fotózásra, ami nagy kihívás volt számomra, mert ez volt az első ilyen téma, amióta úgy mond fotós lettem. Az időjárás istene is velünk volt, ragyogó napsütésben szálltunk be a kocsiba, nem hátrány, ha fény is van a fotózáskor. A természetes fénynél nincs szebb és azt, imádom! Kellemes hangulatban telt az út, észre sem vettük az idő múlását és máris kinyílt a 'Le Chateau de Grosbois' kapuja előttünk. Ritkán ámulok el, de ez a pillanat ilyen volt...
A fényképezőgépem, még a kocsiban elővettem a táskámból, hogy véletlenül se maradjon le egy pillanat és még ott elkezdtem forgatni a filmet, gondoltam bevezetésnek pont jó lesz. Ilyenkor mindig sajnálom, hogy nincs több kezem, mindegyikben egy-egy fényképezőgéppel. Most az sem lett volna talán elég.  
M. Jean Atkatlian et M. Didier Lacote
Azt írják a fotózásról a nagyok, hogy nem szabad a fotózás miatt az adott élményt kihagyni, amiben vagyunk, élvezzük a pillanatot.                         
Azt   hiszem ezt még gyakorolnom kell! 
Viszont nem bánom, mert amit visszalátok   a kész rövid ismertető filmemben és a   fotókkal illusztrált 500 limitált, hitelesitett példányban megjelent könyvemben... mindent kárpótol! 
Bátyámnak mutattam meg először, fontos volt számomra a véleménye, mert eredetileg nyomdász és nem is akármilyen! Az a fajta, aki már kihalóban van.., érti és szereti hivatását! Lapozgatta, lassan lapozgatta, nézegette a fotókat, felolvasta a történeteket, csak úgy magának, mintha Én ott sem lettem volna... majd mikor a végére ért Rám nézett és... 
- Kedvet kaptam, hogy ellátogassak erre a helyre, szép munka Húgicám! - egymásra néztünk és elmosolyodtunk szinte egyszerre...  [Ilona Barna BIPHOTO]
Könyv megrendelhető • Request Offer

2014. augusztus 22., péntek

©CROATIA 2014 by BIPHOTO ILONA BARNA PHOTOGRAPH

BRSEC • LABIN • LOVRAN • MOSCENICKA DRAGA • OPATIJA

2014. nyarán igazán nem terveztem, hogy Horváthországba utazom, de egyik nap jött egy üzenet Barátnőmtől, hogy örülne, ha meglátogatnám. Három hónapot időzött ezen a csodálatos tájon és akiket kedvelt meghívta magához. Brsec mellett a hegyoldalon egy fantasztikus birodalom kellős közepén kapott szálláshelyet, egy egész házat, igy nem csoda, hogy néha vágyott társaságra. Elvonult Budapest zajos világától, alkotni vágyott, mert írónő a javából és, mint tudjuk a csend és egy másik kultúra csodákat művel az elmével, szárnyakat ad. 
Régről már voltak emlékeim erről a helyről. Az Adriai tenger csodálatos illatát, színét megőriztem örökre. Valahogy a sors, úgy hozta, hogy a Mediterrán tenger felé sodort az élet. Most is St. Tropez-ból a Cote d'Azur gyöngyszeméből épp, hogy megérkeztem budapesti otthonomba. Azon vettem észre magam, hogy mindenféle előkészület nélkül már a balatoni autópályán vagyok, gyönyörködöm a magyar tenger csodálatos látványában és a horváth határ az irány. Imádok egyedül autózni, így nem köti le a figyelmem semmi, csak az ut. A gondolataimat van időm rendezni, hiszen ahová készültem az megközelitőleg 600 km, pontosan kocsival a házamtól 543 km, 5,40h,  ha nem időzök sokat a benzinkutaknál. Utazás előtt azért felhívtam az egyik barátomat, aki jól ismeri a Bresch-be vezető utat és tájékozódtam alaposan, na meg a Google Maps is sokat segített. Opatijánál hagytam el az autópályát. A táj a növényzet minden átmenet nélkül változott át mediterrán hangulatttá. Lenyűgözött, szabadnak, boldognak éreztem magam. Ledöbbentető volt, hogy röpke pár óra alatt egyszercsak kitárult elém az Adriai tenger körülölelő kéksége. 
A horizontnál a föld kereksége meglepően erősen érződött, kézzel fogható volt, akár meg is símithattam volna..., legalábbis a látvány olyan volt. A tenger  zuhatagként omlott alá, mint egy vizesés. Ehhez hasonlót még sosem láttam. 


Erről a fotóról annyit azért érdemes tudni, hogy bizony 
a képen látható viselet Demszky Papájáé volt...



Labin a halpiac
Vasárnap délelőtt úgy határoztunk, hogy ellátogatunk Labinba. A régi óvárost mindenféleképpen meg akartam nézni. A hal piacról nem is beszélve, már hallottam hírét a fiam Viktor és barátnője Ivana, aki ebből az országból származik, már sokat meséltek. Így ki nem hagytam volna. Az asztalok roskadoztak a tenger gyümölcsei alatt. Kedvesen kínálták a portékájukat  a halászok családtagjai, rokonai. Mielőtt bevásároltunk volna bőségesen mindenféléből gondoltuk, megkóstoljuk a helyszínen az ország ízeit. Rendeltünk sült halat, rákokat, kalamárit és hozzá helyi tájjellegű bort. Állva, a sütöde előtt a helyi lakossok közé vegyülve jó ízüen falatozgattunk, a hangulat tetőfokon. Jó gondolat volt, hogy nem hagytuk ki. Mellettünk egy házaspár falatozgatott szintén és látták, hogy nagyon nézegetem, hogy vajon mit ehetnek. Sajnos vagy nem..., erről nem tudok leszokni a kíváncsiság erősebb nálam ilyenkor, mint az illem, de sosem bánom meg az biztos! A férj kanyarított egy szelet friss puha kenyeret és megmártotta az előtte lévő helyi specialitásban és átnyujtotta nekem. Először meglepődtem, na nem nagyon persze.., örömmel fogadtam el, az igazán különleges ízű tengeri halakból készült, majonézes pástétomot. Én nem értek és beszélek horvátul, de az alap mondatokat megtanultam már Ivanától (Viktor fiam horváth származású kedvese és egyben az én kedvenc fogadott 2. gyermekem), így az Ő nyelvükön köszöntem meg a figyelmességüket. Ezzel a csacsogás minden nyelven szinte ebben a pillanatban el is indult körülöttünk. Azt vettük észre, hogy érkeznek a boros poharak egymás után, iszogattunk, koccintottunk mindenki egészségére, na és ahogy ilyenkor szokás mindenre... Az egész piac körülöttünk nyüzsgött, végre történt a környéken valami szokatlan. Ezt imádják az emberek... 
Moscenicka Draga a reggeli órákban egy kávézó terszáról
 nézve hajnal 7h körül, mert akartunk a halászokkal találkozni,  akik persze még aludtak vagy kint voltak a tengeren... 
Bőségesen kaptunk információkat, hogy mit érdemes megnézni és hová menjünk hétvégén. Ki ne hagyjuk a városi ünnepséget, mert bizony este nagy buli lesz a főtéren. Így az esti programunk máris biztosított volt... az alábbi fotók híven tükrözik a hangulatot.
















Brsec, Györgyi barátnőm a roskadozó fügefa alatt, naponta meglátogattuk és belakmároztunk ebből a csemegéből...














Sétálva Brsec utcáin, szinte minden sarkon egy uj világ jelent meg szemeink előtt... Imádtam ezeket a lekopott házakat...


















Brsec utcáin sétálva az őslakosok kikandikáltak a házaikból. Érdeklődve nézték, hogy vajon kik lehetünk...? majd kiálltak az ajtó elé és örömmel, kedvesen szóba elegyedtek... Ezen persze egy csöppet sem döbbentem le, mert ismervén Györgyit, neki pont egy perc kell ahhoz, hogy beolvadjon az őslakosok közé. Most már nekem is könnyebben megy, megtanultam Tőle és bizony ez nagy ajándék...  Azért itt megjegyezném, hogy Én inkább fotóztam és hallgató voltam, mint általában mindig ilyenkor. 


















































































Labin-i kövek fényesen ragyognak az esti szürkületben



Szappan buborék, de ilyen nagyot még nem láttam előtte, az emberek körbe állták és élvezettel nézték, hallgatták a zenével aláfestett előadást...


Egyik kedves délelőtti halpiaci újdonsült barátunk, akivel együtt iszogattunk, örömmel jön felénk az esti Labin Főtér ünnepén... 

Labin Főtér ünnepi hangulatban a helyi zenekar éppen hangol...



A főtt  és pattogatott kukorica árus fiút csodáltam a szorgalma miatt, egész este kedvesen árulta portékáját...


Labin Főtér a buli hangulatot a helyi együttes biztositotta

Labin Főtér az ünnep kellős közepén, egyszercsak a táskákból előkerültek a lampionok és az eget elboritotta a sok piros lámpa, amely a jókivánságokkal, szeretettel teli gondolatokat repítette világgá...




Volt olyan aki az ünnep alatt megpihent egy lépcsőn a Labin város szélén
Reggel, amikor felébredtem a teraszról ez a látvány lenyügőző volt...

Labin Halpiacon vásárolt tengeri rákok